Az elmúlt években olyan dolgokat élek, minden hozzám hasonló korúval, melyekről mindeddig csupán az emberiség történelmét feldolgozó művekből értesültem. A teljesség igénye nélkül: világjárvány, kijárási tilalom, maszkhasználat, távolságtartás, háború a szomszédban. Pár napja e sort gyarapítja az országunkban kihirdetett háborús veszélyhelyzet is. Félretéve mindennek politikai és gazdasági okait, próbálom mélyen átélni, milyen hatással van lelkivilágomra…

Eddig a legtöbbször, amikor volt szerencsém külföldre utazni és magába szippantott egy-egy teljesen más kultúra, differens világlátás, ahogyan az adott országban lévő emberek, tőlünk eltérően művelik az életüket, pár napra, az ott tartózkodásom alatt, úgy éreztem, mintha kaptam volna egy teljesen új kis életet. Egy rövid és vadonatúj életet az életemen belül. Nem tudom, másokkal…

Torokszorító képsorok, felesleges vérontás, ijedtség sok helyen. Mentális túlterheltség a Covid évekig és jelenleg is tartó megpróbáltatásai után, egy háború a szomszédban. Ami ki tudja, meddig és hová húzódik? Nem vagyok álszent! Minden reggel arra ébredni, hogy valamely hírportál megírja, talán közeledik a harmadik világháború, látván fájdalmas emberi tragédiákat, a gyötrő gazdasági helyzetet, amikor sokan…

Számomra egészen elképesztő, hogy 2022-ben, egy évekig tartó, rengeteg halálesetet és gazdasági dögvészt hozó világjárvány közben, valamint megannyi értelmetlen vérontás után, amikor elvileg mindenki tanulja a történelem nevezetű tárgyat (de korántsem biztos, hogy mindenki tanul belőle), még lehetnek emberek, erősen megkérdőjelezhető vezetői képességekkel, de kétségtelenül vezetői szerepben, akik a háború mellett döntenek. Akik ártatlan emberek…

Vannak rendkívül embert próbáló sorsvégek. És kifejezetten nehezen lezáruló sorsok. Az egyik ilyenről írok most. Valakiről, akit személyesen, közelebbről is ismerek, s többekről, akik tőlem távolabb vannak, de róluk is tudok. Azokról az idősebb emberekről, akiknek elméje teljesen ép, s testük is bírja még. A lelkük hasadt meg. Mert ahogyan haladt előre a sorsuk és…

Többen kívánjuk, több alkalommal is, amíg élünk. És vannak, akik akkor is leszavaznák, ha azon múlna mindössze, hogy szavazásra bocsátjuk-e magunk között. Van néhány érv a javára és egy maroknyi ellenérv vele szemben. Továbbá megannyi kérdés körülötte. Amikor nehézségekbe, fájdalmakba ütközöm, vagy ezekkel találkozom a világban, bizonyos kérdések efelől, újra kíváncsiskodnak. Legyen világbéke! Megértéssel, empátiával…

Mindenkinek vannak titkai. A titkok természetére igaz, hogy sokszor változékonyak. Hol ez a titok, hol más. Attól függenek, ki az az ember, aki velünk, velük szemben áll. S nem csak titkai vannak, nem csak privát és magánszférája van mindenkinek. Vannak legbelsőbb, leghajmeresztőbb gondolataink is. Olyanok is, melyektől még saját magunk is elpirulunk, ha ránk mernek…

A karácsonynak is vannak kérdései. De nem Angyalka és nem is a Télapó teszi fel ezeket a kérdéseket. Én teszem fel őket saját magamnak. Ez nálam az ünnep része, s ha minden jól megy, a végén díszbe öltöztetem a szívemet. Az ünnep talán nem alkalmas arra, hogy olyanokat köszöntsünk fel, akikkel egész évben nem beszélünk.…

A minap egy rendkívüli levelezés részese lehettem az egyik idősebb hölgy ismerősöm által. Felmerült közöttünk a hit kérdése. De rendkívüli nem emiatt volt az egész, hiszen a hittel kapcsolatos gondolataink a legtöbb kapcsolódásomban megfogalmazódnak közöttünk egy idő után. Ez a levelezés attól volt érdekes, hogy a teljesen különböző véleményünk ellenére majdhogynem csodálni tudtuk egymás gondolatait,…

Minden fájdalomnál, legyen az bármi, válaszút előtt állsz, amikor te határozol. Hiába minden kifogás, körülményre mutogatás. Soha senki nem határoz helyetted. Az egyetlen, aki döntést hoz, te magad vagy. Te döntesz arról, hogy kit kérsz fel arra, hogy kísérjen a probléma megoldásához vezető úton. Hogy kinek könnyítesz a lelkeden, kinek beszélsz a megrázkódtatásról, ami téged…