A szeretet nem tud elégni (Hírek)

A szeretet nem tud elégni (Hírek)

(Ez az írás utólag, 2021.03.23-án került fel a Hírek alá. Azon a napon, amikor a weboldal újra visszatért, adatveszteség nélkül. Mindaddig csak a közösségi oldalakon volt olvasható.)

Páratlan születésnapom volt szerdán. Arra keltem, hogy kaptam egy emailt a szolgáltatómtól arról, hogy: „szolgáltatásod kb. hajnali négy óra óta nem elérhető, mivel az adatközpontban súlyos tűz ütött ki. Amennyire tudjuk, a tűzoltók dolgoznak a tűz eloltásán. Amennyiben további információt kapunk, azt jelezzük.” Mindehhez mellékletként megnézhettem a lángoló épület fotóit is, s közben arra gondoltam, talán az is rajta van a képen, ahogyan nememind1 szerverei is éppen égnek.

Futótűzként szaladt hát rajtam is végig a rémület. És ha nem készült biztonsági másolat? Vagy az a szerver is elégett, ahol a biztonsági másolatot őrzik? Három év munkája, több száz beküldött, majd megszerkesztett igaz történet. Több száz saját írás. Több száz beregisztráló, megannyi emberi kapcsolódás. Három éve, amióta az online folyóiratot készítem (s akik a csoportban vannak, kirándulásra jönnek, ők nagyon is jól tudják, hogy Nememind1 sokkal több, mint egy folyóirat) életem egyik legfőbb értelmeként tartom számon. S most ez a három év a tűz martalékává válhat pár perc alatt.
A tűz martalékává válhat pár perc alatt?

Abban a tekintetben, hogy újra létre kéne hozni egy weboldalt, ahová újra be kéne regisztrálni, egyesével újra feltölteni az igaz történeteket, írásokat (amik nekem szerencsére megvannak), pótolni kéne három év munkáját, igen. Az anyagi kár jelentős. Illik megemlíteni, hiszen emberek vagyunk, mindenki pénzből él. És nulla forintból manapság nem igazán lehet építeni semmit. Az idő és energia, amit a három év alatt folyamatosan raktam, raktunk bele, szintén nehezen lenne csoportosítható úgy, hogy rövid időn belül újraépítsünk mindent akként, ahogyan volt.
De van-e erre pénzem? Van-e ehhez kedvem, időm és energiám?

Valahol külföldön égett egy épület, ahol három éve, a nekem legfontosabbat őrzik. És nem hittem volna, hogy a születésnapom reggelén azzal a gondolattal fogok bíbelődni, hogy ér-e nekem annyit az egész, hogy mindent megismétlek újból. Mert ha egyszer fel tudtam építeni, fel tudom építeni még egyszer. Abban biztos vagyok.
Majd pár óra leforgása alatt, miközben a ’véletlen’, mint valami boszorkány, pont a születésnapomon égette a számomra egyik legfontosabbat, ráirányította a figyelmemet a most következő közhelyre. De hogy mindez tulajdonképpen mennyire nem is közhely, azt csak azok fogják megtapasztalni, akik – ne adja a Gondviselés – átélik azt, hogy ég valami, vagy pusztítanak valamit, ami számukra az egyik legfontosabb.

Tehát ez a gondolat sejlett fel bennem: Kedves ’Véletlen’!
SEMMIT SEM TUDSZ ELVENNI TŐLEM ABBÓL, AMI IGAZÁN FONTOS. Ami igazán számít,  akik igazán számítanak, ott lesznek nekem a csoportomban, ott lesznek velem a kiránduláson, ott lesznek nekem egy kedves üzenetben. Mert nulla forintból manapság nem igazán lehet építeni semmit, de szeretet és összefogás nélkül még kevésbé. És már ott vannak nekem és velem azok az Emberek, akiket a mindenféle emberi témával kapcsolatos igaz történetek összetartanak, akik érdeklődnek egymás hogyléte felől, akiket ez a folyóirat hozott össze.

Emiatt pedig nem is kérdés! A szerverek, ha el is égnek százszor, újraépítem a weboldalt százegyedjére is! Mert minden időt, energiát, pénzt megér az, ami számunkra igazán fontos.

Bár nem kellett felhívni a figyelmemet arra, hogy Nememind1 nekem mennyire fontos. Arra talán, a koronavírus okozta több mint egy éves böjtje, zavarai, gyászai után, fel kellett hívni a figyelmemet, hogy mennyire erős vagyok még mindig. Hogy a szeretett támogatókkal, tagokkal a hátam mögött, mennyire erősek vagyunk. És arra is, hogy ami igazán fontos, az egész esszenciája, a Lelkek, az eddigi kapcsolódások, nem égnek el egy tűzvészben sem.

Szóval ’véletlen’? Hogyan nevezzelek?

Akárhogy is hívnak, tény, hogy okoztál egy kis kellemetlenséget.
Minek tagadjam?
De amire felhívtad a figyelmem, az ezerszer többet jelent.
Én még mindig itt vagyok. Mi pedig már itt vagyunk.
Még mindig mindent megoldok. Megoldom és újraépítem, ami fontos. Minél nagyobb erővel tombolsz azon, ami nekem fontos, annál nagyobb erővel fog újraéledni, ami nekem fontos. Aki vagyok.

Úgyhogy Isten éltessen Téged is!

UI. : Amint ez az írás elkészült, kaptam egy újabb levelet a szolgáltatótól: „Az adatközpont ellenőrzésekor megállapításra került, hogy a fenti webtárhelyedet tartalmazó szerverek sértetlenek, se a tűz, se a másodlagos károk nem érték. Így minden webtárhelyeden tárolt adat, fájl sértetlen. Jelenleg az adatközpont internet és áramellátásának helyreállítása folyik, mivel mind az elektromos (20kV/240V transzformátorok), mind az optikai kábelek, eszközök sérültek. Sajnálatos módon ennek helyreállítása a mai napon semmiképp nem lesz kész. Igazából pontos időpontot sem kaptunk, hogy mennyi idő a fenti károk elhárítása…”

A www.nememind1.hu oldal tehát jelenleg nem elérhető. A folyóirat megjelenése a helyreállításig a facebook oldalon és a facebook csoportban zavartalanul folytatódik. Utólag az összes igaz történetet és írást felteszem!

Ölelés és puszi a sok támogató üzenetért!
És nagyon remélem, hogy ott a messzi épületben sem veszítettek egyetlen Embert sem a tűzvészben!

Fogolyán Szellő

Képek: https://twitter.com/xgarreau/status/1369559995491172354

Vélemény, hozzászólás?