Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

Halálosan Szerelmesék

Fogolyán Szellő, nyolcvanadik életévére már olyan erősen szaglik az unalomtól, hogy ezzel engemet (és én a Halál vagyok) kórházi szobájába invitál. Vajon annak az asszonynak, aki világéletében egyenlően bánt mindenkivel és mindennel; napkeltével, napnyugtával, balsorssal, csodával, ármánykodással, jó szándékkal, hogyan jelenek meg? Bánkódik-e miattam? Megijed-e tőlem, amikor észrevesz, vagy én ijedek meg tőle? És még két fontos kérdés merül fel. Az egyik, hogy ha ez az asszony, a nagy életigazsága ellenére sem találta meg az igaz szerelmet, vajon megtalálhatja még? Vagy komolyan elcseszte még ő is? A második kérdés pedig, ami egy leheletnyivel sem radikálisabb; vajon én, a Halál, tudom egyáltalán mi az a szerelem? Fogolyán Szellő az egyik kedves novellám főszereplője, aki első színrelépésén és legelső fellépése közben meg is hal. Mindezt pedig teszi azért, hogy halhatatlanná váljon. Fogolyán Szellő valaki, aki szeretnék lenni, ahogyan szeretnék élni, aki olykor vagyok, amikor csakis legbelülre figyelek. Fogolyán Szellő valaki, aki érzi, hogy mindenki egy, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, hogy együtt létezünk. Mindent ő ír erre az oldalra, ha én is vagyok az, aki fogja a tollat. Fogolyán Szellő nemcsak magasabb rendű énünk együttese, hanem egy energia, egy fény; a legnemesebb szeretet, aki befogad, elfogad, beszélgetésre, 1üttérzésre és a mindenség legfontosabb kérdéseinek továbbgondolására invitál. Valaki, aki halhatatlan. Fogolyán Szellő, többek között, az egyik alapítója és alakítója ennek az oldalnak, valamint annak célja is. Hiszek abban, hogy weboldal hosszú évtizedeken keresztül üzemel majd, hogy a nememind1 közösség egyre növekvő egyesüléssé növi ki magát. Hiszem azt, hogy, amit Fogolyán Szellő kezdeményezett, tovább tart majd, mint Harangi Emese életútja, mert tudom, hogy rajtam kívül, Szellő még nagyon sokunkban létezik. Így, ha Emese elmúlik, a közösség egy fiatal tagja viszi majd tovább a nememind1 weboldal üzemeltetését, és vele a közösség vezetését. Ha az a fiatal nememind1 tag megöregszik majd, egy újabb ifjonc tagot választ a történetek továbbörökítésére. És így tovább. :) Élettörténeteink így fennmaradnak, s ha nem is időtlen időkig, egy halandói életen túl jócskán tovább léteznek ezen a bolygón, tanulságként, mintaként, motivációként szolgálva a minket követő nemzedékeknek. Egészen addig, amíg legalább páran maradnak, akik hisznek benne. Az oldalban. A közösségben. A történeteinkben. Az emberben. A szeretetben.

