Nosztalgia (Chorinthya verse)

Nosztalgia (Chorinthya verse)

Lator lelkem repdes, bordáim ketrecében.
Lecsukódik homályos, véreres szemem,
S egy sóhajjal búcsúzik, utolsó lélegzetem.

Réges – régen, egy bohó álomban éltem.
Csengő balladákkal dobbant együtt a szívem.
S vibráló boldogsággal heveskedtünk a széllel,
Mikor egybeforrtunk a barátság tüzében.

Régestelen – régen véget ért már az ének,
Bomló testtel heverünk egy sírfenéken.
Nem simítja lelkünk egy bohó világ zaja,
Fesletten fekszünk, egy üres sírkő alatt.

This Post Has One Comment

Vélemény, hozzászólás?