Mikor a látó nem lát (Zedii igaz története)

Mikor a látó nem lát (Zedii igaz története)

Az előző írásomból tudjátok, hogy Imádom az idős embereket, és milyen jó, hogy olyan helyen dolgozom, hogy köztük lehetek. Ez a történet elég nagy nyomot hagyott bennem, még ha más úgy is gondolja, hogy jajj, csak egy  kis figyelmetlenség volt. 🙂

Az otthonban volt egy néni: Elizabeth. Mindig mosolygott, sokszor bementem hozzá, kínáltam ezzel- azzal, kér- e inni, enni… Néha kért narancslét és én nyújtottam neki a poharat a kis szívószáljával.  És itta. Bár a szívószálat nem tudtam mire vélni. Azt gondoltam, hogy vannak, akik például csak úgy isznak… Különbözőek vagyunk.
Elizabeth sokszor mondta nekem, milyen jó, hogy én mindig mosolygom. Mindig mondtam neki, hogy hát igen, nincs semmi okunk szomorúnak lenni, igaz?? És ő mindig helyeselt, hogy így van, minden nap gyönyörű.
Néha a kertben csinálunk sütögetést a betegeknek, és olyankor van zene is. Így történt ez egy nyári napon is. Kimentem a kertbe hogy megnézzem a betegeket, kicsit beszélgettem a kollégákkal és láttam Elizabethet táncolni. Mondtam is neki, hogy milyen jól táncol. Kollégám azt mondta, hogy úgy tudja, tánctanár volt anno.
Mosolyogtam.

Egyik reggel 9 óra körül jött a hír, hogy Elizabeth sajnos elment. Értetlenül álltam, hogy mégis hogyan, hiszen semmi problémája nem volt. Megfulladt, mondták.  Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy hamar felkapom a vizet, és ez akkor is így történt. Felmentem az emeletre és kérdezgettem, mi történt. Mégis miben fulladt meg és amúgy is… a nővér hol volt?  Azóta is homályos, hogy mi történhetett vele. 🙁

Rá 3 napra reggel kérdezték az irodában, hogy ki akar menni a temetésre. Csak messziről hallottam a párbeszédet. Így mikor odaértem kérdeztem, hogy ki halt meg?
Tudod a vak néni. Hangzott a válasz. Visszakérdeztem: milyen vak néni?? Elizabeth.
A szemöldökömet szerintem nagyon-nagyon felhúztam, és csak hüledeztem, hogy Elizabeth vak volt?? Mondták, hogy igen.
És akkor elmosolyodtam, és valami nagyon-nagyon tiszta dolgot éreztem.
És a … mikor a látó nem lát…
Természetesen elmentem a temetésére, és búcsúzónak a Dancing Queen számot tették be… Azóta is ha hallom… eszembe jut ez a drága néni.

Mikor a látó nem lát

This Post Has One Comment

  1. Egyszerű, tömör, jól olvasható írás. “Látható” amit írsz. Gratula! Talán itt is igaz a régiek bölcsessége: “Quod volemus, videmus libenter!” vagyis amit akarunk azt szívesen látjuk! Szeretnénk az időseket is egészségesnek látni és az apró jelzéseket a jó irányába tolva értelmezzük!
    Mosolyogva és barátsággal írtam!

Vélemény, hozzászólás?