Kelt: 2017-06-05

4 hozzászólás

SzületÉs

Megszülettél. Vajon van a létezésednek oka? És célja? Vajon a fogyatékosságaiddal tökéletlen vagy, vagy velük együtt vagy tökéletes? Ha tudnád, hogy mihez kéne kezdened a frissen kialakult kapcsolataiddal, vajon könnyebb lenne? A gyakornok életének egy fordulópontjához ér, amikor a doktor úr felügyelete alatt eljut a szülőszobáig. A vizsga azonban nem csak azért kellemetlen, mert az állatszőr allergiája tetőzik, hanem azért is, mert a több évtizede praktizáló szaktekintély különösen furcsán viselkedik. A gyakornok korábban ígéretet tett, hogy a szobában már semmit nem kérdez, az éppen szülő nő pedig, eleinte fájdalmai miatt, később azért hallgat, mert olyan hihetetlent hall a teremben. Szépen lassan, mind a ketten részesei lesznek a doktor úr hóbortjának, és az állításnak, miszerint képes kommunikálni a fentiekkel, valamint a jövendőbeli gyermekkel is. A jövendőbeli gyermek a jövendőbeli anya engedélyét kéri, hogy megszülethessen. Ha a gyermek sorsának és céljának ismeretében, az anya már nem tart rá igényt, ő tovább keresgél a megfelelő szülők között, és az anyának is küldenek valaki mást a fentiek... A SzületÉs sok mindenről szól. Ahogyan ez lenni szokott, leginkább arról, amit az olvasó eszébe juttat. Én, személy szerint, ezeken a kérdéseken igyekeztem elgondolkozni, miközben írtam: – Ha tudnánk, hogy minden betegségünket, negatív élethelyzetünket, valamely sorsfeladatuk megvalósításához kaptuk szövetségesként, elfogadóbbak lennénk-e velük szemben? – Ha biztosak lennénk abban, hogy minden ember és szituáció azért jön az életünkbe, hogy végső soron az álmainkat megvalósítsuk általuk, képesek lennénk-e legyőzni azt a félelmet, amit sokszor bizony le kell győzni ahhoz, hogy teljes életet élhessünk? – Ha kapnál egy útmutatót minden utadba kerülő emberről, élőlényről, tárgyról, arról, mihez kezdj velük, betartanád? A Születés c. kortárs novelláskötetben megjelent végleges változat kelt: 2017-06-28

7 hozzászólás

(F)éltél

Egy rövid értekezés arról, mennyire is vannak összefüggésbe egymással a bennünk tajtékzó, különféle nevet viselő érzelmek. Ha elvonunk egyetlen egyet, ami ugyan domináns, azon kívül még számtalan létezik, vajon megmarad-e az összes többi? Kelt: 2017-02-14

2 hozzászólás

A Szerelmes Sátán

Valamikor, a Föld megteremtésével egy időben, bekövetkezik valami nagyszabású. Mindez a Sátán szívében történik, és a Föld megteremtése, ennél éppen, hogy csak egy hajszálnyival jelentősebb. Isten és a Sátán, azóta sok mindenen keresztülmentek. A dinoszauruszok kihaltak, a Paradicsomból száműzték az embert, és már Ádám és Éva is 21. századi hétköznapjait éli. Arra azonban, hogy akkor mi is történt pontosan a szívében, amikor a Föld megszületett, a Sátán csak most, felnőttkorában eszmél rá. Mit tehet a Sátán, ha szerelmes? És ki az, akibe ő egyáltalán képes volt belebolondulni? Mivel – Istenhez hasonlóan – a Sátán sem szenvedett soha kisebbségi komplexusoktól, talán csak egy hasonlóan karakán organizmus lehet… Miért ne lehetne úgy, hogy a Sátán olykor nem ijesztő? Miért ne lehetne a Sátán legalább egyszer szerelmes? Ha már megértettük a polaritást, valamelyest a helyére raktuk ezt a fenevadat is. Akkor pedig, miért ne gondolkodhatnánk róla, ezúttal csak egy picit másképp?

Kelt:  2017-06-06

2 hozzászólás

Olyan feledékeny vagy Angyalka…

Egy rövid értekezés arról, ha a Teremtő kapna egy hirdetőoszlopnyi helyet a 21. században, mit írna, mit tartana fontosnak közölni ennek a nyugatnak, milyen nyelvezetet választana, hogy azt a többség értse, és mi lenne az a lényeg, amiről szólni kívánkozna ezen a nyúlfarknyi helyen.

Tegyük fel, hogy még mindig bizonyítékra várunk, látni akarjuk. Tegyük fel, hogy nem nyugszunk bele abba, hogy ott tud ő lenni minden alakban, bármilyen nyelven képes szólni és bármilyen halmazállapotú tud lenni.

Tegyük fel, hogy a világunk érdekében enged végre annak, amire oly nagyon vágyunk.
És tegyük fel, hogy hirdetni kezd egy arasznyit.

Kelt: 2017-05-16

0 hozzászólás
Close Menu
Tovább az eszköztárra