A Föld a miénk; Az Ember alanyi joga és kötelességei

A Föld a miénk; Az Ember alanyi joga és kötelességei

Jár az embernek alanyi jogon az egészség, a tanulás, a fejlődés, az élelmiszer, a föld természeti kincsei és felfedezésének élménye, vagy ezek a jogok csak elérhetőek némi munkával (mert a munkához való jog szintén megadatott, ha nem is alanyi jogon), szorgalommal, egy csipetnyi eltiprással?
Egy kormány, vagy választott hatalom sem fogja tudni megadni az Embernek azt, ami jár, ha a tudat és a viselkedés forradalma nem következik be előbb…

Ki lehetsz attól még békülve a világgal, és a saját, privát világodban attól még boldog is lehetsz, hogy vannak gondolataid a világ és az együttélésünk, vagy inkább egyelőre az egymás mellett éldegélésünk igazságosabbá tételével kapcsolatban.
Bár ez a szó, hogy igazság, egy cseppet mihaszna.
Az igazságunk megteremtése és kiharcolása gyakran a legnagyobb igazságtalanság megélése valaki másnak. Mi több, a ma világviszonylatban fennálló rendszer is azért alakult így és azért tartjuk fenn, mert annak, akinek hangosabb szava van a rendszerünkben, mint igazságról gondolkodik róla.
Mindazonáltal talán mindenki életében vannak pillanatok, amikor lehunyja a szemét és elgondolkozik az élet értelméről. Ebben a több ízben bürokratikus, hierarchikus, egyenlőtlen és egymás előtt megszeppenve, félve és ítélkezve álló szürke taposómalomban, valamint lélekfacsaró szélmalomharcban, olykor felszínre tör belőlünk az értelem utáni keresgélés, vagy a hogyan is kéne lennie, hogy mindez értelmet kapjon gondolatfonákja.
Azt gondolhatják sokan, hogy boldogtalanság kell egy ilyenfajta gondolat durrogtatáshoz, s mint egy sorozatlövés az éterbe puffogtatom elégedetlenségem és megkeseredettségem nyavalyáit, hogy fekély legyen e sorok olvasóinak elképzelésein.
Pedig nem.
Pedig én boldog vagyok.
Mert mindent meg lehet szokni, és ha van benned adottság, hogy mindabból, ami van, kihozd a legtöbbet és a legjobbat, akkor ki fogod belőlük hozni, akármi van.
De mi van?
Úgy értem, mi jár az embernek alanyi jogon?
Jár az embernek alanyi jogon az egészség, a tanulás, a fejlődés, az élelmiszer, a föld természeti kincsei és felfedezésének élménye, vagy ezek a jogok csak elérhetőek némi munkával (mert a munkához való jog szintén megadatott, ha nem is alanyi jogon), szorgalommal, egy csipetnyi eltiprással?

