Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 87, Vállalom a fájdalmat (Esszé)

https://youtu.be/hztHn_FLqgM Elvesztésed kínja idővel átadta magát az elfogadásnak. Alkalmazkodni voltam megtanulni kénytelen. Ahhoz, hogy nem akadt meg az univerzum, pedig elvesztésed annyira fájt, hogy nem értettem, hogyhogy nem áll meg minden, ami mozgásban van, legalább egyetlen lélegzetvételnyi szusszanásra. Hogyhogy nem érzi senki a fájdalmamat, mi az, hogy mindenki ugyanúgy felkel és adakozik a hétköznapok rendjének,…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 86, Családi kör (Esszé)

https://youtu.be/mSfUqlrTw9A Lelkisegély szolgálatos ügyelőként arra lettem figyelmes, hogy végtére is, az összes hívás oka az egyén mögött lévő családra vezethető vissza. Pontosítok; az egyén mögött lévő, vagy éppen hogy nem lévő család az ok, ami miatt a telefonért nyúl és meghozza azt a döntést, hogy egy ismeretlennek kiönti a lelkét. Hogy magányát oldja. Akármilyen is…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 85, A lét elviselhetetlen könnyűsége Avagy: a feledésről (Esszé)

https://youtu.be/puYMGJKbjU8 Mert hiába a legnagyobb harag. Ha az elillanása után utat nyit valami gyönyörűre. Már a korábbi harag sem ér megtorlást. Csakis hálával tartozunk érte. S hiába tüzes szenvedélyek, szép érzések, ha azok is, csak kapaszkodók lesznek életünk szép pillanatainak relikviái között. Amíg csak bírunk rájuk emlékezni. Amíg a legkisebb jelentőségük is van utunk és…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 84, Ernőék márciusa (igaz történeten alapuló írás)

https://youtu.be/1qmUd7-BbTE „– Én akkor kezdtem el élni, amikor legelőször szerelmes voltam – kezdek hát bele. – Tizenkét évesen. Úgy érzem, ekkor születtem meg. És lehet, hogy furcsa, de ekkor ébredtem a tudatomra is. Furcsa lehet, hogy egy érzéshez fűződik az öntudatra ébredésem. De ahhoz fűződik. Ekkor ébredtem annak tudatára, hogy mindenhol és mindig ezt és…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 83, A teljes összeomlás idején (Esszé)

https://youtu.be/DuWH1pzVbM8 Nem mindennapi, de olykor megtörténhet, így meg is történik. Amikor az égvilágon szinte minden, amit korábban biztosnak hittél az életedben és minden igyekezeteddel megtartani kívántad, rád omlik, maga alá temet. Kapkodod a fejed; ez is dől, az is omladozik, s Te nem tudod megállítani. Se fejed felett tartani tovább. Óránként tör Rád a sírás,…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 82, Miért nem Oda születtem (Esszé)

https://youtu.be/-ntFEIyd5Pk Eddig a legtöbbször, amikor volt szerencsém külföldre utazni és magába szippantott egy-egy teljesen más kultúra, differens világlátás, ahogyan az adott országban lévő emberek, tőlünk eltérően művelik az életüket, pár napra, az ott tartózkodásom alatt, úgy éreztem, mintha kaptam volna egy teljesen új kis életet. Egy rövid és vadonatúj életet az életemen belül. Nem tudom,…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 81, Leghajmeresztőbb gondolataid ismerője (Esszé)

https://youtu.be/LzyF72ddS5o Te már rég belepirultál a saját gondolataidba, de ő még mindig veled van, melletted áll, és nem szól egyetlen rossz szót sem. Egy idő után, felszabadító hatása van ennek a felbecsülhetetlen értéknek. Ennek a bölcs erőnek, aki a túloldalon ott van, akármi van, legyél te most éppen szégyentelen, tisztátalan, pajzán, rosszindulatú, gonoszkodó, kételkedő, kétségbeeső,…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 80, Vajon kinek van igaza? (Esszé)

https://youtu.be/Es80gfd_sas „A minap egy rendkívüli levelezés részese lehettem az egyik idősebb hölgy ismerősöm által. Felmerült közöttünk a hit kérdése. De rendkívüli nem emiatt volt az egész, hiszen a hittel kapcsolatos gondolataink a legtöbb kapcsolódásomban megfogalmazódnak közöttünk egy idő után. Ez a levelezés attól volt érdekes, hogy a teljesen különböző véleményünk ellenére majdhogynem csodálni tudtuk egymás…

0 hozzászólás

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 79, A megunhatatlan Ember (Esszé)

https://youtu.be/zdONNZD8uy4 Elég komplex rendszerek vagyunk, elég titokzatosak és végtelenek, sokszor változunk, gondoljuk újra, gondolkodnunk pedig milliárdnyi jelenségről lehetséges, ezek megfogalmazási módjáról nem is beszélve. Arról, hogy még a megfogalmazási módban is titkolózhatunk, ha úgy tartja kedvünk. Megismerhető-e egy ember teljes mértékben? Lehetsz-e egészen nyitott könyv valaki előtt? Fogolyán Szellő: A megunhatatlan Ember

0 hozzászólás