Életeim; Hát akkor, játsszunk! (Írta: Fogolyán Szellő)

Nem azért hiszek az előző életekben, mert kétszer is voltam előző életes utaztatáson, és az olyannyira meggyőzött, hogy lelkem szent paragrafusaként őrzöm a létezés szakrális és káprázatos körforgását. Előző életekben való utazásból, azt hiszem, okkal nem engedtek át bizonyosságot. Az élet által azonban minduntalan sejtetni engednek számomra valami transzcendens valóságot. Több írásomból visszaköszön, hogy bizonyos…

0 hozzászólás

És az Angyalok elhoztak Téged karácsonyra (Írta: Fogolyán Szellő)

Átélted már? Nagyon vágysz egy ember társaságára, a találkozás és az együttlét bármilyen okból kifolyólag mégis lehetetlennek tűnik, és mire a szenteste elérkezik, az Ég megadja Neked a legnagyobb ajándékot. A Rendeltetés megvált Titeket az egymás iránt érzett szeretetben. A lehetetlent lehetségessé, az okokat okozattá formálja, a korábbi negatív történéseknek pozitív töltetet ad. Úgy fejezi…

0 hozzászólás

Égbolton szeretkezős (Írta: Fogolyán Szellő)

Országok, mérföldek, tengerek, törvények, paragrafusok. Fizika. Jó erkölcs. Szép morál. Néha csupán ezek közül valami. Másszor ezek közül valamennyi. Ritkán pedig, akár mindezek összessége állhat ott két ember között. Megoldható-e mégis, hogy súlytalanul, minden tehertől, szégyenfolttól, árulástól mentesen feloldódjanak a gravitációval és együtt legyenek? A lélekben és megannyi életben szövetségesek, akiknek sejtjei milliárdnyi atom izgága…

1 hozzászólás

Spirituális Mennykő (Írta: Fogolyán Szellő)

Az út, amire visszatérítenek, az Ember és az érzés, akihez visszairányítanak, a módja annak, amikor és amire nem mondhatsz nemet Egy pár korábbi írásomból visszaköszön, hogy a harmincas éveim elején olyannyira érdekelt a sors és a különféle sorsutakkal történő kacérkodás, hogy több esetben a saját életemet tettem fel tétként annak érdekében, hogy bebizonyítsam, vagy rácáfoljak…

0 hozzászólás

Végrendelet; Szenvedésed Szenvedélye (Írta: Fogolyán Szellő)

Kaphatsz-e élményt, betegséget, ebből eredő életutat, társaságot, családot, barátságokat azért, hogy kialakuljon a személyiséged, legyen egy bizonyos ’csomagod’, ’előnyöd’, ’hátrányod’?  Hogy mi az ’előny’ és mi a ’hátrány’, vajon valóban csak azon múlik, hogyan gondolkozunk róluk? Szerintem mindent okkal kapunk. Az életfeladat pedig az, hogy maximalizáljuk pozitívvá, embertársaink és saját életünk tekintetében is, azokat a…

0 hozzászólás

Légzőgyökerek (Írta: Fogolyán Szellő)

Az életem értelmei. (Nehezebb napokra.) Azokra a nehéz napokra, amikor minden már csak rutin. Amikor hirtelen, egyedül érzem magam. Amikor úgy érzem, hűtlenek voltak. Vagy amikor én voltam hűtlen. Érzéshez. Testhez. Fogadalomhoz. Szóhoz. Ezekért érdemes felkelni. Hűtlenség és rutin idején is. Egyetlen perc alatt megváltozhat minden. Élni, közlekedni az élet elágazásain, mondjuk sokszor szükséges ehhez.…

0 hozzászólás

Valamikor egyszer valamennyien elindultunk megváltani a világot… (Írta: Fogolyán Szellő)

Nememind1 eszmei világának gyönyörű ötéves fennállása során először, hosszú hónapokig hallgattam. Sokáig tartott megfogalmaznom magamnak, hogy miért. Tudtam, hogy ezt az eszmei világképet, ami a valóságban sokszor nem létezik, amit csak Nememind1 hasábjain lehetséges megélni, megélnünk, nem szeretném se feltartóztatni, se világvégét parancsolni neki. Ezek ellenére, még csak a lelkiismeret-furdalás sem nyomott, hogy ilyen sokáig…

0 hozzászólás

Emelkedni Veled: A fejlesztőről (Írta: Fogolyán Szellő)

Egy teljes élethez több kapcsolódás kell, hiszen egyetlen ember aligha tud megadni nekünk mindent, amire szükségünk van. És hát, mindannyiunknak vannak alapvető szükségleteink. Ezekre pedig többé-kevésbé, ha nem is állandó jelleggel, de lelki igényünk van.   Szükségünk van arra, hogy valaki megadja a biztonságot. Hogy legyen valaki, akire jóban-rosszban számíthatunk. Akinek kiönthetjük a lelkünket, meghallgat.…

0 hozzászólás

A nyolcvanéves maci- Haraszti László emlékére (Írta: Fogolyán Szellő)

Azt hiszem, Te egyáltalán nem szeretted volna nagydobra verni a távozásod hírét, Nagypajti! Már hetvenen és a stroke-on is túlvoltál, amikor csatlakoztál Nememind1 közösségéhez. Mindig úgy fogalmaztál magadról, hogy a stroke miatt, olyan vagy, mint egy kisgyerek. Szeretett feleséged, ahogy Te hívtad nekem mindig; ’a Mama’, látott el. Aki, előbb megfürdetett és csak utána „indult…

0 hozzászólás

Kiskanalamat a végtelenbe nyíló feneketlen kútba merítem (Írta: Fogolyán Szellő)

A szempárban ott vibrál valahogy egy jelzés. Sorsunk összefonódásának elrendeléséről, ismertségünk nem új keletűségéről, remeg a tekintetben valami misztikum, amit roppantul nem értünk, de minden kétséget kizárólag ott van. Kutatjuk, belefeledkezünk, csodáljuk, aztán csak félrenézünk szégyenlősen, mert mi látunk valami felfoghatatlant, valami ismeretlent, ami mégis mindennél ismerősebb, de félre kell néznünk, mert ebben a világban…

0 hozzászólás