Ki vagyok én…? (Cowboy igaz története 2. rész)

Ki vagyok én…? (Cowboy igaz története 2. rész)

Egyszer csak felnőttem… szeretve voltam, szüleim a furcsaságaim ellenére is nagyon szerettek. Nem tudom eldönteni, hogy Ők is burokban tartottak – neveltek, vagy egyébként sem volt hajlandóságom meglátni az élet mocskosabb oldalát…? De arra határozottan emlékszem, mekkora ,,pofon” volt mikor rájöttem, hogy az idős emberek – kiket tisztelni kell, tanította anyu-, is hazudnak, erkölcstelenek akár….hogy egy pedagógus is lehet kétszínű, kivételező, és érdekember…

Nehezen viselte lelkem mindezt. Nagyon nehezen. Huszonéves voltam, mikor egy emlékezetes és sorsdöntő látásom volt… Hazafelé mentünk egy munkatársammal, kerékpárral. 16 óráig tartott a munkaidő, tehát 16:15 körül jártunk nem messze egy park mellett, mikor is megláttam egy koszos, lapos nylon reklámszatyrot. Elfordítottam a fejem, de valami miatt újra visszanéztem, s ekkor egy elkékült újszülöttet láttam benne. S ez így váltakozott! Egy odanézés, semmi… üres-lapos. Még egy odanézés, ott a halott baba… Leugrottam a keróról, kezébe nyomtam a kormányt a kollegának és odamentem a nylon tasakhoz. Ott hevert, egyértelműen látszott, hogy üres. Még magam előtt is hülyének éreztem magam mikor mégis belenéztem. Persze, üres volt. Visszalöktem, és arra gondoltam, mi történik velem? Miért láttam, amit láttam, és most mit mondjak a kíváncsi munkatársnak, aki egy fiatal srác volt. Visszaballagtam hozzá, s mikor felültem a ,,lovamra” még egyszer visszanéztem. S OTT VOLT!! Még azt is láttam, hogy a nyakára van tekeredve a köldökzsinór…És elmondtam.
Teljesen magamba zuhanva a látványtól, az értetlenségtől…Elmondtam a srácnak, hogy miért álltunk meg, mit néztem, mit láttam…

Nem mertem ránézni. És ő nem mert megszólalni. Semmiképp nem szerettem volna tudni, mit gondol. Ezért nem is kérdeztem meg.

Emlékszem, nagyon fáradt voltam mikor hazaértem, az a testi-lelki földbe döngölő mázsás fáradtság volt. Reggel a munkahelyen fél füllel hallgattam, ahogy beszélgetnek a csajok, hogy meg kellene nyúzni-ölni-kínozni!! Kérdeztem kit, miért? Elmondták. Az esti hírekben bemondták, hogy városunktól kb. 30 km-re, 17 óra után kicsivel egy parkban, egy koszos nylon reklámtasakban, egy járókelő talált egy halott csecsemőt….

Éreztem, ahogy elsápadok, lábam elgyengül, és a fejemben furcsa üresség lesz… Kirohantam és megkerestem a srácot aki velem volt előző nap… Olyan fehér voltam, hogy megijedt ahogy meglátott.. -Hallottad? Hallottad tegnap a híreket? Ott volt… ott volt, csak nem itt, hanem Józsán!!

Pillanatok alatt elterjedt, hogy mitől lettem rosszul, és pillanatok alatt lettem itt is kirekesztett, meg nem értett furcsa lány…

Ez volt az a pont, mikor folyamatosan, és nagyon kétségbeesetten kértem, nem tudom kit, mit, mert nem hittem Istent, sem semmit… akkortájt. Anyu hívő volt, apu nem, s nekem jobban passzolt a lázadó, kirekesztett énemhez a tagadás! De kértem, vegyék el ezt a képességet… mert ijesztő, mert nem tudom mi ez, mert nem tudom irányítani, és nincs semmi haszna, mert segíteni nem tudok általa…
És elvették.
Nem volt többet ilyen egyértelmű, erős tudásom, nem ,,Láttam” többé…

Folyt.Köv.

Ki vagyok én?

