Gyerekkoromban – egészen olyan 10 éves koromig – vékony kislány voltam. Sokat betegeskedtem a mandulámmal, míg aztán 9 évesen kivették. Onnantól kezdve, illetve összefüggés lehetett a kiskamasz- illetve kamaszkorral is, mindig volt valamennyi túlsúly rajtam. Sokáig jellemzően inkább „gömbölyű” voltam, még a terhességem alatt is csak 9 kg-ot híztam, ami gyorsan távozott is a szüléskor. Gyerekkoromban, fiatalkoromban sok bántást kaptam a túlsúlyom miatt, ezek komoly önbecsülési problémákat okoztak.
Persze felnőttként is nehéz elviselni a tekinteteket, ha meg sem szólal valaki, akkor is tudom, látom, érzem a gondolatait. A megvető pillantásokat, a viszolygó, véletlen érintéseket. A folytonos ugrásra kész állapotból fejlődik ki ez a furcsa képesség. Minden rezdülést, lekicsinylő, visszafojtott gúnyos mosolyt észrevesz az ember. Az elhatározás az életmódváltásra mégsem ebből születik meg. Sokkal inkább abból és akkor, amikor találkozol egy olyan emberrel, aki nem ilyennek lát. Nem viszolyog, ha hozzád ér. Látja a lelked, felébreszti benned a harcost, motivációt és erőt ad. Engem szerintem az őrangyalaim küldtek egy ilyen emberhez.
Aztán olyan 45 éves korom körül, – valószínűleg a hormon változásoknak, a dohányzásról leszokásnak köszönhetően is – elég durván elindult a hízás. Olyan 6-7 év alatt 45 kg-ot híztam, az addigi testsúlyomnak a fele jött fel pluszban. Azt sem tudtam, mi történik velem. Nem tudtam mit kezdeni magammal, lelkileg sem voltam rendben. Háziorvosom így „biztatott”: – Csinálj magaddal valamit! Ez a mondat a segítségnyújtás fogalmát is betöltötte részéről. A túlsúly által okozott kellemetlenségeken felül még mindenféle tüneteim voltak: extra száraz bőr, ami este annyira viszketett, hogy sírtam, mert nem tudtam elaludni; állandó fáradtság, elaludtam a munkahelyemen a monitornál; mindkét kezemen kirepedezett, vérző ekcéma; durva vizesedés, ha nem vettem be a vízhajtót, szó szerint a fulladás határán voltam. Egyszer sietnem kellett a buszhoz, határozottan halálfélelmem volt, annyira fulladtam.
Amikor nekiláttam az első Norbi duci tréningnek, 2 percig bírtam a mozgást, mert elkezdtem fulladozni. Aztán napról napra emelgettem a perceket. Mellé a Norbi alapelvekkel összeállított diétával 16 kilót sikerült fogynom. Onnan viszont semmit. A diétát folytattam tovább, a mozgást csak ritkán, nem működött, nem volt már motiváció sem, visszajött 9 kiló. Az elkövetkező 2 évben kerestem, mitől vannak a durva tüneteim. A tünetek: hajhullás, szemöldök kihullása, ödéma az egész testen, de különösen arc, szem, végtagok környékén. Agyi köd (feledékenység, figyelmetlenség, de még olyan durva dolog is, hogy nem tudtam összerakni a szavakat, amit hallottam). Extra száraz bőr, antiszociális viselkedés, depresszió, pánikbetegség, hízás, fogyási képtelenség, inzulinrezisztencia, táplálék felszívódási zavarok, magas koleszterinszint, ekcéma. Hogy csak a leggyakoribbakat említsem, és ami nekem meg is volt. Hálás vagyok a munkahelyemen a tulajdonosoknak, mert az antiszociális viselkedés már annyira nyilvánvaló volt, hogy szóba került az elbocsátásom.
