Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

Velem is megtörténhet? (Billu igaz története)

Velem is megtörténhet? (Billu igaz története)

Velem is megtörténhet?

Á, az nem lehet, hiszen boldog vagyok, szorgalmas vagyok, a földön járok. Különben is, soha senki nem mondta, hogy lehet ez másképp is. Ha dolgozol, ha tartod a szavad, ha becsületes maradsz, van. Ha a földön élsz, járj ott!
A csodás gyerekkorból, rögvest egy szuper jó ember oldalán boldogság, gyerekek, munka, ÉLET…hiszed, hiszen nincs más alternatíva. Hallgatod a számotokat: hogyan tudnék élni Nélküled… elképzelni sem tudod, hogy lehet, hogy tudsz, vagy akarsz élni nélküle. Aztán sok év után valami más lesz.
Egyszer csak érzel valamit, ott motoszkál valahol benned. Nincs szó, amivel elmond, semmit nem értesz, csak érzed. Először csak a jeges félelem, aztán a bizonyosság; valami történni fog ami gyökeresen megváltoztatja az életedet. Jönnek a megérzések, hogy ami körül vesz, nem is a tiéd, mindez csak álom, illúzió. De persze jó messzire hajtod a gondolatot. Telik az idő, néha már- már elfelejted, néha megint élesen beléd nyilall, hogy ennek vége. Nem érted, de nem érsz rá oda figyelni. Pedig, ha megtetted volna…Így túl sok mindenről úgy gondolom, ha lett volna szemem észrevenni a jeleket, lett volna szívem befogadni az érzéseket, s lett volna bátorságom szembe nézni, talán kevesebb fájdalommal sajátítom el a ” leckét”…
Hosszú, rögös út, de tudom a mérhetetlen veszteség mellett, több is lettem általa. Elment egy angyal az életemből, akivel függőlegesen voltunk egy egész. Csoda volt ő, s csodás ajtókat nyitott ki nekem. A férjem, akit mindennél jobban szerettem, a halálával segített olyan útra, amit soha nem gondoltam volna, hogy létezik. Tizenegy év! Már tizenegy év van mögöttem, s kiderült, lehet élni nélküle! Tanulni, fejlődni…. átélni gyönyörű elengedést az utolsó perceiben, megismerni a számok és a csillagok misztériumát, kutatni és meglelni mi végre is születtél erre a világra, úgy hogy ösztönösen nyúlsz valami segítségért, s „véletlenül”  pont azt és akkor kapod, amikor szükséged van rá. Csoda ez! Szép lassan, kedves olvasó, ki fog jönni belőlem, okulásként a nyitott szívednek!

Velem is megtörténhet?

This Post Has 3 Comments

  1. Kedves Billu!
    Egészen egyedi és nagyon sok erőt adó az igaz történeted egy kulcsfontosságú témában. Hiszen, nagyon sokan átéltük már, hogy az általunk szeretett személy (akár barát, társ, szülő, gyermek, rokon) eltávozott. És ilyenkor akkora fájdalmat érzünk, hogy magunk is kételkedünk abban, a saját életünk folytatásának van-e értelme. És, van… De ezt sokszor nem tudjuk ilyenkor. A te történeted pedig, a lelket tartja a nehézségek közepette. Nagyon várom a folytatást! Szeretettel és hálával: Szellő

  2. Kedves Billu!
    Megérintettek a soraid.
    Igen, az ember úgy gondolja, ha ezt vagy azt tettem-láttam-éreztem volna…
    Az ember bízik, hogy ha rákészül, kevesebb lesz a fájdalom, mert rákészül és felkészül… De nem!
    Köszönöm, hogy leírtad mindezt! És várom a folytatást. 🙂

  3. Kedves Ganabi! Köszönöm hogy elolvastad és a gondolataidat! Igen azt hiszi az ember, hogy fel lehetne készülni, de valóban nem lehet. Én itt inkább arra utaltam, hogy ha figyelmesebbek vagyunk , meghalljuk és nem vállaljuk azt a munkát lehet elkerülhetjük volna a balesetet…. persze ez a mi lett volna ha esete…..soha nem tudjuk meg. Utólag értettem meg hogy a megérzések, az éjszakai jeges félelem felkészítés volt, leginkább hogy ne teljesen váratlan legyen az a balta ami az életünkbe szállt.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu
Tovább az eszköztárra