Az élet iskolája (Ria igaz története) 3. rész

You are currently viewing Az élet iskolája (Ria igaz története) 3. rész

Hozzáteszem, a szomszédtól utána megtudtam, hogy mikor engem éjjel elvitt a mentő, már pár órára rá ott volt az új jelölttel a házunkban a volt párom. Beköltöztette.
Tehát ott eldöntötték, hogy bármi lesz az aljasságuk vége, engem kisemmiznek valahogy. Emiatt fel sem fogtam, mit mondott a fiam. Rábólintottam.
Ordítottam a megalázottságtól, a fájdalomtól, a tehetetlenségtől. Hogy egy nőt beletett egy készbe, amiért semmit, egy tű értékét nem tett le a nő. Mi keservesen, sok munkával, összetartással és sok áldozat árán dolgoztunk meg mindenért. Most egy másik nő használja az ágyneműm, a kanalaim, a hajszárítóm, minden egyes drágán megszerzett ingóságaimat. És semmit sem tett érte!
Meghaltam újra minden egyes nap.
És semmire sem emlékszem igazán.
Aztán másnap a fiam azt mondta:
–  Anyu, vége lesz a rémálomnak. Az, hogy felépülj, mindennél fontosabb!
Hétfő, kedd, szerda. És képzeld, csütörtökre már le is rendezte az ügyvédet! Nagyon sietős volt nekik, hogy megvegye egy szaros hárommillióért a részem. Az orvosom nem akart kiengedni, mivel azt mondta, nem hinné, hogy olyan állapotban vagyok. De mondtam neki, a nővérem segít. Eljön értem.
Így nagy nehezen felírt gyógyszereket, aznap reggelig bevettem hármat és a nővérem kint várt a kórház kapuban. Sírtam, zokogtam, lefogytam vagy 15 kg-t egy hónap leforgása alatt, míg ez a téboly ment. A testvérem is zokogott és átkozta a férfit, aki tudta, milyen nagy szerelemmel és végtelenül szerettem. Majd levitt az ügyvédhez.
Mikor megláttam, a szívem ezret vert! Bíztam benne, még mindig, hátha csak álom és most felébredek! De nem!!!
Aláíratta velem a kivásárlást és hat év után 30 perc alatt mindent maga mögött hagyva ott hagyott engem az utcán…
Kisemmizve, mint egy ázott veréb. Akartam én repülni, de vizesek voltak a szárnyaim. ;(
Majd a testvérem elvitt magához, hogy rendbe szedjem magam. Hát, nem kívánom senkinek azokat a napokat! Sírtam, nem ettem, aludni 48 órákat aludtam. Rémálmaim voltak.
Azt álmodtam, bedrogoztak, hogy bedrogozott a párom és sírva kértem segítséget. Felugráltam az ágyból, a testvérem nem győzött lelket verni belém. Már aludni sem mertem. Mert mindig ugyanazt álmodtam. És ez így ment három napig.
Szerintem az a valami tisztult a szervezetemből, amit akkor a párocskám a kávémba tett. S mivel ezekre a kórházba gyógyszer is kaptam, így kész voltam 100%-ig.
Aztán kezdtem az ötödik nap tisztán, összefüggéseiben látni az egész történetet. Sokat beszélgettem a testvéremmel és telefonon a barátnőmmel. Rádöbbentem, mit is írtam alá. Elkezdtem megrázni magam és a barátnőm felajánlotta, költözzek oda hozzá. Közelebb vagyok mindenhez. Ez a minden egy jó ügyvéd volt, a gyermekeim és a tennivalóim. Ez 2021. Novemberében történt, a hónap vége felé.
Sokat, éjszakákat beszélgettünk a barátnőmmel. Ő segített elhozni pár személyes holmimat, mert mást nem engedte, hogy elhozzak. Aztán többszöri nekiszaladások után megráztam magam és felkerestem egy nagyon jó ügyvédet. Elmondtam neki mindent. Hát, türelmesen végighallgatta és azt mondta, szó szerint:
–  Ria, soha nem hagytam cserben senkit. Magát sem fogom!
Ekkor már elég jól voltam fizikálisan és lelkileg is. Írt egy felszólítólevelet a volt páromnak, hogy megtámadjuk a kivásárolt rész eladására vonatkozó adásvételijét, aránytalanul kis összeg kifizetése miatt. Amit a volt párom gondolt az ingatlan értékével kapcsolatban.
December 6-án ment a levél. December 16-án vették át. Nem az ő neve szerepelt az átvételi elismervényen. Tehát taktikázott.
A lényeg, hogy sajnos jöttek az ünnepek és a következő találkozóm az ügyvéddel Januárban volt. De!!! Elkészítettem a bírósági beadványt, én fotókat mellékeltem a ház régi állapotáról, aztán a felújítottról. Mellékeltem a kórházi zárójelentést. Az Interbanki kivonatokat. Mennyit, hol kerestem a hat év alatt. És elindítottam a pert.
Közben a drága barátnőm mindenben támogatott. A testvérem és a két fiam is. És lassan felépültem. Igaz, hogy lelkileg még sokat kell erősödnöm, sokszor eszembe jut az otthonom, hogy más él benne. Sokszor eszembe jut a négy szép év is. De időközben sikerült egy kis házat vennem abból a nevetséges összegből, amit adott. S mivel én mindig dolgoztam, most pedig a célom az, hogy felújítsam a kis házam, kijöttem újra Hollandiába dolgozni.
Jelen pillanatban itt vagyok, messze attól az embertől, aki engem igazán soha nem szeretett. Mert ha én szívvel szeretek, soha nem tudom megcsalni, megalázni, eltaposni azt, akivel egy várat építettem a szarból, szó szerint.
53 éves vagyok, itt, bent, ezt a férfit eltemettem. Mint anno, falakat húzva köré, hogy ne találjon soha rést rajtam. A per kb. tavasszal kezdődik, és most már erős és stabil vagyok, hogy végig csináljam. S azt kívánom, mindkettőnek, se többet, se kevesebbet, csak azt kapják vissza egymástól, amit velem tettek. Ha ő ellenáll és azt mondja, Ria, megszerettem ezt a nőt, eladjuk a házat, te mész erre én meg arra…Talán még korrektnek is mondtam volna.
De!!! És itt jön az én álláspontom, meg csalások, hazugságok, facebook-os ismerkedések sorozata, nárcisztikus viselkedés. És sorolhatnám. Ezek után is szerettem, és habár dúlt a lelkem, hogy nem jó, mégsem tudtam elhagyni. Mert igazán szerettem, csak azt akartam, hogy üljünk le. És próbáljuk meg utoljára, azok után, hogy megcsalt ismét. Sőt, odaköltöztette a nőt. És ő nem adott egy utolsó esélyt nekünk!!!
Ő, aki hibát hibára halmozott. Végig, úgy érzem, csak egy biztos pont voltam az életemben. A kitartásom, a hozzáállásom, talpraesettségem. Az igazi asszony típust szerette bennem, nem úgy szeretett, mint a szerelmét.
Nem hozzám való volt, ezt sok barát, rokon mondta. És sajnos ennyire rálátva, most már igazat kell, hogy adjak nekik. Szerelmes voltam, imádattal. Végtelenül szerettem a lelkem minden szeretetével.
Nem szabad így szeretni!
Így az Élet Iskoláját kaptam egy olyan embertől, aki magának is, és ezáltal másoknak is csak hazudni tud.

Vélemény, hozzászólás?