Fénytelenül (Dobó Márta igaz története)
Nincs sehol és mégis érzem, hogy létezik. Sejtjeim őrzik emlékét, az időnként fájásig fokozódó hiányt egy másik létezésből. Nem kerestem csak engedtem, hogy bevarázsoljon az életébe. --------- Szemben ül velem...nem szól...néz...olvasnék...nem tudok...figyelem magam...irányít...zavarodottá válok...furcsán bogozza bennem az érzéseket...kapkodva lélegzem...elpirulok...felemelem a fejem...karnyújtásnyira a kíváncsi barna szempár. Megáll az idő. --------- A vonat hirtelen fékez, átesek a…