Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

Életem története (Vadmacska igaz története)

Életem története (Vadmacska igaz története)

1957-október 7-én születtem Kiskunfélegyházán Bódi Magdi néven. Anyukám neve Dobos Mária. Születésem után intézetbe adott. Tízen voltunk testvérek, de sajnos rólam lemondott. Testvéreimmel fel akartam venni a  kapcsolatot, de azt a választ kaptam, hogy mivel nem együtt nevelkedtünk fel, így nem fogadnak el testvérüknek. Három éve kerekesszékbe kerültem. Van három lányom, ebből ketten eldobtak, nem állnak velem szóba. Nagyon rossz életem van!

This Post Has 3 Comments

  1. Drága Vadmacska!
    Rövid történetednek a végén azon kaptam magam, hogy összeszorul a torkom, valami belül fáj, és nagyon szeretnék egy bizonyos édesanyával, bizonyos testvérekkel és gyermekekkel beszélgetni. Megérteni a felfoghatatlant. A tetteiket, a közönyüket. Hogy magadra hagytak. Ennek hiányában, szívből remélem, hogy találkozol olyan emberekkel, akik kicsit az új családod lehetnek és melletted állnak. Akár e közösségen belül, akár máshol. Csak légy boldog!

  2. Drága Vadmacska!
    Összeszedtem Neked a történetedhez írt gondolatokat. Az egyes tagok a Nememind1 facebook csoportjában és facebook oldalán reagáltak. Remélem, lesz közöttük olyan gondolat, ami segít! Veled vagyunk, és nagyon szépen köszönjük, hogy Te is itt Vagy velünk!
    Az alábbi felszólításra az alábbi gondolatok íródtak:

    Kedves Nememind1!
    Te el tudnád mesélni az életedet négy és fél sorban? Legutóbb egy ilyen terjedelmű igaz történetet kaptam Vadmacskától. Négy és fél sor. S miután befejeztem élete történetének olvasását, mindazt, amit abból érdemesnek talált kiemelni, azon kaptam magam, hogy összeszorul a torkom, valami belül fáj, és nagyon szeretnék egy bizonyos édesanyával, bizonyos testvérekkel és gyermekekkel beszélgetni… Életem története címmel, az igaz történetet ti is elolvashatjátok.

