2018.10.03. Ekkor írtam utoljára… 2019. 04.09. Szépen csendben „sort sor alá tapogatva” mosolyogva pergetem a napjaimat, bár vannak mosolytalan, „csíkszáj” napok is. Az előző jelentkezésem óta sok, nagy dolog történt,…
Nem gondoltam volna, hogy valaha hálás leszek életem legnehezebb időszakáért, annak is a legmélyebb pontjáért. Ma már tudom, hogy igazán boldogok és elégedettek az élettel csak azok lehetnek, akik jártak…
Minden olyan zajos, amikor a nap felkel. Reggelenként álmosan, kócosan is célt kell találni ahhoz, hogy értelme legyen a jó meleg ágyat elhagyni. Az örök optimisták azt vallják, hogy minden…
Szültem, vagyis nem a hagyományos formában szültem valamit, vagy valakit, hanem inkább azt mondanám, hogy létrejött belőlem. És még egy egységérzet is volt közben, ez azt jelenti, hogy mindannyiónkból keletkezett.…
Imádom a természetet. Feltölt és megnyugtat. Nem csak a helyeknek, hanem a fáknak is különleges erőtere van. Sokan meg is ölelik őket, hogy töltekezzenek. A fák gyökerükkel mélyen megkapaszkodnak a…
Kedves Nememind1! A megérzésről szeretnék ma írni Nektek.Nagy játékosnak gondolom. Igen, szoktak lenni, bizony! És hogy mennyire hallgatok rájuk?!? A napjaim mozgató rugói, melyeket magamon megfigyelve észlelek és fogadom a…
Ez a történetem igazából több történet lesz. A halál témája lengi körül az írásom, de a végére kicsit feloldom a rossz érzéseket. Nem olyan régen meghalt az egyik nagynéném. Sokat…
Nemrég tettem fel anyai Nagyapám történetét. Emiatt kötelességemnek érzem, hogy a szintén nagyon szeretett nehéz sorsú apai Nagyapámról is szóljak - bár manapság ez nehéz kérdés sajnos. Nem mindenki örülne…
Azt mondják a halállal semmi sem ér véget, s mi bízni szeretnénk ebben. Mi mást is tehetnénk? Mindig éltető erő lesz az, ami reménnyel vértezi fel a szürke hétköznapokat. Annak…
Az első családos külföldi utunk Bulgáriába vezetett a Trabival és a két kicsi gyerekkel. Útközben Jugóban bementünk Nis-be. Észrevettem a kocsiból, hogy a város közepén levő régi várfalon belül egy…