Vannak világméretű problémáink. Nevezzük őket most csak problémáknak. Mert ha valamit problémának hívunk, az azt jelöli, hogy valamit kifogásolunk az igazságból. Legyen az az igazság akárkié is. (Ember, Gondviselés, Sors, és a többi…)
Ezek között vannak olyanok, melyekről sokat beszélünk, úgymond beleivódtak a köztudatba, mint valami leányálom, és vannak olyanok, melyekről szinte semmit sem.
Sokat beszélünk a legfontosabbakról; az egészségügy gerincességéről és derekasságáról, vagyis ennek hiányáról. Arról, hogy ne kelljen vagyonokat kiadnunk gyógyszerekre, ha életben akarunk maradni. Hogy az egészség és az élet mindenkinek alanyi jogon járjon, aki életben szeretne közülünk maradni. És ne csupán ingyenessé tegyük ezeket a gyógyszereket, hanem azt is érjük el, hogy ha már valamilyen betegségben szenvedünk, ne kelljen hosszú hónapokig várni arra, amíg egy szakember foglalkozik a felépülésünkkel és enyhíti a fájdalmainkat.
Az egészségügynek nem csupán állampolgároknak járó alanyi jognak, de állampolgári kötelességnek is kéne lennie. Így azt nem csupán, hogy ingyenessé kéne tenni, úgy világviszonylatban, de jóval gyorsabbá is. Mindehhez persze olyan kórházak is szükségesek lennének, melyek megfelelő felszereltségűek, és ha nem is viselik falaik között az otthon meghittségét, azért jóval összkomfortosabbak a ma fennálló valamennyinél. És nem utolsó sorban olyan szakemberek is kellenének az egészségügybe, akiknek a gyógyítás és a másik ember fájdalmának enyhítése, életben tartása, nem megélhetési kérdés, hanem hivatás.
A tanárokkal és az oktatásüggyel nagyjából ugyanez a helyzet. Miért a tankönyvek, a szakkönyvek a legdrágábbak? Ha a szülők minimálbérből élnek, jelenleg aligha tudják megfizetni a képzéssel együtt járó költségeket. Így a gyermek örökségként megkapja e hátrányos helyzetből való előlubickolási jogot. Pontosabban az ehhez a csatához vívott jogot.
Persze, ott vannak az államilag finanszírozott képzések, melyeken a szorgalom és az egyén elhivatottsága, jó képessége, ingyen biztosítja a tudást. A könyveket viszont ebben az esetben is meg kell vásárolni, és elég elgondolkoztató, hogy az egészséget és a tudományt milyen drágán adjuk mi emberek egymásnak. Arról nem is beszélve, hogy képtelenek vagyunk kitalálni egy rendszert, amelyben úgy neveljük a felnövekvő generációt, hogy az egészségügy és az oktatásügy hivatások legyenek, és tényleg csak azok álljanak orvosnak, tanárnak, akik nem csak értenek ahhoz, amit csinálnak, de morálisan kiemelkedő jelenlétet is biztosítanak azoknak, akikkel találkoznak.
Végül, de megközelítőleg sem utolsó sorban, világméretűen tartom fontosnak rendezni az élelmiszer egyenlő elosztásának elvét. Tarthatunk egy olyan rendszert, melyben a szorgalmasabb, kitartóbb, többet a köz érdekében tevő valami pluszhoz jusson, de akkor valóban azok jussanak ehhez az úgynevezett pluszhoz, akik többet tesznek a közért morális és erkölcsi kérdésekben. Ne az élelmiszer, az egészség és az oktatás, mint alanyi emberi jogok csorbuljanak. Vegyünk el mondjuk a szórakozás lehetőségéből, ha már valamiből olyan nagyon el akarunk venni az igazságunk szolgáltatása érdekében. És ezt a hármat adjuk oda mindenkinek alanyi jogon ingyen és érdemileg. Tehát magas színvonalon.

Az ember, ha erre az életre való, sok mindent megszokik, és sok mindenhez alkalmazkodik. Mint egy kishörcsög, ráhasal a kerékre és fut vele körbe és körbe. Mi olyanná tettük magunkat, mint a hörcsögök. Azt hisszük, hogy az élet az, hogy szaladgálunk a kerekünkön, ami nekünk a világ, és közben annyira lefáradunk, hogy észre sem vesszük, hogy a kereken túl, ott van a rács, a rácson túl ott van a szoba, a szobán túl a város pompái, a városon túl az országunk határai, azon túl az egész kontinensünk sokfélesége, s azon is túl az egész földünk, még megannyi kontinenssel, hozzánk hasonló hörcsögökkel, és bizony sok, tőlünk eltérővel is.
Saját világunk van már, mindennapi robottal, kötelességekkel, problémákkal. Hogy valaki rákerült a kerekünkre, aki nem odavaló, hogy nem forog eléggé a kerekünk, vagy kicsi, hogy belebetegedtünk a sok rohangálásba…

Ez a rendszer lebutítja, szűklátókörűvé, beteggé teszi az embert. Ezzel a rendszerrel lebutítjuk, szűklátókörűvé tesszük és megbetegítjük egymást. Ember az Embert.
És sok Embertársunkat hagyjuk bizony meghalni is. Olyanokat, akik még élni szerettek volna köztünk. Élni a keréken. Még ha kevesen is látnak át azon, hogy a nagybetűs Élet ezen a bizonyos keréken jóval túl van.
Miért látnak ezen túl kevesen? Mert Ember az Ember elől bizony eltakarja ennek látványát.

