Fülön csípett angyalok

Fülön csípett angyalok

Kaptad már azon magad, hogy egyik nap egy adott véleményen voltál valami kapcsán, míg a másik nap teljesen máshogy foglaltál állást ugyanarról, és tetted mindezt annak ellenére, hogy mindkét napon, teljes szívvel és odaadással, őszintén vélekedtél róla magadnak?
Volt már úgy veled, hogy nem tudtad megfogalmazni, miért változott valamivel szemben gyökeresen a nézőpontod?
Amennyiben igen a válaszod az előzőekben feltett kérdésekre, akkor bizonyára te is azok közé tartozol, akik már kimondták legalább egyszer az életük során ezt a mondatot: „Én már saját magamban sem bízom.”
Ez a cikk azért született, hogy rámutasson arra, mindez mennyire a te részed; amikor azt érzed, hogy minden bizalmadat elveszítetted saját magadban, mert nem tudod megindokolni a tetteidet, és mintha nem lennél ura a gondolataidnak, a szavaidnak maximálisan, a tudatalattid (vagy hívjuk akár minket segítő, láthatatlan erőnek) finoman és alig érezhetően formált valamivé, vagy valamilyen irányba.
De milyen erők hatnak ránk a mindennapokban, melyek szépen lassan alakítgatnak bennünket, hasonló gondoskodással, mint ahogyan a tengervíz felszínalakító tevékenységet végez? És vajon ezek az erők fejlesztenek, formáznak bennünket a teljesebb jellemünkhöz, vagy egyben navigálnak is bennünket egy bizonyos irányba? Ha az erők célját felgöngyölíteni nem is tudjuk, hiszen keveset tudunk róluk, nézzük meg a teljesség igénye nélkül azokat az eszközöket, melyeket fülön csíptünk.

Van az a mondás, miszerint az angyalok emberi szájon keresztül üzennek emberi fülekhez. Egyrészről; nem mindenki hisz az angyalokban és a minket segítő láthatatlan erőkben. Sokan gondolják úgy, hogy ezek a bizonyos embernél jóval kiterjedtebb erők, nem kívül és láthatatlanul, hanem az ember lelkének mélyén kitapinthatatlanul léteznek. Hogy létezik-e sors, vagy az agyunk és a tudatalattink által, egy sokkal nagyvonalúbb, ráérzőbb én navigál bennünket a hétköznapok során, megfejtésre váró rejtély. De e cikk kedvéért, most maradjunk abban, hogy ez a kettő ugyanaz. Tehát, ott van benned, a tudatalattidban az a gigászi erő, ami az univerzummal egységben és párhuzamban szalad. Az agyi hullámaidra, és ebben a benned kuksoló ősi erőre reflektál a külső világból minden, a benned lévő mindentudó pedig, az univerzumban lévő összes élővel azonos. Következtetésképpen, az angyalod ott van benned.
Másrészről, ez a bizonyos angyal, nem csak emberi szájon keresztül üzen, formál és navigál téged, de egyelőre maradjunk csak az emberi szájnál, mint eszköznél.

