Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

Egy nehéz lélek vallomása; Mitől barát a barát? (Magnet igaz története)

Egy nehéz lélek vallomása; Mitől barát a barát? (Magnet igaz története)

Csak egy hétvége volt…
Sosem éreztem még, hogy barátságban eljöhet olyan pont, amikor oda jutsz, hogy valami baj van, zavar keletkezett. Sok kérdés felmerült bennem ez miatt. Mitől barát a barát?
Egyszer azt mondta valaki, hogy barátságban nincs rangsor.
Azt hiszem, onnan tudod, hogy mikor vagy barátok társaságában, amikor a jókedv nem erőltetett, amikor bízol a másikban, amit mondasz, őszintén mondhatod, mert meghallgatásra talál. Ha éppen nem a legjobb bugyid van rajtad, akkor nem érzed cikinek… Egy barátság kétoldalú, ha csak én érzem, vagy csak ő, akkor az nem az.

Nem éreztem jól magam, kilógtam a képből…nincs rúzsom és nem festem a szemem, nincs kis szandim vagy új pacskerom, nincs pasim, nem szexelek és taszít a férfi testiség. Nem vagyok szexi, nem hordok szoknyát, a tornacipőbe bokazoknit húzok és a hajam sem tökéletes.
Ha azt érzed, hogy nem vagy nőies, persze hogy kilógsz a sorból. Pedig nő vagy csak sportos és kényelmes.
Nem akarom, hogy fapinának hívjanak, mert egyedül vagyok. Nem tudok ennyire nyílt lenni, nem tetszik a vulgáris szöveg.
Ha az ember túlérzékeny, akkor sokszor sérelem érheti. Elfáradtam a munkámban, a napi szarokban, a hírekben, a facebookban és mindenben, ami az arcomba jön. Ilyenkor jön a stop! Jön a jel, hogy sok(k), pihenni kell.

Csalódtam vagy csak ráébredtem valamire, amin eddig nem gondolkoztam el vagy nem akartam észrevenni, elismerni. Mindig volt valami kisebbségi érzetem. Ez barátságban nem fordulhat elő.
Az én hibám? Az én önértékelésem ennyire szar vagy a másik oldal nem ismer vagy nem ismer el? Nekem kell elfogadtatnom magam a másik emberrel?

Van hitem, van békém, amikor a kellő helyen vagyok, érzem. Ha nem, akkor összetörök és nehéz lesz a szívem. Ha sérelem ér, és ha én bántok meg valakit, szégyellem magam. Most is, mert úgy érzem olyan embert hagytam cserben, aki megért és ért a lelkekhez. Mindig olyanon csapódik le, akit legkevésbé akar az ember megbántani…

Mitől barát a barát?

This Post Has 3 Comments

  1. Drága Magnet!
    Személyes meglátásom szerint minden ember összetett, és ahogyan szinte értelmezhetetlen önmagában ezen a síkon a „jó” „rossz” fogalma (hiszen még az egyes tulajdonságaink között is, ugyanaz a tulajdonság lehet egy helyzetben előny, másszor hátrány) úgy nem létezik olyan ember sem, aki mindenben tökéletes, és olyan sem, aki mindenben tökéletlen. (Ugyan mihez képest lenne valami tökéletlen és mihez képest lenne tökéletes, és ami ennél is talán fontosabb, kinek a véleménye és ízlése alapján?)
    Mivel nagyon különböző képességekkel vagyunk felvértezve mi emberek, hiszem azt, hogy a különbözőségeink erősíthetik, kiegészíthetik egymást. Amennyiben valóban előnyt szeretnénk kovácsolni magunknak sokféleségünkből, és felismerjük mindebben az egymást erősítő lehetőséget. Ha mind ugyanolyanok lennénk, sosem lennének helyzetek, amiben pontosan egymás által fejlődünk.
    Az önértékelés alapja talán nem is az, hogy tisztában legyünk az erősségeinkkel és a gyengeségeinkkel (hiszen ahogyan fentebb leírtam, az erősség például válhat gyengeséggé, ez szituáció függő és fordítva) hanem az, hogy tisztában legyünk azzal, hogy bizonyos szituációkra hogyan reagálunk, mi az, ami ránk leginkább jellemző. Fontosnak tartom, hogy saját magunkat is, mindenféle címke nélkül vizsgáljuk meg, amikor önvizsgálatot tartunk. És az is bizonyos, hogy senki sem tudja megmondani nekünk azt, hogy számunkra mi is az a boldogság. És az is bizonyos, hogy amennyiben a boldogságunkkal nem ártunk senkinek, annak mikéntjébe senki sem szólhat bele.
    Jelenthet valamit, ha az embernek mindig ugyanaz, vagy ugyanazok mellett van kisebbségi érzése… Akkor, amikor a kisebb, nagyobb fogalma, embereket egymás mellé állítva, szintén aligha létezhet, mert abban a pillanatban, amikor mégis létezik, az már egy szubjektív szűrő alapján fogant értékítélet. És mindig arról szól, aki megalkotja.
    Barátsággal; Szellő