Gyanakodtam a pajzsmirigyre, de a vérvétel nem igazolta a gyanúmat, mire a testvérem, akinek már kivették a pajzsmirigyét, megjegyezte, hogy neki a vérében soha nem volt rossz a pajzsmirigy hormon szintje, mármint az a szint, amit az egészségügyben megfelelőnek tartanak. Azt tanácsolta, menjek el ultrahangra. Magán ultrahang vizsgálatra mentem. A hölgy, aki nézte a pajzsmirigyem ultrahang képét, először csak hallgatott nagyokat, aztán megjegyezte, hogy ez a pajzsmirigy bizony beteg.
Ennek ellenére nem volt könnyű elérni, hogy hormonpótlást kapjak. Folyton arról akartak meggyőzni, hogy a tüneteim az elhízás miatt alakultak ki, fogyjak le, és el fognak múlni. De nem tudtam lefogyni, a diétát már nem azért csináltam, hogy fogyjak, hanem azért, hogy ne hízzak. Mivel az állami egészségügyben nem kívántak gyógykezelni, elmentem magánrendelésre, ahol végre kiírták a hormonpótlást. Innentől kezdve elkezdtek működni a dolgok.
Persze a gyógyszert magamnak állítottam be, aztán elmentem egy másik magánrendelésre és nyíltan kimondtam, azért jöttem, hogy kapjak róla egy véleményt, ilyen módon szedhetem a gyógyszert, és megkaptam. Végre megszűntek az akadályok, nagyon lassan, de elkezdett működni a diéta, aztán a mozgás is. Közben azért sikerült beszereznem egy sor mozgásszervi betegséget, ezért elmentem egy alternatív masszázs terápiára, aminek meggyőződésem, hogy hatalmas szerepe volt az életmódváltás fenntartásában, abban, hogy nőtt a kitartásom, illetve közvetlenül a fogyásban is. Hatalmas segítséget kaptam ezzel a terápiával, átsegített a hullámvölgyeken, hogy talpra tudjak állni, pedig már elég mélyen voltam. A kezelés kezdetétől 2 év alatt fogytam 26 kilót, ami nem sok, de én azért nem vagyok elégedetlen. Az életemet kaptam vissza, és az önbecsülésemet.
Mikor a legnagyobb volt a súlyom, a Norbi duci tréninget csináltam, nem kis erőfeszítések árán, úgyhogy azt meg is utáltam szerintem egy életre. Utána olyan 2-3 év kihagyás következett. Aztán amikor kezdtem járni a masszázs terápiára, először sokat gyalogoltam. Szinte napról-napra emelgettem a gyaloglási távot, illetve az intenzitást is. Magam sem értettem, hogy a fájdalmak ellenére miért csináltam olyan kitartóan a mozgást. Aztán rátaláltam az elliptikus trénerre, azóta ezt folyamatosan csinálom. Utána pedig a súlyzós edzések, persze az elején még edzésnek sem lehetett nevezni, fokozatosan emeltem a súlyokat, először fél literes vizes flakonokkal, aztán fél kilónként emelgetve egészen 2 kg-ig. Először csak ülve, mert a térdfájdalmak miatt csak arra voltam képes, 1 hónapja pedig már “igazi” súlyzós edzéseket csinálok (na jó majdnem, kicsit csalva a guggolásokkal). Szeretem ezeket az “edzéseket”, én, aki gyerekkorom óta utáltam bármilyen mozgást. Ha nem csinálhatnám, már nagyon hiányozna!
Időközben kiderült, hogy az inzulin termeléssel is baj van, még nem is inzulinrezisztencia és főleg nem cukorbetegség, de nem árt odafigyelni, úgyhogy a diéta már ezekre az információkra épül. A pajzsmirigy betegséggel sajnos sokszor társul a cukorbetegség. Én viszont kaptam egy esélyt erre is, hogy minél későbbre tudjam halasztani a cukorbetegség bekövetkezését, vagy el tudjam kerülni.
Arra biztatlak, aki olvasod ezt a kis történetet és túlsúlyos vagy, ne add fel, keresd meg a neked megfelelő diétát és keresd a neked megfelelő mozgást, ne add fel, működni fog!