Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 52, Mind egy? Hogy lennék én egy az egyértelmű rosszal? (Esszé)

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 52, Mind egy? Hogy lennék én egy az egyértelmű rosszal? (Esszé)

 

Ugyan régóta érik ez a témájú iromány, aktualitását mégis két rövid igaz történet adta.
Az egyik egy rádiókomment volt, miszerint a műsorvezető a brief-ben hasonló felkiáltással konferálta fel, hogy valaki tűkkel telebélelt nyers húst szórt szét Budapest egyik legforgalmasabb közterén, amely műveletet leginkább az ott sétáltatott kutyák és azok gazdái sínylettek meg. Mindez a jelenkorban történt, a 21. század hajnalán. Az indok pedig teljességgel ismeretlen.
És érthetetlen is.
Egy-két nappal e hír előtt, ugyanebben a 21. századi jelenkorban, egy hetven év körüli idős hölgy sétált be mobiltelefonjával egy világhírű telekommunikációs céghez. Leadni készült mobilkészülékét a szervizben, és elpanaszolni csalódottságát a meghibásodott termék végett. A telefonját leadta, méltatlankodással azonban mégsem fárasztotta az őt fogadó ügyfélszolgálatos kollégákat. Zokszóval csak búcsúzáskor élt, amikor a vele szemben ülő, húszas éveinek végén járó munkatársat ekképpen szólította fel: „Olyan rossz ez a világ! Maguk még fiatalok! Tegyenek valamit!”

Vélemény, hozzászólás?