Az idézet attól a kilencvenéves nénitől származik, aki abban az otthonban él ahol anyukám, és akit „örökbe fogadtam” a szívembe. 🙂
Augusztusban anya két epilepsziás rohamot kapott, azóta semmit sem lehet vele kommunikálni, nem tudja, ki vagyok, de ez nem fontos, én tudom, hogy ő kicsoda és ez a lényeg.
Mivel az idő egy részében alszik, amikor ott vagyok, beszédbe elegyedtem a többi lakóval. Több olyan idős ember van, aki várja, hogy mikor megyek.
A mosoly, az odafigyelés, egy „hogy tetszik lenni”, egy simogatás, nem kerül semmibe ezeknek az embereknek. Megtöri a monotóniát, egy kis változatosságot visz az életükbe.
A fent említett nénivel már talán október óta külön is beszélgetek. Minden alkalommal, lopok egy kis időt neki is a mamámtól.
A lánya és a férje is fiatalon elment, az unokái negyedévente látogatják.
A néni agyilag fittebb, mint én vagyok, aki a kollégái nem kis derültségére, tegnap épp egy órával előbb indult volna haza a munkából. 🙂
Újságot olvas, keresztrejtvényt fejt, és nagyon szeret velem beszélgetni.
Mindig viszek valami kis apróságot, amivel örömöt tudok szerezni neki.
Ma úgy gondoltam, a hókifli mellé viszek egy könyvet, hiszen szeret olvasni. Mivel nem ismertem az ízlését ezen a téren, ellenben azt tudtam, hogy szereti az állatokat, egy kutyás könyvre esett a választásom.
Amikor felmentem hozzá, boldog mosollyal fogadott, kifejtette, mennyire örül és, hogy már várt.
Átadtam neki a sütit és a könyvet, eljátszottuk a szokásos ugyan nem kellett volna szabadkozós játékot, aztán nézegeti a könyvet, de nem látom azt a lelkesedést, amire számítottam.
Azt mondja köszönöm, majd elolvasom, de ne várjam nagyon hamar, mondom semmi gond, ráér, semmi nem sürget.
Néz, megfogja a kezem és egyszer csak megjelenik a szemében egy nagyon pajkos tűz, közel hajol, és azt kérdezi; tudja Veronka mit szoktam olvasni?
Mondom sajnos nem, ha tudnám, olyat hoztam volna.
Rámutat a kis asztal alatt lévő polcra, egy nagyon vastag fekete könyv van rajta, annak tején pedig több vékony füzetféle. Azt mondja, én két dolgot olvasok, a bibliát és szexkönyvet.
Nézem, aztán, mint a versben „hang fennakad, szó bennszakad, lehellet megszegik” majd valami elementáris erővel kitör belőlem a nevetés.
Ott dülöngélünk az ágyon, könnyesre nevetjük, magunkat. 🙂 🙂 🙂
Látom azt a pajkos fiatal lányt benne, aki lehetett, aki kacér volt, aki nem vetette meg azt, ami jó az életben.
Amikor elcsendesedünk, így szól: „Nekem, annyi bánat jutott az életembe, sokat olvasom a bibliát, de amikor már kisírom magam, akkor előveszem ezeket a füzeteket és elfelejtem a koromat, azt is, hogy hol vagyok, egy kicsit visszarepülök az időben és jókedvem lesz”. 🙂
Megnézem a vézna irományokat, Júlia, Ramóna meg ilyesmi, romantikus és talán kicsit erotikus töltésű írások. Anno elolvastam én is 1-2 darabot, de azt gondolom, aki ebből egyet olvasott az már mindet ismerheti.
Szóval ő azt kérte ilyesmit vigyek neki, mert ezeket már mindegyiket elolvasta.
Na bakker, ilyenem nincs. Ma bementem a boltba és megnéztem a füzet árát, 1.700.- Ft. Ezt túlzásnak érzem ezért az irományért, még nem tudom, honnan fogok neki ilyesmit szerezni, lehet, jobban járok, ha nekiállok és írok neki valamit. 🙂 🙂 🙂