Mindenki életében vannak bizonyos emberek, akik nélkül kevesebbek lennének. Vannak barátaink, akikkel mindenkinél inkább együtt rezgünk. Ők megerősítenek bennünket abban, hogy az élet szép, mert van, akivel hasonlóan gondolkodunk a világról és hasonszőrűek az érzéseink. Vannak tanítóink, vannak mérföldköveink, ránk óriási erővel ható emberek, akikért hálásak vagyunk, és a velük való találkozás végett elkezdünk hinni és bízni a sorsban.
És vannak az életünkben bizony olyan emberek is, akik látszólag csak statisztálnak, néhány órára bukkannak csak fel, akiket betudunk véletlennek, vagy különösebb jelentőség nélkülinek. Valahol mindig lennie kell mindenkinek, és hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezek a találkozások, melyeknek látszólag semmi értelme, és nem is tettek hozzá vagy vettek el az életünkből semmit, pusztán azért vannak, hogy a következő találkozáshoz, mely valószínűleg már nagyobb jelentőséggel bír, embertársaink eljussanak, vagy mi magunk eljussunk.
Az az univerzum, ami olyan pontosan működik, s melynek titkait a mai napig ember nem bírta megfejteni, vajon olykor valóban rendezetlenül működne ebben a kérdésben?  Egyáltalán nem gondolnám.
Sokkal inkább arról van szó, hogy bizonyos emberek, akikről azt hiszed, nincs is különösebb jelentőségük az életedre nézve, lappangva, de annál nagyobb erővel hatnak rád, a döntéseidre és az életed irányára.  Ezek az emberek úgy mondanak valamit, hogy hajlamos vagy elengedni a füled mellett, de a tudatalattid, a benned lévő angyal, sosem tesz ilyet. Ő mindent hall, mindent lát. Ezek az emberek reflektálnak rád, viselkednek valahogy, de csak a benned lévő angyal az, aki számára mindennek jelentősége van.  Egy- egy élettörténet, vagy személyiségjegy is hat rád olyanformán, hogy az általuk kapott impulzus csak pár hónap múlva válik segítőddé utadon.  És ekkor jellemzően az az utolsó, amire gondolsz, hogy ha múltban, azzal az emberrel nem váltasz két szót, nem látod a jellemét, hónapok elteltével, bizonyos kérdésben, teljesen máshogy döntesz. Sőt, mi több, életünk statisztáinak arcát elfelejthetjük, de a hatásukat, amit angyalunkra gyakoroltak, sosem verjük ki szívünkből.
Megesett már veled, hogy látszólag a semmiből, beugrott egy olyan ember arca a múltból, akinek komolyabb jelentősége az életedre nézve nem is volt? Ez lehet egy arra utaló nyom, hogy az az erő, amivel annak idején ő a tudatalattidat megajándékozta, éppen mozgásba lendült életed körül. Ezek az úgynevezett „statiszták” azonban, a legtöbbször nem ugranak már be nekünk később. Csak szélsebesen száguldunk tova a hétköznapokon, s olykor bandzsítunk; most miért is döntöttünk így és nem ellenkezőleg?

Mindannyian be vagyunk fogva arra, hogy általunk egy fennköltebb szentség hasson az életeinkre és a jellemünkre.  Olyan ez, mintha a világegyetemben mindenki be lenne drótozva és poloskázva; minden egyes egyed lelkében nyomkövetőt ültetett el a teremtés.
Egyik ember a másiknak jele és jelölője, sokszor észrevétlen gondolatok, szavak által. Lehet, hogy csupán a tömegközlekedési eszközön ül le mögéd egy ember, aki a telefonhívását intézi, amit kénytelen vagy végighallgatni. Lehet, hogy nem érted, miért beszél ilyen hangosan a magánügyéről mindenki füle hallatára, s az is előfordulhat, hogy hirtelen semmilyen párhuzamot nem érzékelsz a beszélgetése és az életed között. Betudod véletlennek. De a benned lévő angyal akkor is észlelte, hallotta volna, ami neki szól, ha az illető éppen hogy csak elsuttogja, amit mond.

Voltál már úgy, hogy valamire úgy reagáltál, mintha nem is te mondtad volna? Vagy valami kapcsán csak félig fejtetted ki a saját gondolataidat, s pár nappal később ráeszméltél, hogy a másik fele, abban az adott helyzetben benned maradt?  Nem annak volt jelentősége, amit mondtál, hanem a hatásnak, ami általad a másik ember angyalkájának közvetítésre került. Hatottál rá, és ki tudja mennyi idő múlva, de általad egy más irányban kel át az életen. Másik irányba ahhoz képest, mint ahogyan tette volna a közreműködésed nélkül.

