Utolsó pillantás (Wandoo igaz története)

Utolsó pillantás (Wandoo igaz története)

(egy beteg kisállat emlékére)

Mikor megszülettél, örültünk neked. De a mamád már tudta, hogy nincs minden rendben, féltőn ölelt magához szőrös karjaival, melegítette kicsi testedet, enned adott, ha éhes voltál. És próbált megvédeni. Védeni a csapatodtól és tőlünk, emberektől.

Amíg így vigyázott rád, nem láthattuk fogyatékosságodat, nem tudtuk, mekkora bajban vagy. Sokáig cipelt magával, egyik karjával hasához szorítva téged, pedig már rég el kellett volna, hogy engedjen. Engedjen tanulni, beilleszkedni a többiek közé, hogy megvívhasd saját harcodat, a játékok által tanulva a csapatban elfoglalt helyed. De ő csak cipelt, leült veled egy sarokba, távol a többiektől, gügyögött neked, míg bundád tisztogatta. Amikor eljött az idő – mert jönnie kellett – már nem vihetett tovább. Elengedett, de féltő szemeit mindig rajtad tartotta.

Így láttuk meg, hogy bajban vagy; a többiek nem társként tekintettek rád, piszkos játékaik szenvedője voltál, ha nem kellettél már nekik, egyszerűen félredobtak. Te pedig ilyenkor kétségbeesetten kerested a mamád, hívtad, szaladni próbáltál felé, de gyenge, beteg tested minduntalan felbukott, elszédültél fűcsomókban bukdácsolva. Nem értetted, mi történik veled, de érezted, nem jó ez így. Mamádnak sírva, nyögdécselve panaszkodtál, de jöttek mások, újra kiszakítva karjai közül, messzire pofoztak. És jöttek az emberek is, kérdezgetve tőlünk: mi baja szegénynek, miért bántják szegényt, miért hagyjuk, hogy így éljen szegény?

Nehéz döntést kellett hoznunk, láttuk – mert végig kellett néznünk szenvedéseidet. Fájdalmas harc után tudtunk csak elvenni a mamádtól, nem akart engedni, tudta, ha megteszi, soha többé nem fog látni.

Felvettelek, a karjaimba csimpaszkodtál, úgy vittelek magammal. Hirtelen elcsöndesedtél, kicsi fejed lehajtottad, megadtad magad a sorsnak, és nekünk, embereknek. Veled maradtam az orvosi szoba rideg tisztaságában, fogtam pici kezed, míg az orvos előkészítette a tűt és a fecskendőt. Mikor érezted a szúrást combodban, rám néztél. Kicsiny, rövidke életed egyetlen tiszta, utolsó pillantásával.

Utolsó pillantás Utolsó pillantás lepke 315 lepke 315 lepke-318.jpg

Vélemény, hozzászólás?