This Post Has 5 Comments

  1. Szia, drága Cowboy!
    Csak néhány gondolat…
    Nagyon érdekes, hogy ezen a héten mind a két igaz történetben meg voltak nevezve a tanárok is azok között, akik cselekedeteikkel sajnos nem a legfényesebb magatartást állították példaként tanítványaiknak és a felnövekvő generációnak. Szerencsére, én ismertem morálisan kiemelkedő tanárt is életem során, tehát az a jó hír, hogy ellenpélda is akad (bőven). De jegyzetként azért megjegyezném, hogy a világ rezgésszintjének és az emberiség békéjének kiteljesedése érdekében fontos lenne az emberséget is górcső alá venni egy tanárban, egy vezetőben, egy orvosban…(mindenhol, amin életek és sorsutak múlnak…)
    Nagyon sajnálom, hogy pillanatok alatt kirekesztett lettél! Én szerencsésebb voltam…Akárhová mentem, azt tapasztaltam, hogy legalább két-három Entitás van annyira “fejlett”, hogy a támaszai lehetünk egymásnak. Mindenhol voltak eddig olyan Emberek, akik nem pártolták a kirekesztést, kiközösítést, megvetést…Ha nem is értettek engem, nem a kirekesztést találták megoldásnak…
    Egyébként nem lehet, hogy mivel Te nem akartál a továbbiakban látni, ezért Te vetted el magadtól ezt a képességet, és nem más?
    Nagyon jó, hogy itt Vagy velünk, az oldalon! És igazán nagy kincs, hogy ennyire őszintén! Hálás vagyok, hogy általad jobban láthatom a világot!!!

