Már korábban is találkoztam a youtube-n vele, de nem fogott meg.
Erősek voltak a kongások, nem tűnt harmonikusnak. De biztosan jó lehet, gondoltam.
Mostanság Veszprémben keresek spirituális alkalmakat, lehetőségeket.
Ami a szívemhez közel állna, az messze Budapesten van.
A veszprémi Örömünnep világító táblaként tűnt fel és ennek kapcsán találtam Bandi Adrienn Tibeti hangtál meditációjára. Gondoltam, legalább megismerkedek a Kolostorok és Kertek résszel Veszprémben, amit már vagy 30 éve láttam utoljára, még felújítás előtt.
Kalandos volt az az augusztus 3-i nap. Esősre váltott a délután.
Adrit hívtam, hogy mi lesz? Megnyugtatott, hogy odafönt már intézkedtek!
Aztán túljutva az esőn, megérkeztem a „Varázslatba”.
Csodálatos az a hely!
Hogy milyen megszállottak a spirituálisok!
Eső, vizes fű ide, vagy oda, szép számmal jöttek.
Magamon is csodálkoztam, hogyan, hogy ideértem? Veszprémtől 20 km-re lakom.
És akkor látom, hogy nem egyedül vagyok megszállott.
Igen, ez már függőség. Hamar ki tud alakulni.

Majd Adri vezetésével és a csapat közös ötletelésével megtaláltuk az ideális helyet.
Tudni kell, hogy a hangtál meditáció egyik fontos kelléke a hangtál mellet a polifon.
Jól jött a vizes füvön.
Elfeküdtünk a polifonokon aztán lelazultunk mélyre. Nagyon mélyre.

S elkezdődött.

Azonnal helyére rakódott bennem minden a hangtálakkal kapcsolatban, hogy így élőben vehettem részt a meditáción!

Magával ragadott.
Fények, színek jelentek meg a lehunyt szemem mögött. Amorf formák hullámzása, lüktetése.
Majd egyszer csak ott álltam teljesen elmerülve a vörös fényben. Mintha egy szobában lettem volna, ahol sok vörös lámpa vetítene rám. Nem jó hasonlat. Annál csodálatosabb volt!
Annyira kellett, annyira jó volt állni a vörös fényben. Gyógyító hatásúnak tűnt.
Aztán kezdte felváltani a narancssárga színvilág a vöröset. Szép volt az is, mélyen eltöltött, felemelt. Mint izzó zsarátnok, melyben a vörös és a narancssárga játszik. Közben kongtak, finoman zúgtak a hangtálak.
Egyszer csak kezdet elmaradozni a narancssárga színvilág is, majd kezdet feltűnni egy azúr-kékes színvilág.
Egyszer csak égboltként jelent meg felettem! De ez már más világ égboltja volt!
És ez is kísért is végig.

Köröttünk volt némi mozgás, aztán a viszketések és egyebek is ki, kizökkentettek, a vége felé, el-elvesztettem a fonalat kis időre. De amint visszatértem, újra az, az azúrkék égbolt volt felettem!
Csodálatos és mély volt!
Meditáció végén beszélgettünk, ismerkedtünk a hangtálakkal.
Utoljára már csak egy kis belső mag maradt. Egyszerűen nem tudtam elindulni, olyan mélyen relaxált a hangtál meditáció. Volt ott egy érdekes szélhárfa is. Vele örök barátságot kötöttem.

Hazafelére a Viadukt alá vezető sétányon haladtam és a hála túlcsordult bennem!
Azok a fények, hangok, a teljes kikapcsolás, úgy kellett! Olyan jól esett a lelkemnek!