Mihály, egy macska angyal története (8899nati igaz története)

You are currently viewing Mihály, egy macska angyal története (8899nati igaz története)

Május 26-án este történt. Hajnalban érkeztem haza Németországból, az új ház ahová a párom az én kintlétem alatt mindent egyedül átköltöztetett teljesen magával ragadott. Estére megbeszéltünk egy találkozót néhány kedves barátnővel. Kiderült, hogy az egyik lány pont arra lakik, mint én. S míg együtt hazafelé ballagtunk még beszélgettünk erről – arról. S az ő utcasarkukhoz érve váltottunk még pár szót. Ez idő alatt a semmiből ott termett egy se nem idős, se nem kölyök, fekete macska.
Valami leírhatatlan érzés fogott el miközben ő engem kiszemelve beosont a két lábam közé. S tekeregni kezdett szelíd dorombolással. Az érzés erősödött… Hazajössz velem! Valahol mintha minden gondolat gazdát cserélt volna, mintha lélektől lélekig kommunikáltunk volna. Éreztem, nincs gazdája és éreztem, ő is velem akar jönni. Lehajoltam és felvettem. A vállamra ült, s így bicikliztem hazáig, ő pedig mint a Szfinx a sivatagban olyan szilárdan ült végig a vállamon. Hazaérve kissé megrémülve derítette fel a terepet, de egy óra elteltével úgy hevert el a konyhában lévő egyik széken, mintha mindig is ide tartozott volna. Teltek múltak a hetek, s ő egyre jobban bontakoztatta ki milyen okos és milyen jó cica. Néha mikor szemeztünk, éreztem-láttam a lelkét, mikor Németországból kamerás hívásban beszéltünk a párommal, mikor ő is, a cica bent volt és hallotta a hangomat, odaszaladt, dörgölődzött, dorombolt.
A név: miszerint Mihály is teljesen érzésből jött. Angyalnak éreztem… teljesen magával ragadott és lett az arkangyal után Mihály.

Eltelt egy év, s mi csodálatos pillanatokat éltünk meg. Néha még teljesen megmagyarázhatatlanokat is. De jött valami, ami már rég érlelődött, vagy inkább fokozatosan romlott… A kapcsolatunk a párommal lassan kilyukadt a végére….
Szöktem, majd pedig a költözés mellett döntöttem. Mikor a holmijaim pakoltam, pár nap múlva, megkérdeztem, hol a macska? Ő azt mondta, mióta elmentem a macska sem jött vissza. Fiú macska lévén sokat járta a kertet, s a szomszéd elhagyatott ház portáját, de nem jött ,,haza” azóta. Valahol éreztem és egyszerre megértettem, hogy tényleg angyal volt, tényleg engem védett és tudtam, hogy jól van, de már más utak várnak minket. És hogy mi az ő csodálatos titka?
Azon az estén mikor elszöktem egy templomba mentem, Szent Mihály arkangyal szobra van az oltár felett és egy imaóra is volt: Szent Mihály arkangyal karizmatikus imacsoport. Onnan egy néni fogadott be magához éjszakára. Ő pedig másnap már nem jött vissza. Három év távlatából úgy hiszem, angyal küldte cica volt. Az arkangyallal azóta is megvan a kötelék és hiszem, hogy vannak pillanatok, életszakaszok, mikor mennyei angyalok földi angyalokat küldenek arra, hogy igazán megtanuljunk önzetlenül szeretni, illetve megtanuljuk mi is az önzetlen szeretet. Csöppnyi állatok képében, de lehetnek ők emberbőrben is. Viszont ez már egy másik történet. 🙂

Vélemény, hozzászólás?