  2. Belecseppenek most ebbe a beszélgetésbe Kedves Szellő és Magnet! Rengeteget gondolkodtam ezen, mert érdekelt a téma. A túl érzékenység jelensége valóban tapasztalható, mondhatnám magam is az vagyok de ezt igyekszem a hasznomra fordítani és ezt ajánlom nektek is. Szóval ne csak a rossz oldalát lássuk. Magnet… ahogyan írásaidból ismerlek, szemlélődő tipus vagy, megfigyeléseidet kiválóan, élethűen elő tudod adni és ehhez kialakítottad a komfortzónádat. A barátaid ezt tiszteletben tartják. Remélem. Leírtál egy észrevételt és ez kívülről nézve teljesen OK. Téged mégis megijesztett, vagy ahogy Szellő írja elbizonytalanított. Vegyük most sorba a dolgokat. Minden rendes, igazi barátság hajszálon függ, meg borotvaélen táncol. Egy érzékeny holmi. Miért is ? Azért mert nincs szüksége kötélre, láncokra és nem is lehet betonba önteni. A barátságot a lélek tartja fenn, mondhatnám érzékeny lélek. Ha valami nem ok akkor azonnal figyelmeztet és ez általában működik. Van olyan, hogy átmenetileg belefáradunk a világba, csalódunk, elegünk van ebből abból és erre még rásegít a pánik meg a túlérzékenység. Beindul az önvédelem és még a barátaidtól is eltávolodsz mert meg kell pihenned. Az nem baj ha tart az ember önvizsgálatot és esetleg ennek fényében és arányában a barátaidat is értékeled. Az önértékelésedet nem szükséges minősíteni, én sem teszem. Jó az észrevételed azzal kapcsolatban, hogy a barátaid hogyan és miként ismernek és ismernek el. Kell- e ezért tenni? Ha-ha… na itt végre eljutottunk a nyitott kérdéshez. Ez fontos tétel. Ha a barátaid nem ismernek el, meg fel akkor az elég kellemetlen szitu. Azt mondom el kell magad fogadtatnod, de nem mindenáron. Ez általában spontán történik és ugyanígy alakul az is, hogy mit adsz bele egy barátságba, mit engedsz meg, milyen áldozatot hozol… Fontos szempont, hogy ne fáradj bele sőt egy jó barátság érezhetően erőt kell, hogy adjon. Az elfogadás két felé működik. Maga az elfogadás is erőt ad. Azáltal, hogy elfogadunk valamit vagy valakit, életerővel fogunk gazdagodni. Ugye jól esik, ha megértenek, elfogadnak, elismernek. Megismernek olyannak amilyen vagy, vagy olyannak amilyennek szeretnéd. Na ez már szint és nem minden ‘barát?’ tudja meglépni. Nem mindenki tud olyan szinten ismerni ahogyan mi szeretnénk, ezt el kell szívlelni annak fényében, hogy én sem vagyok rá mindig képes. Ahol a rangsor fogalma felmerül ott inkább az érdek dallama hallatszik. A barátság egy érzékeny de rugalmas állapot a kölcsönösség ízével megfüszerezve. Mindezek fényében lehet fejleszteni és pihentetni is, ha a helyzet úgy kívánja. Tisztelettel: Szabad Lélek

  3. Kedves Szabad Lélek!
    Köszönöm a soraidat! Nagyon jó dolgokat írtál…Érdekes, hogy Te vagy az első, aki azt írja, hogy a barátság egy hajszálon függ. A facebookos hozzászólásokban a legtöbbet a barátság biztosságát és szinte felbonthatatlanságát igyekeztek hangsúlyozni. Nekem az a véleményem, hogy igen is többféle barátság létezik, mivel eleve nem mindenkivel azonosan ismerkedünk, beszélgetünk stb…minden kapcsolatunk más és más és ez jó! Nekem is több barátságom van. Amiről írtam az egy számomra nagyon is a komfortzónát feszegető kapcsolat, de mégis jónak tartom, mert ez elől sem szabad elbújni. Ők, a csajok azt a részt dolgoztatják bennem, hogyan is tudjam magam elfogadi és elfogadtatni. Ez sokszor kellemetlen. Most feszültebb voltam, fáradt és ez miatt nem tudtam ezt a helyén kezelni. Amióta ez az írás megszületett nagyon sokat gondolkodtam és az önvizsgálat is megvolt…😉

    Nem mindenki tud úgy ismerni, ahogy mi szeretnénk..ez a mondatod megint megfogott. Sokszor érzem ezt és bánt, miközben ha vki a lelkemig hatolna bajban lennék ☺️

    Amikor így megzuhanok változtatnom kell vmin. Az első az lesz, hogy elmegyek boxolni, hogy kiadjam magamból a mindig elnyomott érzelmek energiáját. Bizonyos dolgokhoz való hozzáállás is fog változni, de jelenleg figyelő állásponton vagyok.

    Köszönöm még egyszer!

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu
Tovább az eszköztárra