Az átalakulás (mulleranna története)

Az átalakulás (mulleranna története)

A kezdet.

Történetem arról szól, hogy szenvedéseim közepette, hogyan lettem hívő. Nem véletlenül használom a “hívő” szót, mivel soha nem szerettem a templomokat, az egyházat és a papokat sem, de úgy alakult az életem, hogy nem maradt más kapaszkodóm az életben, csak az, hogy elkezdjek szívből hinni Istenben. Richard Rohr Atya Emelkedő zuhanás című könyvében érthető magyarázatot ad arra, ami velem történt, így már én is könnyebben tudom továbbadni és feldolgozni az eseményeket.
Rohr Atya szerint minden ember életének két fele van. Az első fele az ego által épített világ, melyben bevallom nagyon rossz úton jártam. Elkövettem mindent annak érdekében, hogy az Egóm által felépített hamis Én-t fenntartsam és minden erőmmel azon munkálkodtam, hogy biztonságot teremtsek a családomnak, a gyermekeimnek és a környezetemnek. Bármi áron. Az életem része volt a becsvágy, a félelem, az aggodalom, az önzőség, a hazugság, a hűtlenség és mindenféle függőség. Ma már tudom, hogy ezek mind azt segítik elő, hogy eltakarják előlünk a “Valóságot”, mely az életünk Igazi célját adja meg, ha elég erősek vagyunk emelt fővel átlépni az életünk második felébe.

A zuhanás.

Amikor elérkezik a pillanat, senki nem kérdezi meg, hogy készen állsz-e arra, hogy az életed darabjaira hulljon.
Csak állsz és kapkodod a fejedet, de nem érted mi is zajlik körülötted. Elveszíted az irányítást az életed felett. Jómagam nem csak az irányítást, de minden mást is elveszítettem. De! Nyugodj meg! Ha időben észreveszed mi is zajlik körülötted, megóvhatod magad a “szükséges szenvedés” egy részétől. Mindenesetre vigaszt nyújthat, hogy “Mindenki annyit kap, amennyit elbír” se többet, se kevesebbet, ezért ha Te úgy érzed, hogy túl sok a szenvedés az életedben, az azt jelenti, hogy nagyon erős vagy.
Tehát elkezdődik az átalakulás.
Szépen lassan minden köddé vált az életemben, ami addig fontos volt nekem és ezt a veszteséget olyannyira nem tudtam feldolgozni, hogy depresszió és öngyilkossági gondolatok lettek úrrá rajtam.  Az egyetlen szerencsém az volt a dologban, hogy a Jóisten mellém küldött egy angyalt, aki az én Ikerlelkem és életem szerelme.
Zuhantam a semmibe, teljesen kilátástalanul, és egyetlen védőhálóm a szerelem volt. De szerencsére, elég erősnek bizonyult, hogy megtartson. Hatalmas erőt adott ahhoz, hogy túl tudjam élni. Csodálatos érzelmekkel és pillanatokkal segítette az életemet és nyújtott vigaszt a legnehezebb óráimban.
Csak, hogy minden éremnek két fele van. Ez a szerelem egyben a legcsodálatosabb és a legnehezebb dolog is lett az életemben. Néha nem tudtam, hogy Ő az angyalom, aki vigyáz rám, vagy maga a Gonosz, aki csak kínt és fájdalmat okoz nekem.  Sokszor bántott lelkileg (néha fizikailag is), de mostanra rájöttem, hogy ez szolgálta a fejlődésemet.
Az Ő hatására tudtam levetkőzni azokat a tulajdonságokat, melyek gátolták azt, hogy boldog legyek és megtaláljam Önmagam. Megtanított a megbocsátásra, a nagylelkűségre, az őszinteségre és arra, hogy tudjak “feltétel nélkül” szeretni, de legfőképp megtanított hinni! Közel négy hónap kín és szenvedés közepette lettem hívő. A sorozatos megaláztatás, elnyomás és agresszió mellett láttam meg a Fényt és fordultam “szabad akaratomból” Isten felé.

A csoda.

A sok harc, kín, szenvedés és veszteség (Rohr Atya szerint a “szükséges szenvedés”) hatására elkezdett hát felébredni a lelkem. Elindult bennem a kereső. Míg a szerelem megadta nekem a gyönyört és a kínt is egyszerre, valami furcsa késztetést éreztem, hogy nyitnom kell egy “Szép új világ” felé. Kutatni kezdtem spirituális dolgok után, és ahogy tágult a látóköröm egyre jobban éreztem, hogy ez az a világ, ahol nekem még biztosan dolgom van. Kezdett a világ egyre színesebb lenni. Minden napban megláttam valami szépet. Vonzott a természet. Órákig sétáltam az erdőben a fák között és töltődtem a nap sugaraival. Már nem láttam olyan keserűnek az életemet, és ahogy telt az idő egyre jobban EGYségbe kerültem a világgal és Önmagammal, és találtam meg magamban a Csodát.

