Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

Egy polihisztor igaz története 2. rész; A láthatatlan ember – Szabad Lélek igaz története

Egy polihisztor igaz története 2. rész; A láthatatlan ember – Szabad Lélek igaz története

Van egy hely ahol magam tudok lenni. Szemlélem a csillagos eget, érzem a végtelenséget. Egybeolvadok mindazon emberek lelkével akik ez idáig hatottak rám. Tudom Isten szeme mindent lát, így evidens, az Ő közelségét is élvezem.  Isteni jelenlét. Jó érzés.
Említettem már Zentát, Mákost, nos sokat voltam ott és megpróbáltam magam hasznossá tenni.  A jótékonykodni akarás mindig megfordult a fejemben és mivel abban nincs nagy konkurencia, úgy éreztem, akadálytalanul bármit megtehetek, ha valami jót csinálok akkor élvezem az emberek őszinte elismerését.
Vagy mégsem? Azám! Itt Mákosban létezett egy éjszakai világ is igazi alvilági figurákkal. Leegyszerűsítve, voltak lopók. Könnyű dolgom volt hívő ember lévén, azonnal tudtam hol a helyem és mit képviselek, ezt valahogy ki is kellett fejeznem. Akkoriban is láttam hogyan működik a világ egyik meg másik fele. Van olyan, hogy lopni, csalni, hazudni… és van a jónak lenni jó, az Istennek tetsző életmód.
Szerettem akkoriban magányosan sétálgatni de a dűlőút annyira ramaty volt, hogy a gödrökbe meg a kátyúba gyakran pofára estem. Élveztem a csillagfényes éjszakákat, hullócsillag is néha átfutott az égen és akkor lehetett kívánni valamit. Haha… könnyű dolgom volt mert bőven akadt hullócsillag. Egyengessétek az Úr útját! Jutott eszembe ez a bibliai szöveg miközben már javában nekiláttam az út egyengetésének. Megvolt minden szerszám : csákány, lapát, talicska, gereblye had ne soroljam…  tettem mindezt az éj leple alatt. Itt szabad ember vagyok, élvezhetem a végtelen szabadságot, azt csinálok amit akarok. Amíg más lop addig én utat javítok. Ha netán jön valaki akkor elbújok a bokrok mögé.
Hoppá! Miért kell elbújnom? Ez üldözési mánia, nemde?! Nos meg tudom magyarázni. Bármikor bármit elkezdek csinálni, mindig vannak gáncsoskodók, akik ellenzik, lebeszélnek róla azzal az ürüggyel, hogy úgy se lesz belőle semmi, nincs erre pénz, nem ér ez semmit, ezt nem így kell, hagyjam rá, nincs más dolgom, ne járassam le magamat, söprögessen mindenki a saját háza előtt!
Így aztán én lettem a láthatatlan ember  és még élveztem is a pozíciót. Legalább nekem elégtétel volt, hogy a kerékpárom sima úton közlekedik és meglesz a tervezett 2 (kettő) kilométer rendezett útszakasz, amit  teljesen önerőből helyrehozok.

Egy polihisztor igaz története Egy polihisztor igaz története Egy polihisztor igaz története Egy polihisztor igaz története Egy polihisztor igaz története Egy polihisztor igaz története Egy polihisztor igaz története

URL

Szabad Lélek

51 éves vagyok. Írogatok ihletett témákat. Igényesen , változatos témakörben.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu
Tovább az eszköztárra