Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 24, A szerelemtelen ember (Esszé)

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 24, A szerelemtelen ember (Esszé)

Az ember, aki mer szeretni, és azért bátor mindent megtenni, soha nem érzi jelentéktelennek az életét. Ő átélt valami földöntúlit; még életében dalra fakadtak neki az angyalok, hallotta az isteni kórust, felemelkedett a földről és volt szerencséje látni az emberek fényeit, a földet körül ölelő energia nyalábokat. Azóta tudja, hogy van élet a halál után, mert még a földön maga köré láthatóvá, tapinthatóvá, kiszagolhatóvá tette a túlvilági dimenziót.
De mi a helyzet azokban a nagyon ritka esetekben, amikor a szerelemről nem önként mond le valaki, hanem alapjáraton úgy van beállítva, hogy ezt az érzést átélni képtelen? És Ő vajon miért kapta így az egyes tulajdonságait, hogy gyárilag legyen beállítva szerelem képtelen üzemmódra? Egy büntetés lenne ez, amit az előző életek vétkei róttak jelenlegi életére? Vagy a szerelem képtelenség által meg kéne tanulnia valamit az adott léleknek? Tanítható így, ezzel a módszerrel bármi egyáltalán?
A szerelemtelen ember. A hangos passzus sok szeretettel, itt.

Vélemény, hozzászólás?