Mert hiába a legnagyobb harag. Ha az elillanása után utat nyit valami gyönyörűre. Már a korábbi harag sem ér megtorlást. Csakis hálával tartozunk érte.
S hiába tüzes szenvedélyek, szép érzések, ha azok is, csak kapaszkodók lesznek életünk szép pillanatainak relikviái között. Amíg csak bírunk rájuk emlékezni. Amíg a legkisebb jelentőségük is van utunk és önmagunk definiálásához.
Csak a megélt pillanatban tud létezni bármi is a maga pompájában. Csak a mostban létezik a komédiánk, a románcunk, a ragaszkodásunk, a tragédiánk. Egy perccel se később.
Akkor már semmi sem az, aminek korábban látszott.
Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 85, A lét elviselhetetlen könnyűsége Avagy: a feledésről (Esszé)
You Might Also Like
Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 27, Mindig hiányzik valaki (Esszé)
Hangos igaz történeteink 115, Do it yourself 3. rész Costa Rica – Minden zöld és él (Wandoo igaz története)
Ki vagyok én…? (Cowboy igaz története 2. rész)
Átváltozás (Ági igaz története)
Nememind1 találkozó 2019. Május 18.
Pokolian szeretlek
Cowboy: Ki vagyok Én? (1. rész – Hangos igaz történet)
Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 56, A suttogások társa (Esszé)
Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 82, Miért nem Oda születtem (Esszé)
Mi, nők
Hangos igaz történeteink 126, A mi Jézuskánk a nagymamánk (Egy Nememind1 facebook csoporttag legkedvesebb karácsonyi igaz története)
