Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

A szívembe írott törvény (Müller Anna igaz története)

A szívembe írott törvény (Müller Anna igaz története)

Szeretném megosztani veletek azokat a gondolatokat, melyek rávilágítottak arra, hogy Én is az Újszövetségben, a próféták által elmondott, Jézus vére által megtisztított keresztény hívő lettem. Az életemben az elmúlt évek alatt lezajlott események sora bizonyítja számomra, hogy valami csoda történt velem.

Megpróbálom időrendi sorrendben leírni az eseményeket, melyek 4 évet foglalnak magukban. Az első évben elindult velem egy lavina (de nagyon durván). Az akkori életvitelem, a felelőtlen gondolkodásom, a függőségeim (Társ-, Drogfüggőség) hatására az életem összeomlott. Elveszítettem mindenemet. Család, otthon, testvér, barát, munka és sorolhatnám még… De nem is ez a lényeg. Belebújtam az áldozat szerepébe, ráakaszkodtam egy emberre, akitől azt vártam, hogy mentsen meg és hozza meg a döntéseimet helyettem. De az életem csak egyre rosszabb lett. Depresszióban és tagadásban éltem, ezzel azt idézve elő, hogy egyre mélyebbre kerültem. Az egyetlen jó dolog az életemben az a szerelem volt. Bár az nem titok, hogy a szerelmi kapcsolatok is tudnak igen kellemetlen pillanatokat okozni. Főleg, ha az egyik fél (ez esetben Én) bipoláris személyiségzavarral, kábítószer és egyéb függőségekkel, gyásszal küzd. A másik fél szintén függőségekkel és viselkedészavarral, szuicid hajlammal emellett agresszíven éli az életét. Jó kis kombó… Ebben a káoszban és érzelmi hullámvasúton próbáltam túlélni az életet. Nem éreztem késztetést a változtatásra. Ugyanúgy éltem a felelőtlen életem és csak csodálkoztam azon, hogy miért csak rossz dolgok történnek velem.

Közel egy évig sodródtam az árral.  Szerettem volna megtalálni a helyem ebben az új helyzetben. Az egyetlen akadálya ennek az volt, hogy mind lelkileg, mind pszichésen nagyon rossz állapotban voltam. Sokszor küzdöttem öngyilkossági gondolatokkal és nem nagyon találtam meg az örömöt semmiben. Eközben elkövettem valamit, ami ismét nem könnyítette meg az életemet, sőt! Majd fél év szenvedés következett. Volt benne hajléktalanság, erőszak, rengeteg csalódás és fájdalom.

Mégis ez az időszak volt, mely beindította az életemben a változást. Elkezdtem foglalkozni a Vonzás törvényével. Első lépésnek tökéletesen megfelelt. Nagy változást az elején nem tapasztaltam, csak azt vettem észre, hogy minden, amitől félek, vagy amin aggódom  valahogyan megtörténik. Ettől persze egyből pánikba estem, mert nem igazán tudtam kikapcsolni a félelmeim és aggodalmaim körül forgó agyamat. 

Az ezt követő időszak egy óriáskerékhez hasonlított. Amikor depresszív napjaim voltak minden rosszul sült el körülöttem. Viszont amikor mániás szakaszomban voltam mindent szépnek láttam és sokkal több volt a pozitív gondolatom. Kezdtem kapisgálni, hogy valóban működik a vonzás törvénye, de a fókuszomat megpróbáltam inkább a hálára helyezni. Elkezdtem naplót írni. Minden nap addig ültem a naplóm felett, amíg nem tudtam egy oldalt félig írni azzal, hogy miért vagyok hálás. Őszintén bevallom, akkor nem sok minden jutott eszembe. Az oldal alsó felében pedig azt írtam le, hogy mit kérek az Univerzumtól. Ez az elején általában pénz volt. 🙂 

Majd egy forró nyári napon ismét a függőségemnek köszönhetően sikerült egy pár (7) órára önkívületi állapotba kerülnöm. Valamilyen ismeretlen eredetű “cigi” hatására a testem a toxikológián hevert lázban, de az elmém valahol máshol járt. Álltam a purgatóriumban. Az életem eseményei lejátszódtak előttem és voltak olyan látomásaim és vízióim, melyek sok mindennek értelmet adtak. Láttam helyzeteket, melyek csak később jelentek meg az életemben. Álltak körülöttem angyalok és bár ateista voltam ekkor még egy fénysugár megtisztított engem, eloldozta az égő bilincseket rólam és megváltoztatott.

