Azt hiszem, Te egyáltalán nem szeretted volna nagydobra verni a távozásod hírét, Nagypajti! Már hetvenen és a stroke-on is túlvoltál, amikor csatlakoztál Nememind1 közösségéhez. Mindig úgy fogalmaztál magadról, hogy a stroke miatt, olyan vagy, mint egy kisgyerek. Szeretett feleséged, ahogy Te hívtad nekem mindig; ’a Mama’, látott el. Aki, előbb megfürdetett és csak utána „indult…

A szempárban ott vibrál valahogy egy jelzés. Sorsunk összefonódásának elrendeléséről, ismertségünk nem új keletűségéről, remeg a tekintetben valami misztikum, amit roppantul nem értünk, de minden kétséget kizárólag ott van. Kutatjuk, belefeledkezünk, csodáljuk, aztán csak félrenézünk szégyenlősen, mert mi látunk valami felfoghatatlant, valami ismeretlent, ami mégis mindennél ismerősebb, de félre kell néznünk, mert ebben a világban…

Szerencsés, aki minden reggel azzal a biztos tudattal ébred, hogy minden okkal történik. Kiváltképp szerencsés, aki a legnehezebb helyzetek kellős közepén is biztosra veszi ezt. Miért tartom áldásnak ezt a sok-sok tapasztalatból, megfigyelésből származó éber jelenlétet a mindenségben? Mert ezzel a tudással felvértezett, áldott ember, tisztában van azzal, hogy nem vagyunk se egyedül, se sorstalanok,…

Kifogásokat és problémákat gyártó, drámázó emberekből sok van. Mindig is úgy gondoltam, hogy akinek nincs felismerése valaminek az építéséhez, az rombolni kezd. Az emberi természet ilyen. Tenni akar valamit. Ha rombol is éppen, legalább történik általa valami. Beszélni akar valamiről. S ha csak csacsog? Sokszor azt sem bánja. A minőség és a minőségi szűrő kevesebbek…

Nem mindennapi, de olykor megtörténhet, így meg is történik. Amikor az égvilágon szinte minden, amit korábban biztosnak hittél az életedben és minden igyekezeteddel megtartani kívántad, rád omlik, maga alá temet. Kapkodod a fejed; ez is dől, az is omladozik, s Te nem tudod megállítani. Se fejed felett tartani tovább. Óránként tör Rád a sírás, azért…

Az elmúlt években olyan dolgokat élek, minden hozzám hasonló korúval, melyekről mindeddig csupán az emberiség történelmét feldolgozó művekből értesültem. A teljesség igénye nélkül: világjárvány, kijárási tilalom, maszkhasználat, távolságtartás, háború a szomszédban. Pár napja e sort gyarapítja az országunkban kihirdetett háborús veszélyhelyzet is. Félretéve mindennek politikai és gazdasági okait, próbálom mélyen átélni, milyen hatással van lelkivilágomra…

Eddig a legtöbbször, amikor volt szerencsém külföldre utazni és magába szippantott egy-egy teljesen más kultúra, differens világlátás, ahogyan az adott országban lévő emberek, tőlünk eltérően művelik az életüket, pár napra, az ott tartózkodásom alatt, úgy éreztem, mintha kaptam volna egy teljesen új kis életet. Egy rövid és vadonatúj életet az életemen belül. Nem tudom, másokkal…

Torokszorító képsorok, felesleges vérontás, ijedtség sok helyen. Mentális túlterheltség a Covid évekig és jelenleg is tartó megpróbáltatásai után, egy háború a szomszédban. Ami ki tudja, meddig és hová húzódik? Nem vagyok álszent! Minden reggel arra ébredni, hogy valamely hírportál megírja, talán közeledik a harmadik világháború, látván fájdalmas emberi tragédiákat, a gyötrő gazdasági helyzetet, amikor sokan…

Számomra egészen elképesztő, hogy 2022-ben, egy évekig tartó, rengeteg halálesetet és gazdasági dögvészt hozó világjárvány közben, valamint megannyi értelmetlen vérontás után, amikor elvileg mindenki tanulja a történelem nevezetű tárgyat (de korántsem biztos, hogy mindenki tanul belőle), még lehetnek emberek, erősen megkérdőjelezhető vezetői képességekkel, de kétségtelenül vezetői szerepben, akik a háború mellett döntenek. Akik ártatlan emberek…

Vannak rendkívül embert próbáló sorsvégek. És kifejezetten nehezen lezáruló sorsok. Az egyik ilyenről írok most. Valakiről, akit személyesen, közelebbről is ismerek, s többekről, akik tőlem távolabb vannak, de róluk is tudok. Azokról az idősebb emberekről, akiknek elméje teljesen ép, s testük is bírja még. A lelkük hasadt meg. Mert ahogyan haladt előre a sorsuk és…