Csak kérned kell és megadatik, avagy hogyan betegítsd meg magad és hogyan találhatod meg a kivezető utat (Aranka igaz története)

You are currently viewing Csak kérned kell és megadatik, avagy hogyan betegítsd meg magad és hogyan találhatod meg a kivezető utat (Aranka igaz története)

Szerintem születésünktől kezdve gyűjtjük a negatív tapasztalatokat, a kapott és továbbadott bántásokat, amiktől aztán ki jobban, ki kevésbé megbetegítjük magunkat. Az én pajzsmirigy problémáim valószínű, már akár 20 évvel ezelőtt elkezdődtek. Aztán évről-évre mindig újabb és újabb tünetek társultak a meglévőkhöz.

Nagyjából 10-15 évvel ezelőtt hazafelé tartottam a munkából, odajött hozzám egy hajléktalannak kinéző idősebb hölgy, és azt kérdezte tőlem, „te mióta nem hiszel?”. Annyira meglepődtem a kérdésen, hogy még válaszoltam is neki: „már elég régen”. Utána csak legyintettem rá, ugyan, egy bolond vénasszony. Aztán amikor a pajzsmirigy betegség miatt egyre rosszabbul voltam (micsoda véletlen!) eszembe jutott ez a kis „találkozás”. Kétségbeesetten zokogtam, hogy úristen, de szeretnék újra hinni! Aztán a hónapok teltek-múltak, sikerült kiderítenem, hogy mik a szenvedéseim okai. Haladtam is végre, szinte hétről-hétre mindig apró lépésenként, egyre jobban és jobban éreztem magam. Aztán elérkezett az az idő is, amikor hálát adtam a gyógyulásomért, a jó istennek, az univerzumnak, ki hogyan nevezi. S akkor eszembe jutott újra a „bolond vénasszony”, aki mindig a legnagyobb krízisben jelent meg a gondolataimban. Rájöttem, hogy újra „hiszek”, nem tudtam volna megmondani, mikortól, de azt tudtam, hogy kellett hozzá az a kívánság is, hogy újra hinni akarok!

Azóta nincs megállás, minden áldott nap hálát adok azért, ami történik velem, ami körülvesz. És minden áldott nap történik valami, amitől minden nap egyre jobban és jobban érzem magam.

Vélemény, hozzászólás?