Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 40, Hová fejlődik az ember? (Esszé)

Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 40, Hová fejlődik az ember? (Esszé)

„Bár sok tanító szerint akkor látjuk a körülöttünk lévő igazságokat, embereket, s e világot jól, a maga natúr szándékaival, eredetével, értelmével helyesen, amikor gyermekek vagyunk, fel kell, hogy nőjünk.  Később mindannyian más tartalmat, jelentést és valóságot tulajdonítunk a világnak, mint akkoriban. Vannak azon kevesek, akik magukban igyekeznek szorongatni, tartani azt az akkori gyermeket, de ugyanolyan élesen, dacosan és világmegváltóan, mint akkor, senkinek sem sikerülhet. A felnőttlét mindent megtesz, hogy elüldözze azt a bizonyos gyermeket belőlünk.
Mindannyian megnézzük egy kicsit más szemmel is ezt a földet, mint akkoriban. Aztán a legtöbbször és a legtöbbünkkel az történik, hogy rájövünk, az életnek, ha egyáltalán van egyetlen meghatározható értelme, csakis az lehet, az az állapot, és az olyanfajta viszonyulás tudása, birtoklása, amit akkoriban éltünk, amíg gyermekek voltunk. Amikor minden magától értetődően fénylett, ártalmatlan, gyanútlan volt, szeretni és játszani vágyott. És a leginkább mulattató az, hogy az az értelem, amit egész életünkben keresni, definiálni vélünk erre az egész életnek nevezett felfordulásra, ott van már a legeslegelején, születésünk pillanatában, ott az orrunk előtt.
Az ember tehát, mint valami minőség, úgy érkezik, bele a szeplőtelen minőségbe. S ha minden jól megy, élete végén, oda is érkezik vissza. Az indulás állapotába. Minden hiedelemmel ellentétben, az ember bölcsként születik, amely bölcsességét útközben a legtöbbször sikeresen el is veszíti, és csak életének végefelé lesz újfent olyannyira felvilágosult, hogy úgy lássa a világot, a körülötte lévő embereket, s mindennek az értelmét, mint amikor még gyermek volt.”

Fogolyán Szellő hangos írása: Hová fejlődik az ember? Hallgasd meg itt!

Vélemény, hozzászólás?