Még egy dolgot kéretek felvenni az Ember alanyi jogon járó jogai és kötelességei közé.
Ha majd megoldottuk az egészségügyet; hogy a beteg embereknek ne kelljen kész vagyont fizetni azért, hogy meggyógyuljanak, és ne kelljen sokszor több hónapot várni sem, hogy foglalkozzanak velük, ha majd megtanultuk kiválogatni a tanári, orvosi, mint hivatási vénát és megfelelően honorálni azt, ha majd nem vesszük el egymástól a tudás megszerzésének lehetőségét, ha majd elintéztük, hogy az élelmiszer alanyi jogon mindenkinek járjon, akkor…az utazás, mint jog, kerüljön be az állampolgári kötelességek közé.
Vannak érvek az országhatárok megőrzése mellett. Például az egyes kultúrák, hagyományok és az emberi faj mindennemű különbözőségeinek megőrzése. Ezt most nem kívánom vitatni. Mindössze az utazás költséghatékonyabbá tételéről vagy költségének eltörléséről fantáziálok.
A legtöbben egész életükben egy adott város töredékét látják újra és újra. A szerencsések, felszínesen szemügyre vesznek egy-egy ’idegen’ országot, szabadidejük és pénztárcájuk függvényében. De sokan vannak, akik egy vidéki kis faluból nehezen jutnak el a Balatonig meg vissza, holott, még Magyarország és Afrika között is olyan könnyen kéne járnia minden halandónak, mint ahogyan a fantasztikus filmekben járnak a csillagközi utazók a Föld és a Mars között. Legalább a világörökség részeit látnia kéne mindenkinek ingyen és bérmentve, ha már a többi természeti kincset el is rejtjük, ha már vámokkal, igazolványokkal és anyagi javak felhalmozásával váltatjuk is meg a jegyet egymás számára azon a földön, ami elvileg mindenkié. Még ha honfoglalósdit is játszottunk már a viszonylag korai szakaszban egymás orra előtt, attól még, hogy a valami miatt együtt mozgó csoportok otthont választottak maguknak, nem kéne azt a bizonyos földrészt ennyire kizárólagossá megtenni, még ha privilégium is.
Ezen bolygó kiterjedtségének, sokféleségének és káprázatosságának látványa, tudatosítása, az emberi tudatot és gondolkodást tágítaná, ami kihatna az együttműködésünkre és a kreatív energiáinkra is. Ez pedig szükséges lenne mindenféle rendszer tökéletesítéséhez vagy megálmodásához.
Szűk látótérből csak szűkös boldogulások, elképzelések, szabályok és rendszerek születhetnek. Olyanok, melyek csak szűkösen mondhatók igazságosnak. Így lesz ez a szó még használhatatlanabb a mihasznaságán. 

A honfoglaláson, a nagy hódítások korán, az első világháborún túl, amikor az Ember azért a földért harcolt, amit senki nem osztott számára el – pontosan azért, mert aki teremtette, mindenkinek alanyi jogon szánta -, az Ember birtoklási vágya eltulajdonított és ellehetetlenített még számos egyebet is az Embertől. Senki nem vette el ezeket tőlünk, az igazságtalanságot sem más tartja fenn, s még a háborúkat se más indította el, mindössze az Ember.
Az emberi ego; az elveszem, enyém, akarom, megszerzem, ráerőltetem, eltörlöm…erőszakot gyakorolnak a természeti kincseink felett. És a természeti kincsünk nem csupán a földön őrizendő. Hanem a különbözőségeinkben is. 

Azt hiszem, akármelyik korban élünk is, onnan tudjuk, hogy a rendszerünkben még van még mit tökéletesíteni és a politikánk olyan, akárcsak az igazságunk; hasznavehetetlen, egymás ellen romboló tudomány, hogy az egészségügy, az oktatás, az élelmiszer és e bolygó kincseinek felfedezése nincs még világméretűen belevésve az alkotmányba alapvető ingyenes minőségi emberi jogként és kötelességként.
Végül, de korántsem utolsósorban, még valami. Mert mi lehet annál nemesebb, mint kiállni a szűkölködésben bővelkedő lelkek jogos illetményének ellátottsága mellett? Ha nem is nemesebbnek, de ezzel egyenértékűnek tartom, hogy szót emeljek az Ember önpusztításának joga ellen. Mert amennyiben egy Ember élni szeretne köztünk, mellettünk, az éppen aktuálisan érvényben lévő rendszerben, akkor vannak bizonyos kötelezettségek, melyek nélkül fontos tudni, hogy soha nem lesz az Emberé az, ami alanyi jogon járna. Egy kormány, vagy választott hatalom sem fogja tudni megadni az Embernek azt, ami jár, ha a tudat és a viselkedés forradalma nem következik be előbb.
Mire gondolok?
A tudat és a viselkedés forradalmának kell eljönnie ahhoz, hogy magunktól, önszántunkból legyünk korrekt csapatjátokosok egymás közt, hogy valaha is eljöhessen a fentebb jegyezett rendszer, amiről sokunk álmodozik. Ha nem tartjuk be a korrektséget magunkkal és egymással szemben önmagunkból eredően motiváltan, akkor sajnos nincs az a Gondviselés, büntetőjogi eljárás vagy szervezet, aki be tudná azt tartatni velünk úgy, hogy az relevánsan előmozdítsa a társadalmunkat. Amíg az Ember nem érti az egészség, a tudás, a kulturált fogyasztás és a felfedezés misztériumának igazi jelentését, amíg önmagát rombolja, amíg sokan kijátsszák a fennálló rendszert, amíg nem adja bele mindenki a rendszerbe a tudásának és szorgalmának megfelelő legkiválóbbat, addig folyton és újfent visszahuppanunk majd a kerekünkre. És nincs az a Gondunkat viselés mely kiváltana bennünket abból a gondból, amit mi magunk kollektíven, minden részünk vonatkozásában nem veszünk észre.
Rajtunk múlik. Az emberi összefogáson. Az összes létező tudat felébredésén és a viselkedésünk önregulázásán.
A rendszer minden korban, a köztünk, Emberek között lévő kapcsolat és a saját magunkhoz viszonyulás gondosságának tükörképe.

