Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

Ez az oldal kezdeményezés egy embertől, aki szeretné a világot kicsit összehozni, egy amatőr írótól, aki szeret gondolkozni, érezni, aki kíváncsi az igaz történetekre és fontosnak tartja, hogy egymást beavassuk a legfontosabb eseményekbe, azokba, melyek bennünk, életeinkben és az általunk megélt hétköznapjainkban zajlanak.

A születési nevem Harangi Emese.

Fogolyán Szellő az egyik kedves novellám főszereplője, aki első színrelépésén és legelső fellépése közben meg is hal. Mindezt pedig teszi azért, hogy halhatatlanná váljon.
Fogolyán Szellő valaki, aki szeretnék lenni, ahogyan szeretnék élni, aki olykor vagyok, amikor csakis legbelülre figyelek. Fogolyán Szellő valaki, aki érzi, hogy mindenki egy, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, hogy együtt létezünk.
Mindent ő ír erre az oldalra, ha én vagyok is az, aki fogja a tollat.

Hiszek abban, hogy weboldal hosszú évtizedeken keresztül üzemel majd, hogy a nememind1 közösség egyre növekvő egyesüléssé növi ki magát. Hiszem azt, hogy, amit Fogolyán Szellő kezdeményezett, tovább tart majd, mint Harangi Emese életútja, mert tudom, hogy rajtam kívül, Szellő még nagyon sokunkban létezik. Így, ha Emese elmúlik, a közösség egy fiatal tagja viszi majd tovább a nememind1 weboldal üzemeltetését, és vele a közösség vezetését. Ha az a fiatal nememind1 tag megöregszik majd, egy újabb ifjonc tagot választ a történetek továbbörökítésére. És így tovább. 🙂
Élettörténeteink így fennmaradnak, s ha nem is időtlen időkig, egy halandói életen túl jócskán tovább léteznek ezen a bolygón, tanulságként, mintaként, motivációként szolgálva a minket követő nemzedékeknek.
Egészen addig, amíg legalább páran maradnak, akik hisznek benne. Az oldalban. A közösségben. A történeteinkben. Az emberben. A szeretetben.

A száraz tényeket tekintve, Harangi Emese vagyok, 1986.03.10-én születtem Budapesten.
Gyermekkorom óta két dolog érdekel csak igazán: az írás és az embertársaim. Az ő történeteik és a bennük végbemenő folyamatok.
Sok életútról tudok, mert mindig törekedtem a mélyebb beszélgetésekre. Kedvelem a csendet, olyankor több mindent hallok, és szeretek kérdezni, akkor közelebb kerülök azokhoz, akik szívesen megosztják velem történeteiket.
Gyakorta találkoztam hasonló emberekkel, akiket nem tudtam összehozni. Ezekben a nagyszerű emberekben az volt a közös, hogy minduntalan azt hitték, egyedül vannak azzal, amit élnek. Visszahúzódóak, szégyellik önmagukat, magányosak, nem találják az útjukat, sokat szenvednek, mert nem találkoznak a megfelelő társsal, támasszal, akivel együtt minden könnyebb.
A szeretet egy olyan energia, amiben minél többen osztozunk, annál nagyobbra növekszik.  Nem tud elfogyni és visszaáramlik ahhoz, aki adja. Éppen ezért, sokszor nem is az segít, aki látszólag életet ment, hanem aki engedi, hogy megmentsék az életét, abból lesz életmentő. Ez a létezés egy olyan paradoxona, ami teljességgel magával ragadott.
A középiskolát irodalom-dráma tagozaton végeztem, itt fakultatívként elsajátítottam a kreatív színjátszást. Ezt követően kijártam a főiskoláimat, ahol kommunikáció-médiatudomány szakirányon szereztem diplomát.
Mindennapi kenyeremet mindeddig, javarészt a marketingnek köszönhetően szereztem meg, egy hazai alapítású marketingcégnél, ahol csoportvezetőként dolgoztam.
Gyermekkoromban és a tinédzserkorszakom hajnalán, valamint időszakosan visszatérőként mind a mai napig, verseket írok.
Egy angliai szerencsepróbának, majd az azt követő időszaknak köszönhetően, két regényt is befejeztem, de egy harmadik az, amit majd publikálni szeretnék.
A „hangom” az utóbbi pár hónapban megváltozott, megtaláltam a szatirikus filozófiát, mint nagy szerelmemet.
Novellaírással a Magyar Irodalmi Ház pályázati felhívásán felbuzdulva próbálkoztam először. A SzületÉs c. novellám legnagyobb örömömre bejutott, és 2017 ősszén, a Születés c. kortárs novellagyűjteményben megjelent.
A Felfestett tánc és az Éldegélhetnélek c. verseket az Irodalmi Rádió jelenítette meg nyomtatásban, egy sikeres pályázatnak köszönhetően.
A több mint száz vers és a számos iromány közül, csak a számomra legkedvesebbeket, és a közösségre nézve legösztönzőbbeket jelenítem meg ezen a webhelyen.