    1. Szia Szellő!
      Ne haragudj, hogy ennyire sokára válaszolok, sűrű hetem volt, és tegnap egy erős nátha is kijött rajtam. Igen, szerencsére nekem is vannak ellenpédáim a pedagógusok között 🙂 -Pl. a napokban jött oda hozzám egy általános iskolai tanárnénim, és ideadott egy megsárgult papirlapot, hogy emlékszem e rá… 42 évvel ezelőtti kis versem volt…. mit annak idején 4.-es koromban a névnapjára írtam.. – és megőrízte, és meg is mutatta.. -, pl. ritka igazságosan, egyenlően bánt velünk, mint Ember, és mint pedagógus is a csúcson volt..
      De abban nagyon egyetértünk, hogy komolyabb pszihológiai, és EQ szűrés kellene minden gyermekekkel foglalkozó részére!
      A kirekesztést nem úgy kell elképzelni, hogy nem szóltak hozzám, vagy ha szóltak bántóan… Volt ilyen is, olyan is, és volt, hogy nagyon kedvesen, de nem azért mert igazi szimpátia lett volna mögötte..inkább félelem.. vagy kíváncsiság.. És igen, volt szerencsére nekem is egy-két ember ott is, és mindenütt, akivel nagyon jó lelki társak lettünk! <3 Van, aki mai napig jó barát abból az időből.. És megint csak szerencsémre, egyébként nagyon jó természetem van, vagy hozzáállásom az élethez, mert a legrosszabb helyzetekben is mindig megtalálom a jót, még ha oly pindurka is, hogy senki más nem látná… 🙂 Az akadályok erőt adtak, és a negatív, vagy kifejezetten rosszindúlatú emberek sem tudtak soha rombolni bennem. Nem lett kisebbségi érzésem, nem lettem depressziós, soha nem jutott eszembe, hogy bármikor is olyan eszközökkel vágjak vissza, melyeket elítéltem másban..Úgy érzem, gondolom, a személyiségem van olyan erős, hogy mélyen semmi kárt nem tudott okozni senki! Persze nyilván másképpen éltem meg dolgokat 20
      évesen, és másképpen ma, 52 évesen… Ma már eltudok engedni sok érzést, nem rágódom rajta hetekig.. hónapokig, akár évekig.. S ez nagyon jó dolog!! 🙂
      Az utolsó kérdésed, na azon azért ,,rágódtam” kicsit.. 🙂
      Életemben kétszer találkoztam sámánnal. Az első találkozás egy indián volt. Egy Ecuardor-i indián, aki abban a városban zenélt a barátaival, ahol én élek. Találkozhattunk már valahol… valamikor… valamelyik életünkben azthiszem… Fotókat készitettem Róluk, aztán közös fotót is vele. És nemsokára bajba kerültek, engem kerestek meg, segítsek. A vége az lett, hogy gondolkodás nélkül ,,bevállaltam” hogy a házamban lakjanak a hátralevő hónapban. Kizárólag, benne bíztam, és mivel láthatólag Ő volt akire hallgattak a többiek úgy gondoltam nem lesz gond. És nem volt. Olyan tiszteletet, odafigyelést, és nyugalmat, még soha életemben nem tapasztaltam mint Tőlük! Én azon a nyáron nagyon sokat dolgoztam. 360 óráim voltak egy hónapban…Mikor hazavetődtem, és otthon voltak, nem engedtek csinálnom semmit!! Főztek nekem, és elmosogattak!! Ha aludtam lábujjhegyen jártak. És éreztem, egyértelműen éreztem, hogy energiát ad!! Aztán egy éjszaka meló után mikor egyszerre értünk haza, elmondta hogy a szülei sámánok voltak… Azonnal visszakérdeztem, hogy és Te? Hosszan nézett rám, de végül rábólintott, h igen! A nyelvi nehézségek ellenére is nagyon sok jó tanácsot, szép gondolatot kaptam Tőle, melyeket beépítettem az ezektől egyáltalán nem távol álló világomba! A másik találkozásom sem volt rendhagyó, egy nagyon, de nagyon nehéz élethelyzetben voltam, mikor tőlem nem megszokott módon , elég rámenősen megszereztem egy munkát. És a főnököm anyukájáról derült ki 5 év múlva! hogy Ő Sámán! Nagyon meg szeretett volna ismerni, mert csak hallomásból tudta, hogy mennyire elkötelezett vagyok a fia cége iránt. No és Tőlük hallottam másképpen, de mégis ugyanazt mit te vetettél föl.. Az Indián Sámán a híres indián mondást sulykolta belém sokszor: ,, nem kell rohanni…állj meg, és várd ki, míg a lelked utolér..” Mindent Te vonzol be!! Mindent! A gondolataiddal megteremted az érzést… az érzéseiddel magadhoz vonzod a hasonlót! A széppel szépet, a csúnyával csúnyát…A fönököm anyuja meg azt mondta: egy veleszületett képességet nem tud senki elvenni! Senki!! Maximum annyira kétségbeesetten kérted, hogy átmenetileg azt engedték meg, hogy bezárd… És igen! ebben benne van, hogy magamnak… És az is, hogy akkor ki is tudom nyitni.. De eddig nem sikerült, bár haladok szerintem….apró pici léptekkel…
      Jólesik, hogy úgy érzed, jó hogy itt vagyok Veletek! 🙂 Én is örülök! 🙂 <3
      Jajjj már megint iszonyú sokat írtam… Bocssiiii

  2. Drágáim! Szívem és lelkem húrjait pengetitek ezzel a témával és ezzel a jó beszélgetéssel. Annyira átérzem, mert közel áll hozzám mindaz amit Szellő és Cowboy érint írásaiban. Az első rész óta motoszkál a fejemben annak a képesség elvetésének a miértje és mikéntje és érdekel is a téma. Igaz most Szellő tette fel és…ezen nem vagyok meglepve mert ráhangolódtam az együttrezgésre – így a célravezetőbb. Tényleg nem akarom beleütni az orrom mások dolgába, ha lesz rá válasz a 3. részben akkor azt mondom : okés, de ha ott sem értem akkor majd rákérdezek. Gondolom majd szó kerűl róla. Leragadtam egy témánál azért mert tetszik. Ha van egy képességed akkor máris kirekesztett vagy. Erre gondoltam. Hát ettől agyam dobom századszor is. Tudom úgy van,… én is részese vagyok ennek a tapasztalásnak – de már nem elszenvedője hanem külső megfigyelője – már amennyire az lehetséges. Most jön a téli időszak ilyenkor jobban ráérek ilyen dolgoknak az analizálásával foglalkozni. Ezt magam részérő Holisztikus Empátiának nevezem. Ami itt említve van az ennek egy része. Érdekes tudomány ágazat. Ugyanúgy mint a Kortárs Pszichológia….ne keresd a google-n. Egyiket sem fogod megtalálni. Van olyan érzésem, hogy még az ”Érzéstan”…”Szeretéstan” is gyermek cipőben jár. Szellőkém! – itt Nálad látok fantáziát ezen tudomány ágazatoknak a kibontakoztatására. Persze csak ha szabad kezet kapok. Szeretnék Nálad érdekképviseletet nyitni ezügyben…egyelőre csak virtuálisan.