” S mikor rájössz, hogy te magad vagy a Csoda,

És a tested a te Istened temploma”    M. Anna

A megváltás.

Bár bizonyára sokan vagytok, akik ezt a szót vallási körökben hallottátok, de tudni kell, hogy ez egy olyan esemény, mely bárki éltében bekövetkezhet, ha a Jóisten úgy akarja. Nem akarok szenteskedőnek tűnni, sőt! Amennyire lehet, megpróbálom emberi módon megfogalmazni a mondandómat, annak érdekében, hogy könnyebben meg is lehessen érteni.  Szóval…. Éreztem az életemben a változást. Kezdtem átalakulni és olyan gondolatkavalkádjaim voltak, hogy azt gondoltam meg fogok őrülni. Rengeteg új információt kellett feldolgoznom és megtalálni az “arany középutat” az életem és a hitem között.
Olykor csak a hit és a spiritualitás járta át a napjaimat, olykor napokig eszembe se jutott. Őrlődtem a két világ között és harcoltam a saját és mások egójával is. Eközben már éreztem, hogy bennem valami több van, mint amit el tudok képzelni, de egészen addig nem fogtam fel, hogy mi is történik, míg mellém nem sodort az élet egy idős fekete szent embert, aki vette a fáradságot és hosszú-hosszú időt szánt arra, hogy megértesse velem a folyamatot.
Nyár közepe volt.
Agg, mert így hívták a Szent embert, sokszor mondott olyan dolgokat, melyeket képtelen voltam befogadni, egészen addig, míg egy napsütötte délutánon meg nem történt a katasztrófa.
Mint említettem, a függőség az én életemben is jelen volt…
A tóparton voltunk a szerelmemmel és két fiatallal, akik odanyújtottak nekem egy “Cigit”. Én két-három jó mély slukkot beleszívtam, ezután vettem csak észre, hogy valami nem stimmel. Bio cigi volt és én azonnal elájultam. Ez kb. délután négykor történt, és én úgy éjfél körül tértem magamhoz. Ezalatt a közel hét óra harc alatt értettem meg mindent, amit tudnom kell. Nem tudom (és igazán nem is érdekel) hogy a 40 fokos láztól, vagy valami mástól voltak vízióim, de azt tudom, hogy mind egytől-egyig követi az életemet.
Emellett szabad is lettem! Minden értelemben.
Olyan érzés, mintha újjászülettem volna. Kicserélődtek az érzéseim. Sokkal jobban tudok szeretni. Sokkal több mindent értek és hálás vagyok Aggnak, aki mellettem volt ebben az időben.
Másnap, amikor kiengedtek a kórházból, jött értem a szerelmem és vele jött Agg is, aki egy négylevelű lóherét nyújtott át nekem és ennyit mondott: szabad vagy.
Ma már úgy gondolom, hogy ez volt az a pillanat, amikor a Lelkem összekapcsolódott Istennel.
Megváltoztam. És ettől boldog vagyok, de azt is biztosan tudom, hogy ajándékot is kaptam a szenvedésem mellett. Olyan érzéseket, melyek segítenek az életben, olyan intuíciókat, melyek soha nem hazudnak és olyan láthatatlan segítőket, akik mindig mellettem vannak. Én hiszek benne. És ennél több nem is kell.

Köszönöm a figyelmedet. Legyen csodás napod! 🙂

 

This Post Has One Comment

  1. Drága mulleranna!
    Nagyon szépen köszönjük ezt a történetet is!
    Nagyon tetszik a hozzáállásod, azt gondolom, mindenkinek így kéne néznie az életében felmerülő nehézségekre. Persze, amikor ott vagyunk a problémák, akadályok kellős közepén, különösen nehéz úgy szemlélni a történéseket, részt venni bennük, hogy már majdhogynem várjuk a végkifejletet. Azt, hogy hogyan és miképp fog az adott nehézség fejleszteni minket.
    Hogy miféle jó keveredik elő ebből a bizonyos káoszból.
    Mindazonáltal, sokunknak az is kihívás, hogy utólag így összegezzük, vagy hálát adjunk az életünkben bekövetkező rossz dolgokért. Hogy egyáltalán meglássuk, hogy a létezésben rejlő titokzatosság, az, ami felül van, nem bántani szeretne minket, csak igazít. Terelget. Fejleszt.
    Te ezt megláttad, és ma már hálás is vagy értük. És ez nagyon jó dolog! Azt kívánom, hogy Veled együtt még sokan sajátítsák el ezt a szemléletmódot! Köszönöm még egyszer, hogy történeteddel példát mutattál, és azt is, hogy erőt, hitet adtál azoknak, akik napjainkban vannak nehéz helyzetben. Hiszem, hogy a történetek mindegyikének a vége jó lesz, ha kitartunk.

Vélemény, hozzászólás?