Első gráci reménysugár (Békakokodil verse)

Első gráci reménysugár (Békakokodil verse)

Itt a Torony tövében Grácban,
nem hagyhat az élet pácban!
Próbám mindig előre menni,
de remény nélkül nincsen semmi…

Nincs szó szívem ritmusára,
mely azóta ver Tiéd dallamára,
hogy egy éjjel sárga papírosra veted,
nekem adva a reményt, hogy szeretsz.

Régen máshogy szerettünk,
talán csak gondokat feledtünk.
Nem voltak ily sötét órák,
melyek szíveink belsejét fúrják.
Nem volt baj szinte semmi,
tudtunk egész nap egymáséi lenni.

De becsapott az élet rútul,
a sorsunk nem is mi terveztük,
jól megtanultuk már azóta,
máshogy szól élesben a nóta!

E nótát kissé másképp szeretem,
kicsavart dalról szól az életem.
S mert a szíved örökre enyém,
hát mellettem a sorsod kemény.

Hogy lehet a mámorító éveket feledni,
mely a szívbe reményt tudott lehelni?
Oly erős és oly mély ez a kapocs,
ezen az élet erővel nem tapos!!

Bizonytalan most a jövő,
tán siethetne is bizony ő,
de csak ha az évek szépet hoznak
és nem a rút magány bomlaszt…

Kell a gyűrűd, a szíved, a szemed,
a csókod, a vigasz, a kezed,
mert akarom még Veled a szépet,
hiszem, hogy járnak még boldog évek,
nem szakíthat ketté az ég,
muszáj Veled lenni még!
Grác, 2012. szeptember 19.

Első gráci reménysugár 2P1020664.jpg

Vélemény, hozzászólás?