Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 64, Miért élek még, ha elveszítettem mindenkit, akit szerettem? (Esszé)

You are currently viewing Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 64, Miért élek még, ha elveszítettem mindenkit, akit szerettem? (Esszé)

Vannak rendkívül embert próbáló sorsvégek. És kifejezetten nehezen lezáruló sorsok. Az egyik ilyenről írok most. Valakiről, akit személyesen, közelebbről is ismerek, s többekről, akik tőlem távolabb vannak, de róluk is tudok. Azokról az idősebb emberekről, akiknek elméje teljesen ép, s testük is bírja még. A lelkük hasadt meg. Mert ahogyan haladt előre a sorsuk és rendeltetésükkel együtt az idő, elveszítették minden közeli szerettüket. A párjukat, a barátaikat, és szívbe markoló: a gyermeküket, gyermekeiket is.
Olykor gondolják, néha ki is mondják, már csak a látszat, hogy itt vannak. A szeretteikkel együtt haltak.

Fogolyán Szellő: Miért élek még, ha elveszítettem mindenkit, akit szerettem?

Vélemény, hozzászólás?