Talán az ünnep (Írta: Fogolyán Szellő)

You are currently viewing Talán az ünnep (Írta: Fogolyán Szellő)

A karácsonynak is vannak kérdései. De nem Angyalka és nem is a Télapó teszi fel ezeket a kérdéseket. Én teszem fel őket saját magamnak. Ez nálam az ünnep része, s ha minden jól megy, a végén díszbe öltöztetem a szívemet.

Az ünnep talán nem alkalmas arra, hogy olyanokat köszöntsünk fel, akikkel egész évben nem beszélünk. Én minden évben kapok ilyen üzeneteket, több helyről is. Pontosítok. Ha kiérezhető az üzenetből az, hogy mindez nem képmutatás, álszentség, hanem csak egy kedves figyelmesség, de ettől semmi sem fog változni, ugyanúgy nem fogunk beszélni egész évben, akkor talán megengedhető mégis. Csak ne keltsük annak látszatát, hogy olyan jóban vagyunk, pedig nem.

Az ünnep talán alkalmas arra, hogy átgondoljuk azokat a korábban útjukra bocsátott szavainkat, melyek a kelleténél jobban oda szúrtak, nem voltak a szeretet finomságába megfelelően csomagolva, amelyekkel megsebeztünk valakit. Talán most, a boldog karácsonyt üzenettel egy időben újra lehet fogalmazni ezeket a mondatokat.

Talán az ünnep alkalmas arra, hogy átgondoljuk, kire nem szántunk elegendő időt, kinek foghatnánk meg a kezét életutunkon szorosabban. Ki az, akit méltánytalanul engedtünk el, mindent, ami rajtunk múlt, megtettünk-e egy bizonyos kapcsolatért. Ezeknek a pontoknak a hét minden napján érvényesnek kéne lenniük, mégis, minden felnőttben van egy gyermeki lény, s ha engedjük, az ünnep misztériuma valami különleges atmoszférát teremt körénk és a szívünkben. Így talán őszintébbek és kegyesebbek vagyunk ilyenkor saját magunkhoz is.

Magam részéről ez a gyermeki én, jó hogy van. Addig érzem magam igazán életrevalónak, amíg ezt a gyermeket, aki jajj, mennyire tud ám szeretni, csodálkozni, örülni, viháncolni, játszani és kalandozni, elő tudom csalogatni magamból. Túl sok a komolykodás és a szomorúság ezen a földön, egy-két éve még több. S ha karácsonykor sem tudjuk elengedni az akaratos egónkat és megfogni azok kezét, bármilyen nehézség adódott is köztünk, akiket szeretünk, akkor lesz igazán rideg a tél körülöttünk.

Kit bántottam meg? Kiért nem tettem meg mindent? Kit hanyagoltam méltánytalanul? Kit szerethetnék önzetlenebbül?

Ezen kérdések megválaszolása nálam az ünnep része. S e kérdések önmagammal való tisztázása után, ha újra megfogom valaki kezét, ahogy mondani szokás: díszbe öltöztetem a szívemet.

Vélemény, hozzászólás?