Engem pánik kerülgetett. Mihez kezdjek most? Kullogjak haza, éljek úgy, mint egy apáca? Ez boldoggá tette volna anyámat, hisz szíve mélyén mindig is azt szerette volna, hogy apáca legyek. Ágnes nem vette szívére a dolgot: – Költözzünk át a bátyámhoz, ott az a nagy lakás, elférünk! A bátyjához! Ez neki jó, de én? Egy idegen…

Kedves Szellő! Virtuális baráti szavaitok kicsit oldották a depressziómat, úgyhogy ma másolni kezdek. A kezem hamar megfájdul, csak részletekben fog menni. Ha befejeztem, megírom, hogy vége. Addig csak gyakran pihennem lesz muszáj. Címről fogalmam sincs, az ráér. Most csak másolok emlékirataimból úgy, ahogy valaha írtam. Szó szerint. Egyik kedvenc könyvemben, a Gendzsi monogatariban mondja a…

Nem vettem túl komolyan az öregedést. Talán azért, mert koromnál mindig fiatalabbnak látszottam. Utoljára huszonhét és fél éves koromban történt, hogy egy pincér nem akart alkoholt adni. Kedves fiú volt, kérte nagyon a bocsánatot, de őt innen kirúgják, ha kiskorúnak alkoholt ad. Barlangászokkal voltam ott, mind nálam fiatalabb, de nem tudták, nem látszott. Csak egyikük…

Anyám nővérét úgy hívták: Ilona. Apja csak úgy hívta: Lonci. Ez idővel Concira változott, Concinak hívta őt az egész nagycsalád. Elég nyomorúságos élete volt: háború, szegénység, és ezért, vagy nem ezért, rettentő zárkózott lett. Mindent magába zárt. Nem közösködött senkivel. Mikor szüleim sehogy nem találtak albérletet, pedig állásuk már biztosítva volt, akkor odavett minket albérlőnek.…

Ültünk a dupla ágy két szélén, törökülésben. Köztünk a hatalmas térkép. Te hová mennél? kérdezte ő. Én Keletre. Mindig csak Keletre. És te? Mindenhová! válaszolt pillanatnyi gondolkodás nélkül. Ez már a katonaság után volt, mikor új munkahelyén sikerült némi pénzt félretennie. Közben újra nőtt loboncos haja, és szeretett szakálla. Nekem is volt némi félretett pénzem,…

Házasságunk első éveiben, mármint a katonaidő letöltése után rengeteget utaztunk. Egyszer összejött majdnem egy hétnyi szabadsága, de pénzünk épp elég kevés, hát a magyar térképet kapta elő. Tűnődött, hova kéne menni. Menjünk a Kisalföldre! Döbbenten nézett rám: De hisz az teljesen lapos! Mondtam: Tényleg lapos, de ott éltem kicsi koromban, oda fűződnek első emlékeim. Szeretném…

Akkor Pesten laktam, és szerelmes voltam. /Még nem a férjembe/. Eszem ágában sem volt Pestet otthagyni. Nemcsak a szerelem miatt, hanem mert jól ismertem apám természetét. Neki nem egyszerűen házvezetőnőnek…

Barátnőm arra kért, írjak iskolánkról is, ahová jártunk, meg tanárainkról. Hát, az nem olyan egyszerű. Mivel iskolánk nem olyan volt, mint más iskolák, kivéve talán a pécsit, tanáraink többsége sem…

Anyám szemében a karácsony vallási ünnep volt, az év két legnagyobb ünnepének egyike, amire egész évben a legtöbbet költött. A kajapénzt, az összes háztartási pénzt ő osztotta be, és mesterien…

Első látásra megtetszett a kollégium ódon épülete, kastélyra emlékeztető formájával, szépséges kertjével. Az hosszú volt, teraszokkal, lévén a Gellért hegy közepe táján, a hosszú hátsó kert pedig a hegyoldalban, erős…