Hajléktalan és a boldogsága (Lélekpillangó igaz története)

Hajléktalan és a boldogsága (Lélekpillangó igaz története)

Nyári történet:

Amikor sétálsz az utcán és jön az érzés, hogy adnod kell. De mit és hol és kinek?
A belső öröm irányít, az érzés vezet. Megpillantod az alanyt és már lépkedsz is felé.
Mit kezdj vele, mit mondj? Miért pont odaléptél, mit szeretnél? Hiszem sosem láttad. Egyáltalán szüksége van erre a találkozásra, és persze neki a te segítségedre?

Igaz, ezek a kérdések nem foglalkoztattak momentán akkor. Csak az adás vágyakozása hajtott. Utólagosan fogalmazódtak meg bennem ezek a kérdések. Hogy a történet kerekké váljon a gondolataim és az érzéseim által.
Igen, az adni akarás vágya hajtott, így hát megszólítottam és nyújtottam felé egy kis pénzt. Hogy legyen egy jó napja.
Elárulhatom, hogy abban a pillanatban sajnálat futott végig rajtam. Amint megláttam a kerekesszékben a beton törmeléken megterítve; kenyér, szalámi, alma, amit épp bicskával falatozott, közben hallgatta a zenét egy rádión. Elhanyagolt külsővel ült és jókedvűen falatozott, persze sorolhatnám a hiányosságokat, ami kitűnt személyén és számára mégsem volt szégyellnivaló.
A megjelenése és a közvetlen hozzáállása a helyzethez, amit a sors éppen neki állított és élnie kell, hát nem is sajnálatra, inkább csodálkozásra méltó volt a látottak alapján.
Csodálkoztam, hogy jól érzi magát, hogy énekel, hogy nincs félelme, elégedett azzal, amije van, elfogadó és persze emberi hangnemben beszélt hozzám.
Én pedig odaállítok és pénzt nyújtok neki.
Rám néz és kedvesen mosolyog:
Miért, miért akarok adni neki?
Ő nem akarja elfogadni.
Ahogy szólt, éreztem, elégedett, nem kell neki a pénz, ami aznapra jutott neki pont megfelelő.
Magamban furcsálltam; valamit nem csinálok jól?
Majd, mondtam, fogadja el, mert ettől pedig én leszek boldog, gondoljon rám, amikor vesz rajta valamit, hiszen ő sokkal többet mutatott meg nekem ebben a pár percben, mint amit én adni tudok.
Aztán elfogadta, majd hálásan megköszönte, boldogan integetett.
Az érzés csodás, így mind a ketten adtunk és kaptunk, ami nagyon jó érzéssel töltött el és megkönnyebbült lelki vigaszt adott.

Köszönet a tanításért Istenem!

Vélemény, hozzászólás?