This Post Has 7 Comments

  1. Kedves Szellő!
    Bevallom nagyon kritikusan tanulmányoztam írásodat, ugyanakkor tettem mindezt vágyakozó kíváncsisággal. Mivel más is megtette szeretnék néha (alanyi jogon) keményen kritizáló lenni, ha éppen úgy látom jónak. A cím alapján úgy véltem ez az írás színtiszta tömény utópia lesz, ami mint minden utópia egy nézőpontból irtó jól hangzik. Ahogyan vázoltad felcsillant a szemem mert több téma-tételt is hoztál és az egészségügy meghatóan szíven talált mert ezt a vázlatot magam is megéltem és élem. Az oktatás szintén közelről érint de ugye ez nem minden. Annyira valóságos a meglátásod, hogy azt már nem is nevezném utópiának, hanem próféciának. Ezt így értelmezem: ha ez a rendszer nem lép a tudat és a viselkedés forradalmának az útjára akkor ott bajok lesznek. Hoppá! Itt megállnék egy szóra. Mi az a tudat és viselkedés forradalma? Szeretném Tőled hallani, mit értesz ezalatt? Ami az ingyenes utazást illeti, egy kicsit többet utaznék, de csak módjával. Nem tudom milyenek lennének a közlekedési és útviszonyok, és az ingyenest ki – hogy becsülné meg…?

    1. Köszönöm szépen, drága Szabad Lélek!

      Nyugodtan lehet kritizálni a gondolataimat, de legfőképpen együtt gondolkodásra és beszélgetésre invitálom azokat, akiket egy-egy téma érdekel. Így tettem a napokban is, amikor elbeszélgettem Valakivel az írásomról. És az írás a beszélgetés után lett teljes. Akkor jöttem rá, hogy nem elég, ha „magasra repülök” és sorra veszem azt, hogy mik járnának alanyi jogon az Embernek, ha nem egymás ellen, hanem egymásért léteznénk, hanem azt is meg kell, hogy fogalmazzam, írjam, hogy bizony most már a tudat, a viselkedés forradalma kéne előbb, hogy mindez megvalósuljon.
      Hogy mit értek ezalatt? Nos, a teljesség igénye nélkül…Mondjuk, hogy sikerüljön mindenkivel megértetni azt, hogy milyen értéke van az egészségnek, és senki ne rongálja a sajátját. Mondjuk, hogy ne legyenek olyan „részeink”, akik kijátsszák a rendszert és nem hogy nem teszik bele saját szorgalmuk és tehetségük legjavát a közért, de el is vesznek belőle azzal, hogy mindenből csak elvesznek, de semmit sem adnak. Sok Ember ott tart jelenleg, hogy mindent birtokolni, kisajátítani, hódítani szeretne, ezzel elzár mások elől…Ahelyett, hogy megosztaná. Egy világháború már lett emiatt. A tudat és a viselkedés forradalma? Kicsit kollektíven kiindulni abból, hogy minden a miénk, Mindenkié. Hogy ne elhatárolódjunk, felosszunk, birtokoljunk, hogy legyünk tisztában azzal, hogy ez bolygó és ez a föld olyan, mint amilyenné mi, Emberek, tesszük. Erre építsünk egy rendszert. De ehhez tényleg az kéne, hogy egy részünk se legyen, ami a másik ellen fordul és minimum az, hogy mindenki egységesen tegye bele ebbe a rendszerbe tudásának a legjavát.
      Ez csak egy tömör vázlat a kérdésedre. Minimum esszét lehetne róla írni. Te, kedves Szabad Lélek, mivel egészítenéd még ki? 🙂

