Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 23, A múltunk és mérföldköveink tisztelete (Esszé)

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 23, A múltunk és mérföldköveink tisztelete (Esszé)

Amikor kicsúszik a lábam alól a talaj, elveszítem az egyensúlyomat, vagy nagyobb változás elé nézek, tudatosan szoktam visszamenni a múltba egészen a gyermekkoromig. Ilyenkor újra felnövök, átélem az összes felfedezésemet, minden pillanatomat, amikor kihívással néztem szembe, amikor képes voltam összeszedni az erőmet, felidézem az összes fontos ember arcát, az úgynevezett mérföldköveket, akik minduntalan életem egy kanyarához szegődtek segíteni, hogy sikeresen bevegyem azokat.
A múltat előbb fejben rendbe kell rakni ahhoz, hogy a jelen egyensúlyba kerüljön. Ha megváltoztatni már nem is tudod a korábbi tetteidet – nem tudsz nem elmondani olyan dolgokat, melyeket végül is elmondtál, vagy elmondani olyanokat, melyeket sosem mondtál –, helyére teheted az egyes elemeket a kirakósban, mi több, még tisztelheted is őket. Ha megvan ez a rend és te úgy ahogy vagy, elégedett (de nem eltelt!) vagy a jeleneddel, akkor nem fog gondot okozni, hogy megbocsáss annak, aki annak idején megbántott, vagy szóba állj azzal, aki gyermekkorotokban kiközösített. Tisztelni a múlt csatáit, ellenségeit, kihívásait, nehézségeit, a jelen elégedettségének a mérőfoka. 
A múltunk és mérföldköveink tisztelete, hangos írás, sok szeretettel, itt.

Vélemény, hozzászólás?