Másnap reggel kijöttem a kórházból és arra lettem figyelmes, hogy mintha színesebb lenne minden. Leültem ismét írni a naplómba, majd a végén ismeretlen okból azt írtam, hogy “Kérlek Uram”. A következő hetekben az életem elkezdett végre felfelé ívelni. Találtam munkát, sokszor volt hol laknom és egyre több új embert ismerhettem meg. A személyiségemben is bekövetkezett egy változás. Arra lettem figyelmes, hogy mindenki felé szeretettel fordulok, nem tudok haragudni, segítő szándék vezérel. Ekkor kezdtem verseket írni. Leírni a látomásaimat és vízióimat. Elkezdtek komolyan foglalkoztatni az angyalok és késztetést éreztem arra, hogy elolvassam a Bibliát. 

Ekkor sikerült szereznem egy Újszövetséget. Elkezdtem olvasni és teljesen el voltam hűlve azon, hogy azok a dolgok, melyeket leírtam a verseimben, mind benne vannak a Bibliában, némelyik szó szerint. Nagy hatással volt rám Pál apostol, aki pont azért állt közel hozzám, mert a rengeteg bűne ellenére is el tudta hinni azt, hogy megbocsájtást nyer. Ekkor ugyanis nekem éppen erre volt szükségem. Véletlenül a könyvesboltban elém esett egy könyv, mely pont a Megváltásról szól… Sokszor olvastam el, de minden esetben találtam benne valami újat. Hálás is vagyok érte, mert az akkori környezetem azt hitte megőrültem, de ez a könyv egy kicsit visszaadta nekem a reményt. 

Ahogy teltek a napok és hetek egyre jobb állapotban voltam, bár a kapcsolatomból sokszor inkább meneküli próbáltam és a függőségem kezelésére szakemberekre volt szükségem. Ezért kb. fél évre az intenzív osztályos látogatásom után “világgá mentem”. Annyi pénzem volt, hogy vettem egy vonatjegyet és elindultam a városba. Fogalmam sem volt, hogy hova megyek, de elindultam. Egy váltás ruha és a naplóm volt nálam. Az első éjjelt egy hajléktalan szállón töltöttem, majd másnap felkerestem azt a címet, melyet egy barátomtól kaptam. Szerencsémre Teréz Anya Szeretet Misszionáriusai otthona volt. Amikor odaértem éppen ételt osztottak a hajléktalanoknak. Odamentem és megkérdeztem, hogy tudok-e valamit segíteni. Mondták, hogy a mosogatónál van még hely. 🙂 Amikor vége lett az ételosztásnak odajött hozzám egy nővér és azt kérdezte, hogy Ő tud-e nekem valamit segíteni. Látta, hogy valami nincs rendben velem. Elmeséltem neki a történetemet és azt mondta, hogy másnap délelőtt tíz órára menjek vissza. Egy ismerősömhöz mentem, aki adott nekem annyi pénzt, hogy ki tudtam venni egy ágyat. 

Visszamentem a Nővérhez, aki bemutatott engem egy alapítvány mentorának és felajánlották nekem, hogy részt vehetek egy programban. Biztosítják a szállást és minden mást is, cserébe hétköznap oktatáson kell részt venni. Örültem nagyon, mert keresztények voltak és a menekülésem fő oka az volt, hogy a környezetem nem értett meg. Itt szembesültem azzal, hogy a mentoraim nem igazán értik a gondolkodásomat. Hittem Istenben és az angyalokban, de ekkor még nem bírtam feldolgozni Jézust. A mentorok és a csoporttársaim is rengeteget segítettek nekem. Ahányan voltak annyiféleképpen magyarázták nekem. Én mégis akkor értettem meg, amikor imában kértem, hogy az Atya mutassa meg nekem, amit tudnom kell. Ez nagyon rövid idő alatt be is következett. Ekkor döntöttem úgy, hogy jóval a harmadik x-en túl, megkeresztelkedek, és eleget teszek ennek a szent szövetségnek. Eközben a függőség kezelésében hatalmas segítség volt nekem az A.A. 12 lépéses programja, mely arra tanít, hogy egy nálunk hatalmasabb erő helyreállíthatja elménk épségét, ezért inkább Istenfüggő lettem. 🙂 Ez eddigi életem legjobb függősége.

