Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 95, Kiskanalamat a végtelenbe nyíló feneketlen kútba merítem (Esszé)

You are currently viewing Hangos Fogolyán Szellő (Harangi Emese) írások 95, Kiskanalamat a végtelenbe nyíló feneketlen kútba merítem   (Esszé)

„A szempárban ott vibrál valahogy egy jelzés. Sorsunk összefonódásának elrendeléséről, ismertségünk nem új keletűségéről, remeg a tekintetben valami misztikum, amit roppantul nem értünk, de minden kétséget kizárólag ott van. Kutatjuk, belefeledkezünk, csodáljuk, aztán csak félrenézünk szégyenlősen, mert mi látunk valami felfoghatatlant, valami ismeretlent, ami mégis mindennél ismerősebb, de félre kell néznünk, mert ebben a világban bámulni és ekképpen kutakodni szemtelenség, pimaszság, tolakodás. Elnézünk, lenézünk. Oldalra pillantunk. Majd félve visszanézünk. És az a valami, ami valahová hívogat, még mindig ott vibrál…”
Fogolyán Szellő: Kiskanalamat a végtelenbe nyíló feneketlen kútba merítem

Vélemény, hozzászólás?