Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 71, Azokról, akik felébresztik bennünk a művészt /Esszé/

You are currently viewing Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 71, Azokról, akik felébresztik bennünk a művészt /Esszé/

A bennünk élő művész olykor elapad az alkotás folyamában. Ha írsz, festesz, vagy bármilyen kreatív tevékenységgel élsz, tudod: az ihlet nem végtelen áramlás. Időközönként elzáródik, elfárad. Kell, hogy hasson rá egy erő, ami újra megnyitja, felpiszkálja.
Az a személy és az a helyzet, aki erre képes az életünkben, bár mindannyiunknál változó, mégis, a szerelemmel mintegy egyenértékű az érzete és a szerepe. Tisztelni kell, ragaszkodni hozzá, megbecsülni és majdhogy nem mindent megengedni neki.
S bár adtunk neki külön polcot az érzelmek útvesztőjében, és külön neve is van. Ő a Múzsa. Mégis, méltatlanul keveset szólunk róla, róluk. Pedig akiben akár csak egyszer is elaludt a művész, nem élhet és nem is működhet Nélküle…

Vélemény, hozzászólás?