Várni Rád (Írta: Fogolyán Szellő)

Várni Rád (Írta: Fogolyán Szellő)

A várakozás művészetéről a 2021-es Nememind1 találkozó előtt…

Az igazi találkozások, melyek tervezettek, melyeket van lehetőség várni, soha nem a konkrét találkozással kezdődnek nálam. Az azt megelőző időszakban teret készítek nekik, ahogyan a kis hercegben írja Antoine de Saint-Exupéry „díszbe öltöztetem a szívemet”. Összpontosítok egy-egy emberre, sorra veszem emlékeimben mi történt vele, kettőnkkel, az elmúlt időszakban, mi az, amit nem volt lehetőségünk megbeszélni alaposan, s amiről most lehetne. Mi az, amit én nem mondtam el neki, mert eddig nem volt rá potenciál. Megvizsgálom, hol vannak azok a pontok, ahol még közelebb kerülhet egymáshoz ez a két lélek, ahol erősödhet az emberi kapcsolódás, a barátság. Képzeletemben már jóval hamarabb átölelem az embert, és szeretgetem azt az energiamezőt, ami csak ő körülötte helyezkedik el. Mert ilyen energiamező, ami mindenkinek a sajátja, egyedi, minden embernek van.

Nekem nem is igazi a találkozás e nélkül a rákészülés nélkül. Számomra ugyanolyan fontos ez, mint a találkozást a maga jelenében meg és átélni, s mint annak elmúltával teret és időt szánni arra is, hogy felidézzem újra és újra a találkozás pillanatait. A legőszintébb tekinteteket, a leg szívből jövőbb kacagásokat. A legmélyebb megnyilvánulásokat. Így a tervezett igazi találkozásaim, a felvezetőtől az elbúcsúztató szakaszig tartanak, sokkal, de sokkal hosszabban, mint a találkozás maga.
S megfosztani bármely tervezett találkozást ettől a díszbe öltöztetett szívtől, a rákészüléstől, ráhangolódástól a visszaidézésig, számomra pazarlás lenne. És nem is szeretem, amikor nincs időm arra, hogy így éljem meg a találkozásaimat. Ez az egész rítus, hozzátartozik a figyelemhez. A szeretethez. Ahhoz, hogy jó a másikkal lenni. Hogy jó vele személyesen találkozni. Nem csak elaprózni az internet útvesztőjében az emberi kapcsolatokat.

Minden találkozásommal így van ez. Az évente egyszer-kétszer megrendezett Nememind1 találkozásokon, pedig kiváltképp. Akikkel volt már lehetőségem találkozni, azokkal legalább akkora izgalommal várom a találkozást, mint akikkel még soha. Bár sok esetben, az utóbbiak életéről is többet tudok, az igaz történeteknek köszönhetően, mint sok ember körülötte. S ha soraimat bármikor is olvasták, talán ők is többet tudnak rólam, mint körülöttem egynéhányan.

Fokozott izgalommal tölt el az is, hogy a Nememind1 közösség eddigi online terét, hogyan és miképp váltja majd át a személyes találkozás igazi emberi kapcsolódássá. És amikor azt látom, hogy néhány tag között igazi barátság veszi kezdetét, az egy életsiker számomra. Minden igaz emberi kapcsolódás életsiker. S mivel az oldal volt a kiindulópontja találkozásuknak, az én életsikerem is.
És ez az életsiker kortól és földrajzi helyszíntől, és minden egyébtől teljesen független, mint már megannyi találkozón bebizonyosodott. Ami közös bennünk, az pont ez, hogy a különbözőségeink csak erősítenek bennünket, és itt senki nem nézi rossz szemmel, ha valaki önmaga mer lenni.
És talán még az is közös valamennyiünkben, hogy a találkozó előtt, díszbe öltöztetjük a szívünket.

Vélemény, hozzászólás?