    Marti: Megrázott, Szomorú sors.
    Ami a számára nem lesz vigasz, amit írok, ….a karma, a múltbéli életek valamiért így jöttek vissza.
    Mivel Ő rájött már sok mindenre, meg tudja állítani és meg tudja a saját betegséget…ill. a tolószékben való életét változtatni.
    Ha gondolja ….írjon
    Réka: Lélegzetelállítóan szomorú!
    Nememind1: Köszönjük szépen a figyelmedet, az idődet és a törődésedet!
    Réka: NAAAAGYON SZÍVESEN.
    Beáta: szomorú, de mindenki felelős a saját életéért, a kérdés az, hogy hol volt a főszereplő a saját életében amíg ezek a dolgok megtörténtek vele?
    Nememind1: Köszönöm, hogy elolvastad Vadmacska történetét, kedves Beáta! Amit írsz, az valóban igaz nagyon sokszor. Bár ha valakiről csecsemőkorában lemondanak a szülei, arról kevésbé tehet. S ha szeretné felvenni a kapcsolatot a testvéreivel, de ők ettől elzárkóznak, akkor sem akad sok további lehetőség.
    Beáta: Nememind1 valóban embert próbáló helyzetek de két dolgot tehet ami hatalmában áll: 1. veszteségnek fogja fel és élete végéig őrlődik a miérteken, annyira hogy végül belebetegszik 2. elfogadja hogy ez történt, oké akkor ennek ellenére (vagy épp emiatt) csak azért is felépítem a saját életem és boldog leszek. Több választás nincs ( szerintem) illetve ha abból indulunk ki hogy mindenki saját maga jóelőre gondosan megtervezett élettervével jön a világra, akkor meg ugye nincs min csodálkozni hiszen én magamnak terveztem előre ezeket az igen nehéz helyzeteket, kérdés persze hogy ezzel a karma szerint mit kell kiegyenlíteni, ő hányszor és kit hagyott magára/magukra előző életeiben, stb. stb. de ezek már nagyon messzire vezető gondolatok, egyébként szeretem a nálad megjelenő írásokat, sok igen elgondolkodtató
    Nememind1: Igen, ezzel én is nagyon egyetértek és remélem, hogy a sorok írónak is erőt adnak e gondolatok. Vannak nagyon nehéz élethelyzetek, de tudatosítani kell, hogy ennek ellenére akarom a boldogságot. És megteremteni magam köré. Más megoldás nem létezik. Köszönöm, hogy olvasol bennünket!
    Rozál: Nagyon szomorù!!! Ėsszel fel nem fogható,szìvvel lėlekkel talãn igen… NEM ĖRTEM,NEM ĖRTEM,NEM ĖRTEM!!!
    Sajnos vannak kegyetlen emberek,szerencsėtlen sorsok…😥😥😥😥😥😥😥😥😥Rozãl
    Nememind1: És sajnos megannyi félreértés is akad, amit nem tisztáznak egymással az Emberek. Hihetetlen, hogy ezek miatt az elkommunikálások és a türelem hiánya miatt, kapcsolatok, életek mennek tönkre…Köszönjük szépen a figyelmedet és az idődet, drága Rozál! <3
    Zsanett: Szóval csak a rossz maradt meg és semmi jó nem történt vele? Hmm érdekes. Valóban rövid.
    Nememind1: Érdekes jelenség…(!) Vajon miért van az, hogy a legtöbben a fájdalmunkat és a nehézségeinket írjuk le igaz történet címszóval, és jóval kevesebb igaz történet szól a büszkeségeinkről, győzelmeinkről, arról, amikor a szeretetünk kiteljesedett?
    Zsanett: talán mert ahhoz ragaszkodnak, mint hogy a gyógyulást válasszák. Gyermekeink olyanok amit tanítunk és át adunk nekik…
    Nem ítélkezem és az éremnek két oldala van mindig. Vadmacska pedig így döntött hát legyen és tiszteletbe tartom.
    Nememind1: Igen, sajnos sokan beleragadnak, kapaszkodnak a fájdalmaikba. Viszont, az, hogy valaki leírja, vagy neki ül megírni, már lehet a gyógyuláshoz vezető első lépcsőfok is. Önmagával szembenéz, önmagával beszélget közben. Ha azt a részt nem is írja le. Olyan sosincs, hogy rajtunk, életünk főszereplőjén nem múlik semmi sem. És valamilyen szinten, mindig tudunk változtatni és a boldogságot választani. Ha valóban akarjuk.
    Zsanett: Így legyen!
    Szilvia: Hát minden elismerésem! Annak ellenére amilyen módon alakult a sorsa ez idáig és kimerte nyilatkozni nyilvánosan az élete keserűségét. Igen, ez egy kezdet, hogy lássa nincs egyedül. Segítség kikiáltása világba. Ami kitartó munkálkodással választ küldd a további út megtételéhez. Remélem az az egy gyermek a három közül kellő figyelemmel és önzetlen jelenlétével enyhíteni tud e nehéz út megtételében.
    Sok érdemleges megnyilvánulást és értékekben gazdag jövőt kívánok!!!
    Nememind1: Köszönöm szépen, drága! Igen, az a bizonyos Gyermek, azt hiszem, az egyetlen pozitív jelenség ebben a tömör írásban.
    Cumpika: Bocsássatok meg nekem,de ez valóban rövid megnyilvánulás ahhoz hogy bármit is reagálni tudjunk. Talán ha magáról többet írt volna…….. hogy Ő milyen ember……..mit tett, vagy nem tett hogy ilyen sorsra jutott? Ha még ismernénk is a helyzetét és a körülményeit is……miféle véleményt mondhatnánk bárkiről is??…..szülei……gyermekei….stb…? Őt sajnáljuk?? Honnan tudhatnánk a szülei körülményeit???……..és a gyermekei……? Miért nincsenek mellette??…….Ok…..okozat…….??
    Nememind1: Értelek Cumpika! Úgy szól ugye a Nememind1 felszólítása, hogy írj igaz történetet, bármit, amit megosztani fontosnak tartasz magadból. Ami emberi. Vadmacska ezt a négy és fél sort kívánta megosztani az életéből velünk. Ezt hagyta meg maga után, élete történeteként. Nem kereste benne az összefüggéseket, okozatokat, elhagyta a részleteket. Leírta azt a ‘végeredményt”, amit egyelőre ismer. Egészen bizarr és egyedi jelenség. Valami olyasmit üzen, amivel eddig nem találkoztam. Ő leírta. Én/Mi fogadtuk. Szerintem neki már ez is könnyebbség.
    Marti: Szomorú történet, megélni….nehéz…..
    Ha azt írom, a karma vissza jött a saját adósságát behajtani ….ez nem segít …..
    Viszont a 4 mondat arra enged következtetni, hogy megértette h neki kell ezt leállítania, hogy a gyermekei ne vigyek ezt tovább…..
    Persze az élet nem csak 4 mondatból áll, van előzmény és megélt helyzetek…De gyereket eldobni…ott ahol a többi elfér, ez óriási törés.
    Hosszú -beszélgetésekre lenne szükség h kibogozzuk…..De ki lehet…..
    Ilona: Egy mondatban is a lényeget. Csak ami fontos. Szerettem és szerettek.

  3. Kedves Vadmacska!

    Annyi fájdalom, kitaszított érzés szorult a szavaidba, soraidba, amit felfogni, átérezni, megérteni szinte lehetetlen. Hol vannak az emberi érzések? Hova tűnt az emberségesség. Hova tűnik a világból a jó szó, a lelkek rezdülése? Lesz még a hajnal aranyba, az éjszaka ezüstben? Lesznek még a csillagok irányjelző mécsesek a tévelygőknek? Lesz még aki megtalálja, vagy aki keresi? De bármennyi rossz is történik, az élet megmutatja, hogy van olyan Szellő a nap alatt, aki felismeri a jót, aki odafigyel Vándorra, és tévelygőkre, és összehoz egy családot. A sors kiszámíthatatlan, olykor kegyetlen, és legtöbbször igazságtalan, de mindig hagy egy fénysugarat, ami miatt tipegve, lépkedve, lelkünkel összefogva megtalálhatjuk a naplementében a csodákat.
    Nyugodt éjjelt 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu
Tovább az eszköztárra