Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 16, Éltes állapot; amiért erős mégis minden idős embertársunk (Esszé)

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 16, Éltes állapot; amiért erős mégis minden idős embertársunk (Esszé)

Köztünk élnek. Ők azok, akik már nyugdíjba vonultak, akiknek szabadidőt ad az élet, hogy még évekig gondolkozzanak, érezzenek, foglaljanak állást arról, miben hisznek, mit tettek volna másképpen, jó életet éltek-e, a saját életüket merték-e élni. Ők azok, akik már nem tudnak hátrafordulni, megtenni még dolgokat, hibáikkal többé-kevésbé megbékéltek.  Hátuk mögött és előtt csupa megbánás, belenyugvás van.
Mindenhol találkozunk velük. A tömegközlekedési eszközökön, a piacokon, az ügyfélszolgálatokon, a járdán bandukolva. Némelyek egyedül bóklásznak, és sokakat közülük sorozatban érintett meg a halál szele. Sorozatban veszítették el igaz barátaikat, rokonaikat, szeretteiket, és a gyász, az elmúlás, az ebbe való kikényszerített beletörődés, a vég elfogadása nyomot hagyott tekinteteikben. Mások görnyedten kapaszkodnak egy hasonló „állapotú” ősz hajkoronájú szépkorúba. Régebbről eredő, vagy esetleg új keletű barátságot ápolnak, együtt élik meg utolsó állapotuk pillanatait.

Vélemény, hozzászólás?