Lila Orchideák

Lila Orchideák

Éjjeli fény szűrt levében
Lógatja lábát a lapos hasú hold.
Szemérmetes kis bajusza megremeg,
Ahogy a habfelhőbe bújt sellő sereg,
Huncut táncot lejt elnyújtott pongyolája
Foszladozó szálainak, leheletnyi atomjai alatt.
Bíborrá hűlt szájának szélire,
Szirének éneke ül.

Téged dalolnak e végtelen égbolt rejtelmeibe,
Hol minden eszmélet megkerül?

Télanyó dundi mesezsákja
Özönlik icipici lakások ablakába.
Kavarognak a csillagszemű juhok az égen.
Lila orchideák hámozzák a gyöngyöző napot,
Az égnek nemtelenül szemtelen,
Szentséges szerelmére.
Aranyeső pottyan a húsvéti nyulak
Burjánzóan szapora,
Bolyhos ketrecére.

Pólyás gólyák kergetnek rózsaszín pónilovakat
Egy szivárvány hét színe közt.
Hét földrész hét törpéje masírozik rénszarvasok hátán,
Miközben a tűzzel tanul játszadozni
Az a nagy, bokros fejű sárkány.

Ariadné aranyszínű fonákja gurul át az égen,
Hová huppan lángvégével e végtelen térben?
Melyik idő szerint hunyorog a delelő
E csillagközi oázis szüntelenül rügyező
Örökzöld mezején?
Melyik liget bárányfellegei mosdatnának
A legféltőbb gondoskodással
A makrokozmosz rengetegén?

Mondd, ugyan hol van az a Tündérország,
Hogy fuvolaszó úgy hívogat,
Miképpen méltó nekiiramodnod szólamának?
Miközben ha én dúdolnék neked,
Meghajolnál hangom öblös visszhangjának?

Kinek a pokla kell,
Hogy odáig hajszoljon el téged,
A mindenszentek ereje?
Miféle az az ördög,
Kinek fészkét egy tűzvész döngöli
A földre, elfele?
S kinek az égboltját viselje fejének búbja felett
Az a kis krampusz kolónia?

Sehonnai utópia.

Kurtafarkú kismalacot áldoznék e létnek.
Ha ölni, még ha érted is,
Nem lenne oly vétek.

2015-09-24

Vélemény, hozzászólás?