Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

A Teremtő óriásplakátja

A Teremtő óriásplakátja

Vajon mit mondana a Teremtő az emberiségnek, ha a számos üzem, vállalat között, ő is kapna egy lehetőséget, hogy megjelenjen egy hirdetőoszlopon? Megragadná tekintetünket a többi monopólium propagálása közepette?
Képzeld el egy pillanatra, hogy Te vagy a Teremtő, és a mai rohanó tempóra való tekintettel korlátozva van a mondanivalód. Mi lenne az a falatnyi tartalom, amit összeszednél a jelen kor emberének, mi lenne az, amit kulcsfontosságúnak tartanál közölni velük? És milyen lenne a stílus, amivel megszólítanád a 21. század emberét?

Sokan nehezményezik, hogy amíg a Biblia korában Isten, vagy annak angyalkája, nem hagyott minket szó nélkül, és legalább a kiválasztottaknak üzent, addig egy jó pár évszázada már teljes hallgatás van a részéről.
Megannyian ezért nem tudnak azonosulni a Biblia soraival. Bizonyítékot várnak, s mivel azt nem kapják, egy jóindulatú fikció közé sorolják az ősi könyvet, ami nem egyéb, mint valakik elmélyülése, kutakodása az élet értelme után.
A 21. század irgalmatlan tempóját magunk alá gyűrve, ugyanakkor egyre többen vannak a nyugati emberek között is, akik a külső keresésről a belső elmélyülésre esküsznek. Ők szentül hiszik, hogy egy imádság, meditáció, két perc nyugalom, amikor a belső magra figyelünk, ugyanoda és ugyanahhoz juttat el minket, mint Mózest az égő csipkebokor látványa a Hóreben, vagy a mezítlábas, esetleg sarut hordó Izrael fiait, akik egy-egy ilyen csodának még szem vagy fültanúi voltak; Istenhez.

Ennek a cikknek nem tisztje vitatni a Biblia keletkezését, se az abban megjelenő Isten létezését. Akár hiszünk benne, akár nem, a legtöbben talán hiszünk valami hasonlóban. Tegyük tehát fel, hogy nem véletlenek vagyunk, és nem is pusztán anyag.  Van egy szellemünk, ami életünk végén egy titokzatos síkra érkezik haza.

Aztán engedjük szabadon a fantáziánkat és képzeljük el, hogy a Teremtő ugyanolyan kétségbeesetten, vehemensen keresi az utat a 21. századi nyugathoz, mint ahogyan az emberek reklamálják hallgatását.
Időközben kétségtelenül megváltoztunk. A természet zörejeit elnyomja körülöttünk a hangos zene, az autók motorjainak püfögése, a forgalmi dugók türelmetlen duda harsogásai. A belső csend elől elveszi az időt okostelefonunk szoftverfrissítésének izgalma, vagy a közösségi oldalak legújabb posztjai, és életünk fennmaradó szabad pillanataiból is többet töltünk lassan a számítógép előtt, mint a családunkkal. Ilyen körülmények között valóban nehéz hozzánk úgy szólni, hogy az megragadja figyelmüket. Pláne, hogy mi magunk többet bíbelődünk azzal, hogy milyen zeneszámot töltsünk le, melyik természeti kolosszus előtt állva készítsük el a legújabb szelfinket, vagy mit posztoljunk, ami népszerű lesz a több ezer jó fej kiírás között, mint azzal, hogy megvizsgáljuk, mára virradóra éppen mi a helyzet „odabenn”.

Ennek ellenére, arról már sokan fantáziáltak, mit kérdeznének a Teremtőtől, vagy mit mondanának neki, ha még életükben, halandó elméjükkel és tudatukkal kapnának egy lehetőséget, egy röpke fél órát, farkasszemet nézni vele egy karosszékből. Arról már kevesebben, hogy a Teremtő bőrébe bújva, mit mondanánk a 21. század emberének az egészből és az egészről, hogy kicsit egyensúlyba hozzuk a világegyetemet.
Tudvalevő, hogy a Teremtő nem lehet hosszú, mert itt senki nem ér rá, még az Ő szavaira sem. Mégis, egy isteni csodának köszönhetően, elintézne magának pár hirdetőfelületet világszerte, szóközökkel együtt négyezer karakterrel. Ha Te lennél Ő, tele tudnád írni? Kiférnél rá? Mit mondanál?

