Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 39, Útitárs (Esszé)

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 39, Útitárs (Esszé)

Mivel évtizedeken keresztül az „élők” egymásnak egymásról többnyire negatív híreket közvetítettek az írott és elektronikus média által, mivel a pénzért és a tárgyi javakért való küzdelem e civilizációban vérre menő, ezért maga körül minden „élő” saját kis univerzumot épített. Ebben a saját kis univerzumban, minden egyed birtoklója adott mennyiségű vagyonnak, igazságnak, barátnak és felebarátnak, saját életpályának, és aki ennek a saját kis univerzumnak nem része, az idegen. Az ide, ebbe a perszonális, maszek és szubjektív univerzumba való belépés, kívülállóként pedig egyre nehezebb, jókora kitartást és megfelelő körülményeket igényel. Semmiképpen sem egy metrókocsit.

Miért ilyen nehéz a kapcsolatfelvétel manapság, abban a korban, amikor minden eddiginél több eszköz áll a rendelkezésünkre a kapcsolatteremtésre? Miért ilyen természetes az egymástól való elidegenedés, és vajon mennyiben változna a világ, ha minden induló metrószerelvényre rácsatlakoztatnánk az Útitárs nevezetű metrókocsit? 

Vélemény, hozzászólás?