Egy oktatás alkalmával ültünk az asztal körül egy páran és egy segítőnk azzal készült, hogy olyan igehelyeket hozott, amelyek megmutatják neki azt, hogy Isten szereti Őt. Egyszer csak átpillantottam a Biblia másik oldalára, és amit ott olvastam olyan hatással volt rám, hogy elkezdtem könnyezni. Ebben a pillanatban értettem meg mindent. Hogy miért is tudom, amit tudok…

33Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. 34És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. (Jeremiás 31:33-34)

Felépültem, megerősödtem, és ami a legfontosabb, egy olyan szövetséget kötöttem, mely az életet jelenti.  Szeretem az életemet, az embereket, még a gondjaimat is. Rájöttem arra, hogy ami az életemben lezajlik, a saját gondolataim eredménye, így próbálom pozitív gondolatokkal megtölteni a napom és tartani a kapcsolatot az Égiekkel. Sok minden megváltozott az életemben. Megváltoztak a kapcsolataim, a barátaim, a környezetem, és Én is. Tudom hogy közhelynek tűnik, de igaz, hogy “Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál közelebb kerülünk önmagunkhoz.”

Számomra egy igen kalandos és mindenféle érzelmekkel teli kaland az Isten felé vezető út, melynek még csak az elején járok, sokszor csak botladozom, de egy olyan erős kéz tart, mely egy világot is elbír.

 

This Post Has 4 Comments

  1. Kedves Anna!
    Nagyon szépen köszönöm ezt a módfelett szenzitív igaz történetet. Ha csak egy embernek mutatsz példát, reményt arra, hogy van kiút a függőségek, boldogtalanság, depresszió rabságából, már megérte leírni a történetedet! Úgy gondolom, mindenkinek más lehet a saját megoldása. De a történeted példát mutat arról, hogy megéri keresni a megoldást, és nem feladni az életet…(A megoldás talált Rád, vagy Te találtál rá? Rejtély. De kitartottál mellette és ez a lényeg.)
    Nagyon szépen köszönjük!

  2. Nagyon jól írsz!
    Majdhogynem mindent értettem egy számomra teljesen ismeretlen világból! Az egyik érthetetlenségemre rá is kérdeznék. Ezt írod: “Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál közelebb kerülünk önmagunkhoz.”Ebből az következik, hogy van , amikor távol vagyunk önmagunktól. Nos, ez az amit nem értek. Mikor, mi módon lehet valaki nem önmaga? Olyan velem is előfordult, hogy meglepődtem saját cselekedetemen, de attól mégiscsak én cselekedtem, vagyis csak önmagam lehettem.
    Köszönöm, hogy így megmutattál egy érdekes világot!

  3. Hálás vagyok, hogy megosztottad velem a gondolataidat. Csak azt tudom elmondani, amit én gondolok erről. Minél erősebb a hitem és a kapcsolatom az égiekkel, annál jobban megtalálom a lelki békémet és nem az egóm(bár az is én vagyok) irányítja az életemet. Jogos a kérdésed. Amikor nem igazán vagyok Önmagam, akkor kevésbé figyelek a környezetemre, kissé önző vagyok , néha csúnyán beszélek és jobban engedem, hogy a vágyaim befolyásoljanak.

  4. Kedves Anna!
    Szeretettel továbbítom Neked, Rozál tagunk hozzászólását a történetedhez, amit a Nememind1 facebook csoportjában írt:
    Nagyon megértelek Anna! Voltam hasonló helyzetekben, ez minden embernél jelen van. Hosszù az ėlet, sok minden belefér, attól fūggően, ki miben hisz? Nem, ki mit ėrdemel! Nem rėszleteznèm, ez csak egy nem mindent átfogó vėlemèny. Nem szabad félni, megijedni…a fėlelem megfog, balszerencsèbe visz. Nehéz tőle menekülni. A gondolatok nagy erejűek, az akarat ettől hatalmasabb, de a SZERETETNEK van a legnagyobb ereje. Bízni ės a legjobbakat remèlni. Csak a jóban hinni. Megtanulni türelmesnek lenni és meditálni.
    Nem sok ismeretlent mondtam, de gyakorlás, megèrtės és tūrelem kérdése. Szeretettel: Rozãl

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu
Tovább az eszköztárra