Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 15, Életed filmje (Esszé)

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 15, Életed filmje (Esszé)

„Bár annyiféle igaz történet van, ahány pillanata van a földön valaha élt, és jelenleg élő embernek, mégis rengeteg igaz történetet temetünk el az emberi életekkel együtt.

Én nem képzelek dalolászós angyalkákat, de még alagutat sem, aminek a végén fényözön vár. Életem végén, én csupán be szeretnék ülni az akkor már távozott szeretteimmel egy túlvilági moziba, ahol levetítik az egész életemet, annak minden egyes mozzanatával együtt. Jó lenne, ha lehetőségem lenne végignézni legnagyobb hibáimat, a legszebb pillanataimat, vagy a megtapasztalásom, tanulásom, fejlődésem folyamatát, azt, hogy bizonyos mozzanataim, reakcióim, miképpen csapódtak le, ragadtak meg a másik lélekben. Mindehhez szeretnék valamiféle digitális fejhallgatót is, melynek egyik oldalában a saját, míg másik oldalában a másik fél gondolatait hallom. Azokat a gondolatokat, melyeket korábban soha nem volt lehetőségem hallani, s melyek kellenek ahhoz, hogy ízig-vérig a másik fél bőrébe tudjak bújni, és úgy istenigazán meg tudjam bánni, ha valakit megbántottam.” Életed filmje, hangos passzus, sok szeretettel, itt.

Vélemény, hozzászólás?