  2. Az embernek alanyi jogon jár az élet. Joga van élni, tapasztalni, nyílt szemmel, és nyílt szívvel járni a földön. Hogy miért nem teszi ezt mindenki? Mert a világ nem erről szól az átlag számára. Hajszoljuk az élvezeteket, besüppedünk a fotelbe, és nem mozdulunk. Az egyetemes igazságot számomra egy nagyszerű író fogalmazta meg, hisz arról írt ami hozzám a legközelebb áll, az élő természetről: Ebben nem csalódsz. “Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.” Meglátni mindazt amit valóban ajándékba kaptunk a földön, kivételes kincs. Hogy hol rontja el a társadalom? Az emberiség? Elég szétnézni a világban, hogy miről szólnak a hírek, mivel nyomja el az emberi lelket a modern élet. Rohanás, rohanás, és céltalanság. Hányszor állunk meg az út szélén hogy észrevegyük azt, hogy milyen csodákban lépkedünk. Beleveszünk a városba, a betontengerbe, és nem vesszük észre az omladozó szobrokat, a síró angyalokat, az elmúlt korok szellemeit. A bálvány a pénz lett, számomra viszont egy eszköz, amivel eljutthatok oda ahol boldog vagyok. Megvalósíthatom azt amire vágyom. Ha az emberiség megérti, hogy nem a pénz az isten, hanem csupán egy eszköz, ráléphet egy olyan útra, ami egymás megértésével kezdődik és egy szabadabb szellemiséggel fejeződik be. Mindazokkal a jogokkal, és lehetőségekkel, amiket te is felvázoltál.

    1. Drága Aruco! Tökéletesen kiegészítetted a soraimat, teljesen egyetértek! Nagyon szeretek Veled együtt gondolkozni az egyes témákon! Mindig hozzáteszel olyan gondolatokat, melyek mindannyiunkat előrébb visznek a kérdésben. Köszönöm, köszönjük szépen!

  3. Drága Szellő !

    Örülök mindazoknak a gondolatoknak, melyeket az írásaid hoznak a felszínre bennem. Jobb úton járok, mióta ismerem azokat a gondolatokat, amelyeket itt tettem magamévá, a tolladból, a kedves tagok tollaiból merítve 🙂

  4. Elhangzott egy kérdés: én mit tennék hozzá ehhez a világhoz? Pontosabban így van írva; én mivel egészíteném még ki. Persze itt a viselkedés és tudat forradalmáról van szó, de az is a világ része amit gondolatban elindítunk. Kérdés; mennyire tápláljuk azt, mert először is megfogantatik a gondolat és az vagy valósággá születik vagy pedig elvetél. Ez is az élet része tehát hasonlóan működik, csak éppen párhuzamos szellemiségben. Bevallom természetemnél fogva nagyon szabadon és szabadosan éltem eddig és élek ezután is. Csak magamat tudom a forradalomhoz hozzáadni – amennyire képes vagyok. Mivel soha nem a pénz motívált, szépen kialakult, hogy mit szeretek csinálni. A megélhetés és a pénz, olyan mellékes gondviselésszerű jutalomként jött, soha nem tudtam szándékosan irányítani vagy éppen hajhászni, harácsolni. Ha valamihez értek és még szeretem is akkor csinálom akkor van erőm hozzá és csak is akkor. Mondhatom úgy is: ha valamit szeretek csinálni és értek is hozzá akkor az szintén erőt ad és megy a dolog. Ezek működnek nálam: zenélés, éneklés, írogatás, fényképezés,olvasás, tanulás, környezettudatos növénytermesztés(zöldség, virág, gyümölcs), fizikai, kémiai, biológiai kisérletek. Nos ezekközül amivel tudok pénzt keresek a többivel pedig spórolok vagy pedig a fantáziámat kamatoztatom a puszta létezés öröméért. Végül de nem utolsó sorban egy nagyon fontos tapasztalat. Tanulni kell és fejlődni, fejleszteni, folyamatosan ahol csak lehet… környezettudatos viselkedéssel… lehetőleg!

    1. Idilli és igazán tetszik! Hogy nem az anyagot halmozod, és nem is a pénzt. Elsősorban a boldogságnak, a kiteljesedésnek élsz, ami nem a felhalmozásban, pazarlásban, tárgyakban merül ki (mint az általánosított nyugat esetében) hanem a művészetekben és a természet megbecsülésében. Hogy inkább beéred kevesebbel, már ami az anyagi javakat illeti, de ezáltal több boldogsághoz jutsz. Mindig nagyon szerettem és felnéztem az ilyen Emberekre! Köszönöm

Vélemény, hozzászólás?