A mi Jézuskánk a nagymamánk (Egy Nememind1 facebook csoport tag legkedvesebb karácsonyi igaz története)

A mi Jézuskánk a nagymamánk (Egy Nememind1 facebook csoport tag legkedvesebb karácsonyi igaz története)

Szeretem a karácsonyt, kiváltképp azóta, hogy gyerekeim vannak. Sosem csináltam nagy ügyet, ha írhatom így, a vásárlásból, a terülj asztalkámból, persze azért igyekeztem azokban a napokban olyan ételeket készíteni, melyeket az év többi napján nem.
Nem is gondoltam, hogy milyen nehéz lesz a legszebbet kiválasztani, most annyi szép emlék jutott eszembe.
Nagyink nevelt. Sokáig azt hittük unokaöcsémmel, hogy a Jézus gondoskodik az ajándékokról. Hat évvel vagyok nála idősebb, így aztán én voltam a nagy leleplező. Nagyink a kis nyugdíját, hogy bennünket eltarthasson, kötéssel, horgolással egészítette ki, s azzal, hogy vasalónőnek állt hatvanöt évesen egy nevelőintézetben. Így aztán éjszakánként egy kis éjjeli lámpácska sárga fényénél kézimunkázott.
Mi nem tudtunk igazi fenyőt venni, így egy aprócska, ritka kis műfát díszítgettünk. Mami horgolt kis angyalokat, csillagokat, mi pedig diót bugyoláltunk színes papírba, vagdostunk, ragasztgattunk mindenféle díszeket, amikor kint már lefagytunk a szánkóról.
Egyszer a szenteste előtti napokban beteg lettem és olyankor mami mindig maga mellé vett éjszakára, amit szerettem nagyon. Odabújtam és néztem ahogy köt, ő pedig halkan mesélt nekem, míg el nem aludtam. S aztán a fa alatt ott volt az a norvég mintás pulóver, a hozzá illő sapkával, sállal, kesztyűvel, amit én láttam készülni.
Akkor tudatosult, hogy a mi Jézuskánk a nagymamánk. Aki a másoknak kötött holmikat nagyon olcsón készítette azért, hogy a maradék fonalakat megtarthassa. Így születtek azok a különleges színű, mintájú pulóverek, horgolt ruhák, gyönyörű bikini is, amilyenek más gyerekeknek nem voltak.
Azon a karácsonyon, amikor mindez világossá vált, a szívem azt hittem, hogy szét fog robbanni. Annyira szerettem őt! Attól fogva úgy viseltem azokat a holmikat, mintha mami szeretetével burkolóztam volna be. Különlegesnek és a világ legboldogabb gyerekének éreztem magam, noha sosem kaptam meg az áhított, divatos játékot, vagy a másokon látott és picit irigyelt divatos üzletekben vásárolt ruhákat. A ruhák mellett mindig volt könyv, öcsémnek indiános, delfin könyvek, nekem Szabó Magda, pöttyös könyvek.
Akkortól vált valóban a karácsony azzá az ünneppé, amikor a hétköznapok szeretetét, ami minden egyes nap mami révén ott volt az életünkben, abban a három napban, letéve a munkát, feledve a többi nap nehézségeit, megmutathattuk egymásnak. Megállva, minden percet csak egymásnak szentelve.
Ez volt a legszebb karácsonyom és ez határozta meg a többit is életem során.

Vélemény, hozzászólás?