www.nememind1.hu

Elérhetőségek:

Nememind1 facebook oldal: https://www.facebook.com/nememind1/
Nememind1 zárt, de mindenkire nyitott facebook csoportja: https://www.facebook.com/pg/nememind1/groups/?ref=page_internal
Youtube csatornám: https://www.youtube.com/channel/UCRdJlZIJEYSYL8v7wNMRuHw
Magyar Irodalmi Ház oldalán, itt: https://irodalmihaz.hu/szerzok/fogolyn-szell-633
Magyar Irodalmi Rádió oldalán, itt: https://irodalmiradio.hu/wp/index.php/author/harangiemese/

Köszöntelek, kedves Entitás!

Harangi Emese vagyok, a Nememind1 folyóirat és közösség alapítója, főszerkesztője és állandó írója. 1986.03.10-én születtem, a Halak jegyében, Mérleg aszcendenssel. A kínai horoszkóp szerint pedig Tigris vagyok.
12 évesen írtam az első versemet, és azóta is nagyon szeretem írásban kifejezni magam. Időközben új stílusokkal és műfajokkal ismerkedtem meg.

Fontos számomra a spiritualitás, a pszichológia, a filozófia, az érzések, a különbözőségek, de legfőképpen az Ember; a hátrányos helyzetűek, a társadalom által megbélyegzettek, vagy gyorsan és könnyen ’elítélt’ kisebbségek, és a mélyebb, igazabb beszélgetések. Szeretek megoldásokban gondolkozni, nem szeretem a töltelékszavakat és mondatokat, preferálom ehelyett inkább a csendet, a zenét (nagyon szeretem, amikor számomra ismeretlen zenét mutatnak nekem!). Szeretem a színeket, a finom illatokat, a füstölőket, az ihlető gondolatokat és élethelyzeteket, a kirándulásokat, a természetet. Célom a folyamatos fejlődés és tanulás. Hogy minél több mindent ismerjek e világból, hogy minél több dologért legyen lehetőségem kiállni, és írásaimmal minél több ítéletet és igazságtalanságot egy kicsit felszámolni. Szóval, én is csak szeretném tenni a dolgom ezen a világon. Azt a dolgom, amiről úgy érzem, a feladatom.

Mi motivál Nememind1 világában? Én is voltam és sokszor vagyok is, az elítélt és könnyen címkézett szerepben. Tudom, hogy milyen. Nekem is van olyan közvetlen hozzátartozóm, aki nem tudja kivel megbeszélni a problémáit, és nem mer emberek közé menni. Élem, hogy milyen, és tudom milyen nehéz, amikor nem tudsz segíteni, mert nem engedik.
Remélem, egyszer majd Veled is találkozunk személyesen (mint ahogyan a folyóirat fennállása óta számos kedves Embert ismertem meg személyesen is) amikor mélyebben, őszintébben beszélhetünk ezekről.

Irodalom-dráma tagozaton érettségiztem, majd kommunikáció-médiatudomány szakon diplomáztam az Eszterházy Károly Főiskolán. Jelenleg a Magyar Vakok És Gyengénlátók Országos Szövetségénél dolgozom, mint Távszem munkatárs. Koraszülöttként az egyik szememre én sem látok szinte semmit, a másik szemem is csupán korrekcióval teljes, így az egyik legnagyobb félelmem vezetett el ahhoz a különleges világhoz, amit a látássérült Emberek megsegítése jelent számomra. Velük és Értük dolgozni számomra hivatás és életem egyik meghatározó fejezete.
Önkéntesként a DélUtán Alapítványnál vagyok lelkisegélyszolgálati ügyelő. Fiatal felnőttkoromban, nem túlzok, az életemet mentették meg azok a személyek, akik meghallgattak, így tudom, mennyit jelent az éber figyelem és az együtt gondolkozás ereje, amikor senki nem erőlteti rád a tanácsait.
Szintén segédkezek a Garbo könyvkiadónál, abban, hogy amatőr írók elkészült műveiről minél többen értesüljenek.

