Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 57, Égszakadás, földindulás! És az új világ (Esszé)

You are currently viewing Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 57, Égszakadás, földindulás! És az új világ (Esszé)

 

Az éj legsötétebb szakasza után pirkadni kezd az ég, s amint a természetben, úgy emberi életekben és lelkeket érintő sorsfordulóknál is így van ez. Amikor minden összeborult, minden ránk borult, akkor tudunk egy teljesen új világot építeni. Talán, legalább egyszer, egy ilyen, úgynevezett kis világvége, mindenki életében eljön. Vajon lelkünk világában mennyit kell várni a legsötétebb szakasz után, hogy újra napvilágunk legyen? Létezhet-e az, hogy eljött valamely világunk vége; elveszítettük netán a munkahelyünket, a kedvesünket, egy-két barátunkat, korábbi hivatásainkat, kapunk-e segítséget a folytatáshoz és mégis, mennyit kell erre a segítségre és arra várni, hogy körülöttünk újra minden szép és békés, rendezett legyen?

Fogolyán Szellő: Égszakadás, földindulás! És az új világ 

Vélemény, hozzászólás?