Fogadj örökbe! (Tücsi igaz története)

Fogadj örökbe! (Tücsi igaz története)

Évek óta bennem volt az érzés, hogy, ha megtehetem, szeretnék segíteni olyan embereken, akik a legkiszolgáltatottabbak és a születésükkor önhibájukon kívül már megpecsételődik, hogy milyen életet fognak élni, mire lesz lehetőségük. Így lettem figyelmes egyszer egy tv csatorna műsorában bemutatott Afrikáért Alapítvány nevű szervezetre, melyben egy olyan alapítványt mutattak be, ami közvetlenül Afrikában segít árva, vagy nagyon szegény körülmények között élő gyerekek mindennapjain. Mindez azonnal felkeltette az érdeklődésemet, ezért utána is néztem az alapítványnak. Végül sok információt találtam, melyek meggyőztek az alapítvány működésének hitelességéről. Különösen tetszett az, hogy az afrikai gyerekeket – egy magyar alapítású általános és középiskolán keresztül – oktatással (is) próbálják kiemelni a szegénységből, hiszen magam is ezt tartom az elsődleges kiugrási lehetőségnek. 

Ahogy böngésztem az alapítvány weboldalát és átnéztem a támogatható és virtuálisan örökbefogadható gyermekek bemutatkozását, máris többet is találtam, akiket szívesen támogattam volna. Így esett a választásom egy 14 éves, népes, szegény családból származó kongói kislányra, akinek oktatási támogatásra volt szüksége. Mindezek után, mint egy webshopban, kiválasztottam az online támogatás formáját és ütemét, majd nem sokkal később kaptam az alapítványtól email-ben és postán is fényképet a támogatottamról. A kislánnyal személyesen is fel lehetett volna venni a kapcsolatot, hiszen a kedvenc tantárgya az angol volt, azonban erre végül nem került sor, talán azért, mert minden hónapban kaptam az alapítványtól email-es tájékoztatást, hogy hogy tanul és rendben jár-e iskolába. Végül ezek az emailek elmaradtak és kiderült, hogy a kislány és családja elköltözött, így nem járt többet iskolába. Ezen a ponton az alapítvány kapcsolata is megszakad a támogatottjaival. Ősztől azonban újabb rászoruló gyerekek kerülnek az alapítvány látókörébe, ezért hamarosan újra választok egy vagy két támogatható gyermeket, akiknek talán hozzájárulhatok a jobb jövőjéhez.

Személy szerint ösztönzőleg hatottak rám azok a sikertörténetek, amikor egy támogatott diák már az egyetemet is elvégezte, sőt, van olyan, aki jelenleg honfitársait segíti orvosként, hiszen nem csak ingyenes közoktatás, de egészségügyi ellátás sincs Kongóban. Habár egy-egy gyermek támogatása csak egy apró segítségnek tűnik a nyomorgók tömegeit nézve, mégis így van rá esély, hogy valakinek az élete havi pár ezer forinttól jó irányba megváltozzon. Ha sokan válnak “örökbefogadókká”, akkor sok ember életminőségét tehetik jobbá, mellyel akár már egy közösség életét, lehetőségeit is javítani lehet. Ha pedig e gyermekek közül csak minden 10. érzi majd úgy, hogy segítsen a népe előbbre jutásán, már mindenképpen megérte az a havi egy- hatezer forint, melyet egy magyar ember erre áldozhat. Hogy miért afrikai és nem magyar gyerekeket támogatok? Mert ezekben az afrikai országokban az állam épp az oktatást és az egészségügyet nem biztosítja a polgárainak, így ha valaki szegény, nélkülöző családba születik, esélye sem lehet egy jobb életre; a szülei már gyermekkorában dolgoztatják a ház körül, ha van egyáltalán családja és van hol laknia. Ezen változtathat bárki önzetlenül és teheti jobbá olyan gyermekek jövőjét, akik enélkül a lehetőségek közelébe sem jutnának.

Vélemény, hozzászólás?