  3. Kedves Szabad Lélek!
    A kirekesztettségnek, sok formája van! Van, mikor a kirekesztett nagyon megszenvedi ezt az állapotot, és van, hogy tudomásul veszi, de igazán nem érinti meg, nem okoz különösebb problémát számára. A Te szavaiddal élve, külső szemlélőként éli meg. Rám mindkettő igaz, nem egészen ugyanazon időben.. 🙂 Gyerek koromban nem értettem! Nem értettem a többiek hogy-hogy nem látják azt, és úgy ahogy én… ? Ezért nagyon egyedül éreztem magam.. Fiatal koromban már tudtam, hogy nem gondolkozunk egyformán, de szerettem volna meggyőzni mindenkit a jóra-szépre… És ha nem sikerült, temérdek időt, és energiát beleraktam…. s nem vettem észre soha, hogy már felesleges …És persze saját kudarcként éltem meg a másik sikertelenségét, ottragadottságát egy adott élethelyzetben.. szenvedélybetegségét, mindent… S mikor mások -kik jó esetben csak kikerülték és úgy mentek el egy bajba került mellett, rosszabb esetben kinevették, vagy bele is rúgtak, na ők engem sem értettek meg.. Ekkor kirekesztve éreztem magam nagyon.. Ma, kissé érettebben is próbálok segíteni, de ha látom, hogy valakit hiába próbálok kifelé húzni a gödörből, ő mindenáron vissza akar mászni, akkor szólok még egyszer, hogy figyelj, gondolkozz el azon mit mondtam, mert elfogom engedni a kezed… s onanntól Te döntesz, hogy TE fogod még tovább, és felkapaszkodsz, mert én tartalak, bár már nem húzlak.. vagy elengeded te is… És ha elengedi, már nem érzem az én kudarcomnak! Ez a kivülről szemlélés nálam.. Itt tartok most.

  4. Drága Cowboy! Na, ezt most már szépen elmagyaráztad és annyira örülök, hogy ilyen szépen kitárulkoztál. Annyira jó, hogy nem nekem kell a lelkedbe másznom. Te jössz hozzám és segítesz megerősíteni azt amit már elkezdtem építeni, de az építmény még hézagos… csak azért, mert mindig úgy álltam a munkához, hogy más is odaférjen. Na most jön az, hogy sokan nem akartak odaférni, mert soha nem tudták mit építek. Nem is érdekelt senkit, sőt azt sem látták, hogy egyáltalán építek valamit. Ha netán mégis láttak valamit akkor kellő előítélettel illették, vagy pedig csak azt a nagy rendetlenséget látták ami az építkezés szükséges velejárója.
    Másik mondani valóm: mer’ugye belelestem mit írtál Szellőnek. Valaki előre siet de néha megkell állnia azért, hogy a lelke utolérje. Van ez fordítva is. Nálam úgy megy, hogy előre küldöm a lelkem terepszemlézni. Egyszerre több helyre is eltudom küldeni. Ez nálam természetes annak ellenére, hogy fizikailag csak egy dolgot tudok csinálni… sőt néha még az sem tökéletes. Na, szóval elküldöm a lelkem legelni és mivel nagy a legelő az bizony jócskán szét is széled. 24 órán belül megtörténik a karámba gyűjtés és felmérem a legelő minőségét. Kb. így megláthatom, hol terem tüskös gaz vagy éppen hol van szikes sülevény, meg bűzlő pocsolya. De… ahol a kakukkfű virágzik és a sóvirág pazar lilában pompázik, vagy üdén zöldel a rét, na oda megint kiterelem a lelkemet és így tovább…

Vélemény, hozzászólás?