Nem létezik jó vagy rossz történet. Igaz történetek vannak.

A kertben (Magnet története)

A kertben (Magnet története)

A mai modern világunk embere könnyű helyzetben van. Nem kell halászni, vadászni, bogyót szedni, napi szinten megküzdeni az ennivalóért. Bele sem gondolunk abba, hogy elődeinknek tulajdonképpen ebből állt az életük.
Élet=élelem.
Manapság bemegyünk a boltba és megvesszük, amihez kedvünk van. Az élet fogalma is átalakult, ha ebből a szempontból nézzük. Most tekintsünk el attól, hogy egyébként ez nem mindenhol van így a világon, sőt talán nem is kell messzire menni. Sok helyen éheznek sajnos.
Az egyik baj, hogy egyre több a nagyváros, mindenki ott akar élni, ott van munka, kényelem és sok minden. A fiatalok elmennek vidékről, ha volt is a szüleiknek valami gazdaságuk, nem igazán folytatják. Valljuk be, az nagyon sok munkával és lemondással jár. Vidéki városban lakom és faluhoz is kötődöm. A legtöbb helyen már tyúkok sincsenek a házaknál, pedig az minimum volt falun. Az állattartás kiveszik, de még a földművelés is tünedezik. Nem az állami nagy művelési területekről van szó, hanem a kertről. Nem egy olyan ismerősöm van, akinek ott a ház mellett a telek, de egy sor sárgarépát nem képes ültetni. Miért? Mert olcsóbb a boltban és kényelmesebb is. DE!

Van az az élmény, amikor elültetsz egy kis magot a földbe, várod, hogy kibújjon és szárba szökkenjen. Aztán termést hoz. Amikor leszeded a termést egy semmihez sem hasonlítható jó érzés tölt el: Az enyém. Tudom, hogyan fejlődött. Gondoztam. Zöld trágyát látott vagy a bogarak ellen volt védve. A paprikának paprika illata és íze van. Az uborka, ha beindul, naponta ontja az új uborkákat. Lesz sárgarépa, petrezselyem és persze sok hagyma. Krumpli, cékla és zeller meg kapor. Tök és kukorica.
Amikor elveted a magokat, a palántákat elülteted, akkor a földön csak a  betemetett sorok látszanak. Aztán szép lassan kizöldül az egész.
Ha virágokat ültetünk közé, akkor még színes is lesz.

Amikor kimegyek egy hosszú nap vagy egy hét után a kertbe, visszazökkenek az egyszerű életbe. A gyümölcsfáról ehetek meggyet, vagy a ribiszkebokorról előállított szörpöt ihatok otthon. Ha tudod, hogy amit eszel a tiéd, akkor megbecsülöd és büszke is vagy rá.

A mi kis kertünk nem nagy, csak amennyi magunknak elég, annyit vetünk.
Lehet, hogy összességében anyagilag nem éri meg, de az élmény ennél jóval fontosabb. 🙂

A kertben

This Post Has 3 Comments

  1. Drága Magnet!
    Minden soroddal egyetértek.
    Virágmagot ajándékozni, együtt elültetni, majd a palántát nevelgetni, sokkal kifejezőbb, mint bármely vágott vagy cserepes virág okozta meglepetés.

  2. Siófokon élünk.Úgy adta a Sorsunk, hogy a lányunkat egy frankfurti fiú vette feleségül 21 éve. Azóta is ott élnek a 20 éves unokánkkal. Még a kezdetekben amikor itt nyaraltak, és elvittük őket a “birtokra”, ami egy kis kert Nagyberényben.Mi is mindenfélét ültettünk minden évben, köztük a “hegyi” paradicsomot, ez egy nagyon régi fajta, nagyméretű, rücskös, zamatos, húsosan leves. A vőm megkérdezte, hogy ehet-e egyet a bokorról? Természetesen rábólintottunk. Levett egy méretes jól érett darabot és mohón beleharapott – aztán megállt az evésben, egészben lenyelte a darabot és tágra nyílt szemekkel megkérdezte: “Apu! Ilyen íze van a paradicsomnak?” Komolyan mondom, elérzékenyültem. Sokszor voltunk náluk és megismerve az ottani spanyol paradicsomot megértettem a kérdését!

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu
Tovább az eszköztárra