A Magyar Irodalmi Ház és a Magyar Irodalmi Rádió novellámat, verseimet jelentette meg, ezeken az elérhetőségeken is olvashatóak az írásaim. Időszakosan a Vakok Világa című folyóiratban publikálom igaz történeteken alapuló anekdotáimat.

A Nememind1 folyóiratra írt esszéimet Fogolyán Szellő név alatt jelentetem meg. Fogolyán Szellő novellája a Halálosan Szerelmesék c. novella, itt olvasható: https://www.nememind1.hu/halalosan-szerelmesek/

Ugyanez a novella itt meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=ynMnL-HqA68

www.nememind1.hu

Fogolyán Szellőről még pár szó:

Mindannyian, minden egymással létesített interakcióban, szellők vagyunk egy fogoly életében.
Az örökkön titkolózó létezésnek az emberekkel való kapcsolódás ad értelmet; az egyes kapcsolódásokon keresztül enged talányaihoz közelebb.
Szellő, mert: Az élet legnagyobb misztériumai ihletik nem csak a művészeket, a hétköznapi hősöket is. Minden embert visznek előre. Megélésük, megbeszélésük, megfejtésre való törekvésük, mozgatnak bennünket. Ők a lendület.
Hány dalt, verset, regényt, festményt, fotót stb. köszönhetünk annak, hogy mérhetetlen milliárdnyi megközelítésből próbáltunk mi, emberek, olyan megmagyarázhatatlan jelenségeket megfogalmazni, mint a szerelem, a szeretet, a halál, a születés, a hit?
A talány, a sejtelem és az, hogy mindenkinek megvannak a saját történetei ezekről, a létezés motorja. Megpróbáljuk megfogalmazni, mindenki a maga módján (idetartozik a szomszédasszonnyal való pletyizés is), melyek során új találkozásokra kerül sor, amik új érzelmeket szülnek, és minden kezdődik elölről. Szeretünk, gyűlölünk, félünk, végül gyászolunk is. Aztán kapcsolódunk és megpróbáljuk elmesélni a saját történeteinket. Hátha egyszer megfejtjük a létezés titkait.

Fogoly, mert: Ha az emberek az érzelmeikről beszélgetnének úgy, mint amilyen intenzitással gondolkodnak felhalmozott tárgyi javaikról, energiákat engednek ki az egyre inkább gyorsuló és energiazabáló taposómalomban, akkor nem lenne többé probléma se a féltékenység, se a birtoklási vágy, de állítom, hogy még a viszonzatlan szerelem sem.
Sokat „fecseg a felszín, hallgat a mély”.
Megmondják és megmutatják nekünk mitől teljes egy élet, hogyan élhetünk boldogan és azt is, hogy mi legyen a véleményünk bizonyos dolgokról. A lélek olykor kikiált: „nincs időm semmire, pedig de jó lenne…”
Talán egy utópisztikus világban majd azért kapjuk a fizetséget, ha minél többet beszélünk az érzelmeinkről. Szabadidőnkben pedig megéljük azokat, hogy legyen mit megbeszélni.
Ebben, a reményeim szerint egyszer majd bekövetkezendő világban, az iskolában lexikális tudás halmozása helyett kötelező irodalommá teszik a New Age könyveket, Neale Donald Walsch-t, Oshot, Tolle-t, Dahlke-t, James Redfield-et, Müller Pétert, haladóknak Szepes Máriát, és több művészeti órát vezetnek be. Énekelnek, festenek, írnak, főznek, táncolnak.
Kellenek a matematikusok, a feltalálók, és a mérnökök is erre a bolygóra.
Nagyon.
De a mérhetetlen mennyiségű, kötelező lexikális információ java haszontalan. A világ pedig olyannyira a feje tetejére készül borulni, hogy egy igazán felvilágosult és intelligens társadalomért, alapjaiban és még időben kéne mindent megváltoztatni már gyermekkortól kezdve.
Amíg háborúk vannak, vérengzések, felesleges szócsaták, addig a társadalom érzelmileg biztosan nem intelligens. Pedig ez a fajta intelligencia képes csak békét teremteni. A másikat gyakran még háborús célra is felhasználják.

Várom a Te történetedet!
Barátsággal; Harangi Emese/ Fogolyán Szellő