A modern kor angyalai azonban lépést tartanak a fejlődéssel és az újkor technikai vívmányaival is. Amikor random belépsz a helyiségbe ahol a rádióban pont az a zeneszám, beszélgetős műsor megy, ami neked jelent valamit, erősen emlékeztet a jelenedből valamire, előbb kapod fel a fejed, mint amikor nem érted, hogy miért arról beszélnek vagy énekelnek, ami neked semmit sem jelent.
Előbbi szintén egy súlyos dilemma abban a tekintetben, hogy az agyi hullámaink generálják-e ezeket a véletlennek tűnő eseményeket, hogy bővebb információt szerezzünk egy adott kérdés kapcsán, vagy a szinkronicitás súlyos visszajelzései arra vonatkozólag, hogy hihetted te nagyon erősen, hogy valaminek nem kellett volna megtörténnie, vagy eltévedtél az életedben, mégis jelzést kapsz (méghozzá mekkorát!) arról, hogy bizony jó helyen vagy, a legjobb időben, s valaki, aki nálad sokkal bölcsebb, még segít, támogat is. Az biztos, hogy manapság tömeges azok száma, akik ezt a jelenséget érzékelik, így talán érdemes elgondolkodnunk ezen a kérdésen is.
Utóbbi viszont megint csak egy olyan úgynevezett ajándékhatás, amit csak jóval később bontasz majd ki, s talán amikor kinyitod, észre sem veszed, mennyi mindennel lettél gazdagabb általa.
Hasonló angyali eszköz az is, amikor a televízió megy a háttérben, és te már csak arra ocsúdsz fel, hogy abból egy-egy jelenet, vagy párbeszéd olyan, mintha melletted állna valaki és egyenesen neked, a szemedbe nézve mondaná. Vagy amikor a közösségi oldal olyan random idézetet dob eléd, amit a százhuszadik ismerősöd kedvelt, téged pedig magával ránt valaki a virtuális eszközön keresztül. És természetesen ezekben az esetekben is előfordul, hogy semmilyen erő nem pofoz fel és nem ragad meg a grabancodnál fogva, elolvasol vagy hallasz valamit, és magad sem tudod miért volt rád ilyen nagy hatással a kiragadott szövegrész, mert semmilyen párhuzamot nem érzékelsz a jelened és a között. Nos, ilyenkor az angyalod a jövőbeli énedhez üzen. És hidd el, mindezt éppen időben teszi.
De még mindig beszélnek a könyvek is. Számos esetben kaptad már meg a választ valamelyik kérdésedre attól a könyvtől, amit éppen olvastál, nemde? Van még kétséged afelől ezek után, hogy az egyik ismerősöd, miért pont azt az írót említi, akiről korábban sosem hallottál, vagy miért pontosan azt a könyvet kaptad ajándékba, amit sosem kívántál?

Az angyalaink mindig éberek, akkor is, amikor mi alszunk. Mindenhol ott vannak velünk, de számos esetben még helyettünk is. A felsoroltak mellett, kiemelkedő navigáló és formáló hatással bírnak az álmaink is. Már a kezdeti ősember is nagy jelentőséget tulajdonított nekik, és egészen a modern ember korszakáig mindig tekintélyes azok száma, akik az álmok jelentéseinek kibogozására teszik fel életüket. Sokszor azonban nem is a konkrét mondanivaló (amennyiben van) az, ami a legnagyobb üzenetet hordozza a mindennapjainkra nézve egy-egy álmunkban, hanem a hatás, amit belőlünk kivált. Az érzés, amit az álmaink közvetítenek, még akkor is nagyon erősen hat ránk, ha semmire sem emlékszünk a képekből, amikkel az éjszaka leple alatt bennünket megajándékoztak. Ilyenkor a legtöbbször csak nyugtázzuk, hogy bal lábbal, vagy éppen sokkal energikusabban keltünk, mint egy nappal megelőzően. És akármilyen hihetetlen, de az, hogy egy álom mennyi energiával tölt fel, vagy éppen mennyit vesz el belőlünk az észheztérésünk utáni időszakra, megint csak kihathat nem csupán egész napunkra, az aznap hozott döntéseinkre is.

Az itt felvázolt angyali eszközök listája bővíthető. Te melyeket csípted ezek közül, vagy ezeken kívül mindeddig fülön? A gyermeki énünk, életünk kezdeti szakaszában, a mikulást várja a kémény alatt, a kandalló mellett, kitisztított csizmája körül; hátha tetten éri, és leadhatja kívánságlistáját személyesen. Később, amikor pedig azzal szembesülünk, hogy a télapó tulajdonképpen nem is létezik, rájövünk, hogy bennünk és körülöttünk angyalok érhetőek tetten, akiktől még kívánni sem kell, mert ők sokkal jobban tudják, hogy nekünk mire van szükségünk, mint mi, magunk. Hát nem gyönyörű a létezés?
Ez az egész univerzum Veled, az agyaddal, a téged körülölelő energiákkal, olyan, mint egy részletgazdagon és esztétikusan felszőtt háló, ahol te vagy a pók, és amikor a hálódón egy-egy jelzés fennakad, rávetheted magad, vagy el is szaladhatsz egészen a háló széléig, esetleg nekikezdhetsz egy másik szövésének is, az viszont biztos, hogy mindez így működik. És mindez a tiéd.

Vélemény, hozzászólás?