A fordulat (Tiana története; vers)

A fordulat (Tiana története; vers)

Nem találod a helyed a világban,
ezért helyt állsz a romboló vitákban,
bele kell szólnod, ki-hogyan öltözik,
kicsi házba, vagy palotába költözik.

Miért ilyen színű a másiknak a haja?
Nem törődve vele, hogy neki is van baja,
Kulturáltan megírod, milyen sz.r az élete,
és lassan lejár a termékenysége ideje.

Mit keres itt? Ha te már jelen vagy,
ez a mindenség két embernek nem nagy.
A Te véleményed az igaz egyedül,
önmagaddal töltött idő, úgy elrepül,
nincs is szükség senki másra,
ezért jöttél –e nagyvilágra.

Száműzöd őt azért, mert más a véleménye,
úgysem lesz boldog, mert hát mit remélne,
egy új alkalom neki sem jön kétszer,
pedig az égre, ő is ugyanúgy néz fel,
mint Te, aki minden héten bántod,
pedig benne önmagadat látod,
azt, az arcot, aki nem néz már rád,
és nem azért, mert elkövettél száz hibát,
hanem, mert nem veszed észre,
hogy talán téged sem szültek készre,
alakít a sors ugyanúgy, mint bárkit,
aki őszinte is tud lenni, nem csak ámít.

Minden ártó szónál, ami életbe lép,
egy picit mindig megreped a tükörkép,
s, ha majd egyszer nem látod az arcod,
csak a gonoszság szülte sok karcot,
és még keresed a helyed a világban,
de már meglátod a szépet a hibában,
akkor állsz készen végleg,
s mások is embernek néznek.

a fordulat

This Post Has 2 Comments

Vélemény, hozzászólás?