A továbbiakban Fogolyán Szellőnek hívom magam.
Mindannyian, minden egymással létesített interakcióban, szellők vagyunk egy fogoly életében.
De ki az a Fogolyán Szellő?
Valaki, aki abban a pillanatban született, amikor a bennem lévő tudatos én rájött, hogy az örökkön titkolózó létezésnek az emberekkel való kapcsolódás ad értelmet; az egyes kapcsolódásokon keresztül enged talányaihoz közelebb.
Fogolyán Szellő nemcsak magasabb rendű énünk együttese, hanem egy energia, egy fény; a legnemesebb szeretet, aki befogad, elfogad, beszélgetésre, 1üttérzésre és a mindenség legfontosabb kérdéseinek továbbgondolására invitál.
Valaki, aki halhatatlan.
Fogolyán Szellő, többek között, az egyik alapítója és alakítója ennek az oldalnak, valamint annak célja is.

Szellő, mert:

Ha belegondolunk, az élet legnagyobb misztériumai ihletik nem csak a művészeket, de a sokkal hétköznapibb hősöket is. Minden embert visznek előre. Megélésük, megbeszélésük, megfejtésre való törekvésük, mozgatnak bennünket. Ők a lendület.
Hány dalt, verset, regényt, festményt, fotót stb. köszönhetünk annak, hogy mérhetetlen milliárdnyi megközelítésből próbáltunk mi, emberek, olyan megmagyarázhatatlan jelenségeket megfogalmazni, mint a szerelem, a szeretet, a halál, a születés, a hit?
A talány, a sejtelem és az, hogy mindenkinek megvannak a saját történetei ezekről, a létezés motorja. Megpróbáljuk megfogalmazni, mindenki a maga módján (idetartozik a szomszédasszonnyal való pletyizés is), melyek során új találkozásokra kerül sor, amik új érzelmeket szülnek, és minden kezdődik elölről. Szeretünk, gyűlölünk, félünk, végül gyászolunk is. Aztán kapcsolódunk és megpróbáljuk elmesélni a saját történeteinket. Hátha egyszer megfejtjük a létezés titkait.

Fogoly, mert:

Szerintem, ha az emberek az érzelmeikről beszélgetnének úgy, mint amilyen intenzitással gondolkodnak felhalmozott tárgyi javaikról, energiákat engednek ki az egyre inkább gyorsuló és energiazabáló taposómalomban, akkor nem lenne többé probléma se a féltékenység, se a birtoklási vágy, de állítom, hogy még a viszonzatlan szerelem sem.
Sokat „fecseg a felszín, hallgat a mély”.
Megmondják és megmutatják nekünk mitől teljes egy élet, hogyan élhetünk boldogan és azt is, hogy mi legyen a véleményünk bizonyos dolgokról. A lélek olykor kikiált: „nincs időm semmire, pedig de jó lenne…”
Talán egy utópisztikus világban majd azért kapjuk a fizetséget, ha minél többet beszélünk az érzelmeinkről. Szabadidőnkben pedig megéljük azokat, hogy legyen mit megbeszélni.
Ebben, a reményeim szerint egyszer majd bekövetkezendő világban, az iskolában lexikális tudás halmozása helyett kötelező irodalommá teszik a New Age könyveket, Neale Donald Walsch-t, Oshot, Tolle-t, Dahlke-t, James Redfield-et, Müller Pétert, haladóknak Szepes Máriát, és több művészeti órát vezetnek be. Énekelnek, festenek, írnak, főznek, táncolnak.
Kellenek a matematikusok, a feltalálók, és a mérnökök is erre a bolygóra.
Nagyon.
De a mérhetetlen mennyiségű, kötelező lexikális információ java haszontalan. A világ pedig olyannyira a feje tetejére készül borulni, hogy egy igazán felvilágosult és intelligens társadalomért, alapjaiban és még időben kéne mindent megváltoztatni már gyermekkortól kezdve.
Amíg háborúk vannak, vérengzések, felesleges szócsaták, addig a társadalom érzelmileg biztosan nem intelligens. Pedig ez a fajta intelligencia képes csak békét teremteni. A másikat gyakran még háborús célra is felhasználják.

Amit tehát ezen az oldalon látsz és tapasztalsz kedves olvasó, az egyrészről egy olyan fény, amin én tudatosan szeretnék osztozni. Nem takargatom, nem rejtem, nem féltem. A fény valamit mindig teremt. Jelen esetben ezeket a sorokat.
Másrészről egy helyenként nagyon intim levelezés, érzelmekről folytatott gondolkodás, amibe becsatlakozhatsz. És amihez csatlakozásra is invitállak.

Reményeim szerint sokan tanulunk majd tovább, érzünk majd együtt a folytatásban.

Végezetül pedig, teret és időt átívelő sorsszerű találkozások bizonyítéka, mely remélhetőleg sok sorszerű találkozással bővül majd az oldalnak köszönhetően.

Gyere, érezzünk együtt!
Szeretettel:
Szellő

Close Menu
Tovább az eszköztárra