Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 35, Egy teljesen őszinte társadalom (Esszé)

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 35, Egy teljesen őszinte társadalom (Esszé)

Vajon, ha akkora erény az őszinteség, amit azért a legtöbben elismernek, miért nincs az ember rákényszerítve? A mesterséges intelligencia korában, miért nem hoznak létre egy olyan szerkezetet, amely kierőszakolja az őszinteséget belőlünk? Miért van pusztán az emberre bízva ez az erény?
Amennyiben sérülne a szabadságjogunk attól, ha őszintének kéne lennünk mindenkoron, erény-e a szabadságunk akkor?
Lehet, hogy akinek kezében van ez az eszköz, az attól tart, hogy bedőlne a gazdaságunk, a politikai rendszerünk, végezetül minden egyes emberi kapcsolatunk, hitvilágunk, a művészetünk, és az addig vallott értékeink totális csődöt mondanának?

Vélemény, hozzászólás?