Képzeljük el, hogy a villamos és buszmegállókat, vonatpályaudvarokat, autópályák szegélyeit, a Teremtő óriásplakátja díszíti, a villanyoszlopokon az ő üzenetén lifeg a cellux. Megállnánk előtte, hogy elolvassuk? Pár nappal később, vajon lenne közöttük olyan, amit graffitival pingáltak extrémebbre? Elgondolkoznánk a sorain egyáltalán, vagy rohannánk tovább 21. századi és nagyon nyugati dolgunkra?

This Post Has 4 Comments

  1. “Mindig van választásod.”
    Ezzel az italreklámmal üzent nekem a JóIsten a metróállomáson, amikor megtudtam a diagnózist.
    Ezt üzenném én is a következő generációknak.

  2. A mai napig bele tudok borzongani abba, amikor úgy érzem, hogy egy láthatatlan erő, jóakaró, hozzám beszél, nekem üzen… Olyan hétköznapi helyszíneken, mint például egy metróállomás.
    Amit Neked üzent, Ella, azt most Rajtad keresztül üzeni nekem is, s mindenkinek, aki majd belebotlik a történetedbe, vagy akár ebbe a pár sorba. Bármin, így rajtunk keresztül is képes üzenni. És ettől csak még megindítóbb ez az egész. <3

  3. Kedd: megtudtam, hogy szuper lett a CT eredményem, és már irányítottak is a sebészhez. Újabb beavatás vár rám, és újabb félelmek jöttek fel. Pl. mi lesz velem az operáció után, kellek -e valakinek ezek után. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben vitt hazafelé a taxi. Ekkor hirtelen meghallottam a taxis rádióján azt a dalt, amiről már évekkel ezelőtt eldöntöttem, hogy akkor fog felcsendülni, mikor menyasszonyként bevonulok apukám oldalán…
    Péntek: a sebésszel való konzultáció után, utaztam hazafelé a villamoson nagyon fáradtan könnyeimmel küszködve. Az egyik megállónál kinyílik az ajtó, felnézek, és már látom is az italreklámot a megállóban: Csak pozitívan!
    A választáshoz nagy éberség és tudatosság kell. Nem mutogathatok senkire sem. Nincs igazságtalanság, nincs áldozat. Nagy felelősséget kaptunk a szabad akarattal. Döntéseinkkel különböző életterv variációk aktiválódhatnak. Utólag rájöttem, hogy melyik pillanat volt az, amikor tudatosság hiányában, az akkori döntéseimmel aktiváltam a mostani történetet. Nem történt semmilyen hiba, ennek a lehetőségét is bevállaltam lélekként a nagyobb tudatosságért és fejlődésért. És nagyon sokat tanultam belőle. Azt választottam, hogy így szerzem meg azt a tudást, amire nagyon szükségem volt, hogy megéljem önmagam szeretetét és tiszteletét. Ha néha azt választom, hogy elönt a düh, vagy elkeseredek, akkor ez is rendben van. Azt is tanulom, hogy őszintén, ítéletmentesen megéljem az érzéseimet és rácsodálkozzak, azokra az illúziókra, amiket dédelgetek. Tényleg úgy van, ahogy mondják, nem az a fontos, ami már történik az életedben, hanem az, hogy hogyan éled meg, mit hozol ki belőle. Ez a karmaoldás nagy titka. 🙂

  4. “Nagy felelősséget kaptunk a szabad akarattal. Döntéseinkkel különböző életterv variációk aktiválódhatnak.” Ezt a sort emelem ki, de az egész olvasása közben valami olyasmit éreztem, amit mind ez idáig csak nagyon ritkán… Egy olyan embernek érezlek, aki rálát egy másik, titkolózóbb, de mindennek értelmet adó dimenzióra. Ráadásul nagyon tisztán lát rá. Tudod, kedves Ella, mikor érzékeltem utoljára ilyen tisztán látást? Talán amikor A Nagyok sorait olvastam. Olyanokét, akiket sokan követnek, és tisztelnek. (Szepes Mária, Osho, Neale Donald Walsch…és folytathatnám.) Megtiszteltetés, hogy ezeket a sorokat személyesen nekem, nekünk írod le. És hogy nekem mennyi erőt adsz mindezzel, azzal, ahogyan…ahhoz már fájdalmasan kevesek a szavaim.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu
Tovább az eszköztárra